(Butka). A But személynév kicsinyítese mely az Árpádkorban szintén el volt terjedve nálunk, igy II. Béla korában egy prisztaldust neveztek Butcának (Árpád Új Okl. l. 39); a XIV: sz. elején élt Bethleni Bothk vagy Butk, Betha fia (Sztár. Okl. I. 212.) s nyilván ezek szerepelnek az Apaffy és Bethlen család régebbi leszármazási tábláin olyanformán, hogy But vagy Bult Szt. István nővérének és Cornes Vilmosnak lett volna az unokája és Bethlennek az apja. Ezen személynévnek felel meg a mai Bottka családnév.
kisk. Zemplén vármegye nagy-mihályi j.-ában, (1891) 1156 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
több county és város neve az Egyesült-Államokban. A countyk: 1. Alabamaban, 2520 km2-nyi területtel, 19649 lak. Főhelye: Greenville. 2. Jowaban, 1658 km2 területtel, 14293 lakossal. Főhelye: B. Centre. 3. Kansasban, 2072 km2 területtel, 18586 lak. Főhelye: Eldorado. 4. Kentuckyben, 1440 km2 ter., 12181 lak. Főhely: Morgantown. 5. Misszuriban, 1613 km2 ter., 6011 lak. Főhely: Poplar Bluff. 6. Nebraskaban, 1658 km2 területtel, 9194 lak. Főhely: Savannah. 7. Ohioban, 1310 km2 ter., 42579 lak. Főhely: Hamilton. 8. Pennsylvaniában, 2300 km2 ter., 52536 lak. Főhely: B., (1890) 8734 lak.
(ejtsd: böttler),
1. Benjámin Franklin, az Északamerikai Egyes. Államok tábornoka, szül. Deerfieldben (New-Hampshire) 1818 november 5., előbb hit-, később jogtudományi tanulmányokat tett, 1841 óta Massachusettsben gyakorló ügyvéd volt és több izben a törvényhozó testület tagjává választatott. A függetlenségi harc kitörésekor az Unió hadseregébe lépett és 1862. májusban Farragut tengernaggyal egyetemben a new-orleansi expedicióban vett részt és miután New-Orleans városát hódolatra birták, kormányzóul neveztetett ki. Különös szigorral és eréllyel járt el az Unió elleneivel szemben, amiért a rabszolgatulajdonosok haragját vonta magára. 1864. Kelet-Virginia monroe-i erődjének parancsnokává lett, mely állásban Grant-ot Richmond elleni hadi vállalataiban segítette. A Fort Fisher (Wilmington mellett) elleni expedició kedvezőtlen kimenetele miatt 1865 januáriusában a parancsnokság alól felmentették. A déli tartományok legyőzése után a legszigorubb rendszabályok alkalmazását sürgette azok ellen, kik az elszakadásnak hívei voltak. A kongresszusban mint a képviselőház tagja Johnson elnök leghevesebb ellenei közé tartozott, mig 1872-ben Grantnak ujból való megválasztását az Egyesült Államok elnökévé pártolta. 1877. mozgalmat indított meg a papirpénz megtartása mellett («Greenbackler») de eredménytelenül s épp oly eredménytelenül kisértette meg több izben az elnöki méltóságot megnyerni. V. ö. Bland Life of general B. (Boston 1879).
2. B Erzsébet, ang. festőnő, l. Thompson Butler.
3. B. Sámuel, angol szatirikus, szül. Worcesterben 1612 febr. 3., megh. Londonban 1680. Hudibras (London 1663-78, Hogarth rajzaival) c. költeményében a vallási szektákat és politikai pártokat, különösen a puritánokat igyekezett nevetségessé tenni. E költemény igazi nemzeti mű, s nemcsak mint furcsa éposz tipikus, hanem értékes mint kor- és kultur-rajz is, II. Károly annyira kedvelte hogy irójának 300 font sterlinget fizettetett. Hanem dacára a bőkezű pártfogásnak s dacára a gazdag Herbert-özveggyel kötött házasságának B. végre nyomorba jutott s ugy is halt) meg. 1720. a Westminster-apátságban emléket állítottak neki. További művei még: Genuine romains in verse and prose (London 1759); The elephant in the Moon; Characters. Összes műveit Poetical works cím alatt Bell adta ki Oxfordban 1855, 3 kötetben.
