(német, a. m. bűndij), német jogi intézmény, a. m. magánjogi elégtétel, mely bizonyos esetekben a büntetés mellett a sértett, illetve a károsított javára megitélendő. A német btkv. szerint helye van testi sértéseknél, továbbá rágalmazás és a becsületsértés egy nemének eseteiben; ez utóbbi esetekben azonban csak akkor, ha a becsületsértés illetve rágalmazás a sértett vagyoni viszonyaira, vagy általában anyagi állapotára hátrányos következményekkei járt. A B. csak a sértett kivánságára itélhetö meg, 6000 márkáig terjedhet, s megitélése esetében további kártérítési igénynek helye nincs. A mai B. tehát nem büntetés, hanem a sértett kártalanításában álló magánjogi elégtétel, s ez által lényegesen különbözik a régi germán jogok előszabta B.-től, mely büntetés jellegével birt, s a magyar homágium mintájára kétféle, kisebb és nagyobb volt. A nagyobb különösen váltság természetével birt, s csak fontosabb esetekben alkalmaztatott. A szerint, amint a jogsértés a sértettnek élete, vagy személye, vagy vagyona ellen irányult: Verigeldiumnak, Capitularénak (Haubitgeld), delaturának nevezték, s az első esetben a B. mennyiségének meghatározásánál hol a sértett, hol a sértőnek személyes állása volt irányadó. A B. egy (rendesen 1/3-ad) része az itélő birót és a fiskust illette, s ezt a részt «fredus»-nak nevezték. A bűnös, aki a bűndíjat meg nem fizethette, vagy megfizetni nem akarta, a sértettnek szolgaságába esett.
(gör., szószerint ökörfordulvást, - szabadabban: barázdás irás), a görögök régi irásmódja, melynél váltakozva jobbról balra és: balról jobbra történt - az ökröknek a szántás alkalmával való járásához hasonlóan - az irás. Kezdetben ugyanis a görögök mint a keleti népek nagy része jobbról balra irtak s csak későbben fordították az irányt visszára. A B. irás átmenet volt a korábbiról a későbbi irásmódra. Régi felirataink között több barázdásan irott frigiai inskripció van.
egyike a spanyol Filippi-szigeteknek (l. o.) Mindoro közelében.
kerületi székhely Szamara orosz kormányzóságban, a B. és Szamara összefolyásánál, (1885) 19562 lak., faggyuolvasztókkal, bőrcserzéssel és állatvásárokkal.
l. Baszurman.
(Buti.) Az Árpádkorban divatozó s nyilván szláv eredetü személynév. Bonfinius Hunyadi János apját is Butinak nevezi (s innen Arany J. egyik balladájában Both bajnok), oklevelek szerint azonban Vojk volt a neve; B. talán a Hunyadiak eredeti nemzetségneve.
Régi magyar személynév, melyhez hasonló értelme van a török Tentekbala (ostoba gyermek) személynévnek vagy a régi magyar Bodola, Budoló névnek.
(butaság-csira), törvényszéki állatorvostani szempontból az agyvelő idült, láztalan, gyógyíthatatlan betegsége. Lovakon a betegség tünetei a következők: Az állásban az állatok kevéssé v. éppen nem figyelnek a környezetre, lehorgasztott, v. a jászolra támasztott fejjel, v. pedig homlokukkal a falnak támaszkodva, sokszor egészen rendellenesen elhelyezett lábakkal állnak, miközben füljátékuk rendetlen, amennyiben füleiket, éppen nem, v. nem együttesen irányítják a hangok irányában. Vezettetéskor ügyetlenül és nem szivesen mozognak, hátráltatásuk pedig, főleg felemelt fejjel, nehezen v. éppen nem eszközölhető. Lábaik a legkülönbözőbb állásokba helyezhetők és az állatok azokat sokáig, némelykor az egyensuly veszélyeztetéseig megtartják. Evés közben - a takarmányt gyakran a szájukban felejtve - szüneteket tartanak; iváskor orrukat mélyen a vizbe dugják és csak az orrnyilások elzárása folytán beálló levegőhiány folytán kapják fel a fejöket. E főtünetek mellett az animális élet nyilvánulásai is renyhék (ritka, lassu pulzus, gyér bélmozgás és ürítés stb.), némelykor pedig hozzájok kényszermozgások is társulnak, főleg jártatás és munkaközben. Mind e tünetek munkaközben sulyosbodnak, illetőleg jobban jelentkeznek, szintugy a nyári meleg időszak is sulyosbítja a betegek állapotát. Hasonló hatással van továbbá az intenziv takarmányozás, mig könnyen emészthető takarmány, hűvös helyen való tartózkodás és nyugalom mellett az sokat javulhat. A betegségre főleg a nehezebb, keskeny fejü, kevésbbé nemes fajtáju lovak, s közülük főleg a heréltek az 5-8 éves korban hajlamosak. Minthogy a B.- ban szenvedű lovak, nehéz kormányozhatóságuk, valamint nem ritkán az öntudat zavara által feltételezett dühöngési rohamaik, szintugy hiányosabb táplálkozásuk miatt is sokat vesztenek értékökből, a betegség legtöbb helyütt a szavatossági főhibák közé tartozik.
(Dibutades), görög szobrász, félig mondai alak a görög művészet legrégibb idejéből, Szikionban élő fazekas volt. A hagyomány azt tartja, hogy ő találta fel Korintusban a plasztikát vagyis a lágy agyagban való mintázást és pedig a következő módon: B. leánya utra készülő szeretőjének képét meg akarván őrizni, szénnel megvonja az árnyéknak rajzát melyet a lámpa az ifju fejéről a falra vetett. Atyja a körvonalat agyaggal kitölti és többi agyagáruival együtt kiégeti. Igy keletkezett az első domborumű, mely állítólag megvolt Korintusban a Nymphaionban mig Mummius a várost el nem pusztította.
Ivanovics Elek, orosz ellentengernagy és utazó, megh. Schwalbachban 1869 julius 11. Rendkivüli érdemeket szerzett magának az Aral-tó átvizsgálása és felvétele alkalmával, amit 1848-49. Poszpjelovval együtt végzett; majd az Oxus-delta átvizsgálásához fogott, amit 1859-ben végzett be; 1853 óta főképen a Szir-Darja kutatásával foglalkozott. Az Aral-tóról készített térképét 1850. az orosz tengerészeti minisztérium adta ki. Utazásairól és vizsgálódásairól orosz és angol nyelven értesítette az időszaki folyóiratok olvasóit.