4. B. Walter, Wallenstein egyik gyilkosa. Irországból a Butlerek családjából származott. Mint közkatona lépett a császári hadseregbe; később Wallenstein alatt szolgált és ezredesi rangra emelkedett 1631. Frankfurtnál a svédek fogságába esett, melyből nyolc hónap mulva magát kiváltotta. Kénytelenségből követte (1634 febr.) Wallensteint Pilsenből Égerbe, de már ekkor Taaffe gyóntató atyja által feltétlen hűségéről blztosította Piccolomini császári tábornokot. Égerben pedig Gordon, Leslie, Deveroux és másokkal megegyezve, végrehajtotta Wallenstein meggyilkolását (1634 febr. 25.). A császár jutalmul grófi rangra emelte, tábornokká nevezte ki és kitüntetésekkel halmozta el. B. még azután vitézül küzdött Nördlingennél (1634 szept. 7.), de Schorndorfnál (Bajorországban) még ugyanazon év dec. 25. meghalt. V. ö. Carve: Itinerarium cum historia facti Butleri sat. (1640-1646.)
5. B. Jakab, ormondi herceg, l. Ormond.
(ang. ejtsd: bötleréds), az angol koronát régebben az országba behozott bor után megillető vám, mely minden hajó után, amely 20 vagy több tonna bort hozott be, két tonnányit tett. A király pincemesterének (butler) volt
fizetendő, s innen a neve.
Sándor, orosz kémikus, szül. Csisztopolban (Kazan) 1828 szeptember 6., megh. Pétervárt 1886 aug. 17. Tanulmányait Kazanban végezte, későbben a külföldi egyetemeket is meglátogatta. A szénvegyületek kémiájának tanára volt (1868-tól) a szt.-pétervári egyetemen. Különösen a szénhidrogéneket és származékait tanulmányozta: Az első tercier rendü alkoholt (a trimetil karbinolt) ő állította elő. Általában az I., II. és III. rendü alkoholok között levő különbséget szabatosan megállapította. A szénhidrogének izomeriájának tanulmányozásával nagy sikerrel foglalkozott; e vegyületek szerkezetének ismerete leginkább az ő vizsgálatainak köszönhető. Oroszul megjelent tankönyve német fordításban (Lehrbuch der organischen Chemie, Lipcse 1861) is nagyon elterjedt. Érdekes, hogy e nagy tudós a spiritizmus tanainak követője volt és több kisebb ily irányu munkán kivül egy Psychiatrische Studien címü könyvet is írt.
ó-egyiptomi város a sebennysi Nilus-ágnál Utotnak, északi Egyiptom védő istennőjének fő-kultuszával. Ez istennőnek (akit a görögök Létóval azonosítottak) évenkint nagy összeget szenteltek. Apollónnak és Artemisnek is voltak templomai B.- ban. A Léto-templom közelében egy nagy tó volt, ezen pedig egy állítólag úszó sziget: Khemmis. Ezen a szigeten rejtette el Léto Isis Horust (Apollón), az Osiris fiát, mikor ezt Typhón kereste. Hasonlót regéltek a görög Délosról.
(növ.), l. Virágkákafélék.- Butomus, l. Virágkáka.
Celebesz DK-i félszigete végében fekvő sziget, amelynek területe a hozzátartozó kisebb szigetekkel (Muna, Tukang Besszi) együtt 4700 km2-nyi. Alacsony hegyek takarják; belseje részben ismeretlen. Külön szultán uralkodik rajta, aki a hollandiak hűbérfejedelme.
(l. a képmellékleteket) a lakásberendezések főbb ingó tárgyai. Anyaguk néha kő vagy vas, többnyire azonban fa. Valamennyi butor célszerü alakját és szerkezetét attól kapta, hogy az ember mire használja. Az elsők okvetetlenül a nyugvó ágy és az ülő B. voltak. A földre terített állati bőr, alom vagy fűhalmaz lehetett az első ágy, egy darab kő az első ülő butor. Később a földbe vert cölöpök, azokra fektetett ráma pallókkal kitöltve vagy kötéllel, hevederrel befonva volt az ágy; majd pedig ingóvá tették az így keletkezett állványszerkezetet és így lett a nyugvóágyból ingó butor. Az ókor népei, nevezetesen az egyiptomiaik és asszirok az ülésre fektették a főgondot, nem pedig, mint azt a gót izlésnél látjuk, a hattámasztókra. E régi népek székeiket néha összehajthatóknak készítették. Ágyaiknak és ülőbutoraiknak nélkülözhetetlen része volt a gyapjuvánkos és a szőnyeg, mint az még mai nap is a keleti népeknél szokásos. Ezeket a B.- at néha fémmel, elefántcsonttal, zománccal, gyöngyházzal stb-ivel díszítették. A görög és római B. leginkább a korábbi népeknéI használtaknak másai. Az ülő B. és nyugvóágyak is a középkorban mobilis jellegüket gyakran elvesztették. A nyugvóágy néha egy a falban lévő falazott padka, az ülőbutorok szintén falmentén vagy ablakmélyedésben elhelyezett kő- vagy vályogpadok voltak. Később azonban, a renaissance korban ugy az ülőbutorok mint a nyugvóágy megint visszakapták helyes alakjukat sőt a tökéletességig kifejlesztettek. (L. Ágy.)
[ÁBRA] Rokokó asztal
[ÁBRA] Diófaszék, német renaissance-stílben
[ÁBRA] Asztal kései gót stílben
[ÁBRA] Gótikus összehajtható szék
[ÁBRA] Asztal az olasz renaissance fénykorából
A szekrény-B. eleinte egyszerü ládák voltak, amelyekben az ókor népei drágább holmijukat, ékszereiket később ruhát is tartottak. A tulajdonképi szekrényt (polccal majd ajtóval) a rómaiaknál találjuk. Alakját és szerkezetét a szekrény nem építészeti motivumokból nyerte, hanem egyszerüen rendeltetéséből, amennyiben a polcokat, fiókokat és a tárgyak fölakasztásához szükséges térségeket kellően egymás mellé és pontosan osztották be, mint ez még mai nap is a khinai szekrény-B.-on látható. A szekrény ilyenformán megtartott bizonyos mobilitást, tehát igazi butorjelleget. B. jellegét teljesen elvesztette a szekrény a középkorban, midőn a falban fülkének alakították, v. pedig a falhoz szilárdan odakötötték, ugyhogy az épület alkotórészét képezte. A szekrény építészeti jellege még fokozódott az által is hogy külsőleg valóságos palotahomlokzattal látták el. Ezt a jelleget a szekrény a renaissance korában is megtartotta, és csak néha akadunk ez időből származó szekrénybutorokon oly alakokra, melyek tisztán a szekrény rendeltetéséből kapták külső alakjokat. Építészeti jellege csak annyiban csökkent, amennyiben íngóságát alacsonyabb vagy magasabb lábakkal fejezték ki, miáltal a szekrény aztán félbutorrá lett.
[ÁBRA] [ÁBRA] Szekrény kései német stílben
[ÁBRA] XVIII. századbeli képkeret
[ÁBRA] Gótikus szekrény (XV. század)
[ÁBRA] Pohárszék
A B. díszítése sokféle volt már az ókorban is. A görögök szerették a gyakran drága fémdíszt, a rakott munkát, ismerték már a funért is. Gyakran igen szép díszítményeket véstek a fába és a mélyedéseket kitöltötték kék és piros földes festékkel. A fafaragást általánosan elterjedt diszítő eszközként használták, éppugy az esztergályozást is. A rómaiak díszítményeikkel csakis a görögök nyomain haladtak. Nagy szerepe volt azonban butoraiknál a fémnek, amennyiben az ülőbutorokat, apró asztalokat teljesen bronzból, ezüstből, sőt aranyból is készítették. Drága délvidéki fákat, p. ébenfát, thuját szintén használtak a rómaiak, sőt ismeretes, hogy egyes thujafa asztalokért több százezer sestertiust is fizettek. A román izlés korában díszítésül nagyon szerették a B. és falak befestését. A gót izlésben pedig főként a fafaragás szolgált díszítő eszköz gyanánt, mely mellett csekély szerepe jutott az igen szép vasalásoknak is. A renaissance korában a B. alakítása és díszítése rendkivüli mértékben kifejlődött. E korban keletkezett a szekrény-B. legtöbb faja és építészeti alapon legváltozatosabb formája. A gót eredetü armoire és pohárszék mellett ott van a kabinet-, az étel-, az okmány-, könyv-, ruha-, ékszer-, fegyver- stb. szekrény. Díszítésül pedig a gyakran tulságig vitt fafaragás, elefántcsontfaragás, bronzrelief, a különböző féldrágakövek, márvány, mozaik, intarzó, réz- és óndíszítmények szolgáltak.
[ÁBRA] Olasz lakodalmi láda (XVIII. század, Milánó tájékáról)
[ÁBRA] Állvány, francia Boule-munka 1700-ból
[ÁBRA] Fiókos szekrény XVI. Lajos idejéből
[ÁBRA] Karosszék Beauvais-kárpitozással XVI. Lajos korából
A barok, majd pedig a könnyed rokoko izlés korában megint más formákat és díszítményeket találunk a B.-on. Utóbbiak közül fölemlítjük főként a drága vésett és aranyozott bronzdíszítményeket, Boule András (l. o.) remek fém és teknősbékaszaru intarzóit, a Verni Martin néven ismeretes mázzal bevont olajfestményeket a szekrények mezeiben, valamint a Japánból a Khinából közvetlenül behozott lakkdíszítményeket, melyeket szintén mezők kitöltésére használtak. A B. ebben a korban gyakran egészen fehérre voltak mázolva, a rajtuk levő faragványokat pedig gyöngéden aranyozták. A jelen század elejétől fogva hanyatlás állt be, mely a kiállítások koráig, nevezetesen a párisi 1867-iki kiállításig tartott, amidőn azok a nemzetek, melyeknek a renaissance korában virágzó iparművészetük volt, megint ujult erővel láttak hozzá a régen elfeledett nagy mesterek tanulmányozásához, és már a bécsi világkiállításon és a müncheni iparművészeti kiállításon a hetvenes években feltünt az az irány, mely a butorkészítés terén második renaissancenak nevezhető.
[ÁBRA] XVII. századbeli óra Bártfán
[ÁBRA] Menyasszonyi láda Kassán, XVI. század
[ÁBRA] A bártfai városház egyí asztala
[ÁBRA] Sarokszekrény szinesre festve, hímzéssel, kevert stílben
[ÁBRA] Láda magyar modoru díszítményekkel
[ÁBRA] Menyasszonyi láda Kassán XVII. század
[ÁBRA] Láda magyar modoru díszítményekkel
Hazánkban a butoripar ugyanazon a fejlődésen ment által, mint nyugat népeinél. Valószinüen olasz, majd pedig német barátok és telepítvényesek voltak azok, kik hazánkban a román és gót izlést ugy az építészetben mint a butoriparban is művelték. A renaissance korában legnagyobb részt németek, az Anjouk és Mátyás király korában olaszok hatottak ránk. Német hatásra vallanak azok a renaissance B. és építkezések, melyek a felső vidéken még szép számban maradtak fönn, melyeket Miskovszky tanár szorgalmasan összegyüjtött. Jellemző a legtöbb idetartozó B.-ra, hogy díszítményeikben oly elemeket mutatnak, melyek más népek renaissanceában nincsenek meg, és melyeket különleges magyar díszítő elemeknek nevezhetnénk (l. a 2. képmellékletet). A középkorban és a renaissance korában nálunk az ülőbutorok között a kerevet és a padszék szerepel. Az asztalok is a legkülönbözőbb alakuak és nagyságuak voltak.
BUTOROK III. (Thék Endre budapesti asztalos gyárából)
[ÁBRA] Pohárszék diófából modern német renaissanceban
[ÁBRA] Szalon-asztal feketére pácolt körtefából elefántcsont berakással, renaissance modorban
[ÁBRA] Szekrény fehér alapon aranyozással, barokk modorban
[ÁBRA] Szalon-szekrény diófából aranyozással
[ÁBRA] Álló óra fehér alapon aranyozással, barokk modorban
[ÁBRA] Szalon-szekrény diófából XVI. Lajos modorban
Használtak kerevetet; ágy előtt kisebbeket, ebédlőben nagyobbakat, melyek már kétféleképen nagyobbíthatók voltak (összejáró asztal). Azt az összejáró asztalt, melynél a két vendéglap alul kihuzható volt, még maig is magyar paraszt huzós asztalnak mondják, bár nyugatról került hozzánk. A másik szerkezet olyan volt, hogy a főlap közepén helyezték el a vendéglapokat. Szokásos volt az asztalokon kisebb szekrényeket is elhelyezni. Az ágyak egyszerüek, oszloposak és mennyezetesek voltak, utóbbiak függönyökkel.
A szekrények közül megvolt a már említett sokféle rendeltetésü kisebb szekrény az asztalon, mely leginkább íróasztalnak szolgált; de gyakran ládaszerü alakjával tartalma szerint pénzes-, ékszer-, okmány-, patika-, varróláda nevet viselt. Ezek hol egyszerüek, hol a legdíszesebben voltak kiállítva. Az almáriom (l. o.) eleinte fegyverszekrény, a szekrény fiókos, a téka polcos butorzat volt. Később ez elnevezéseket vegyesen használták. Ebédlőben a pohárszéket, utazáson ugyanily rendeltetésü pohárszékládát, a falon a tálast v. tálszéket használták. Állványokat, álló órát, fogasokat, spanyolfalat, tükröket szintén találunk az említett korban. Hímes szekrénynek mondták a virágokkal befestettet. A B. díszítésére nézve tudjuk, hogy ismerték a funérozást, a rakott munkát (mozaik és intarzó), a faragvánnyal és bronzzal való díszítést, éppugy az esztergályozást, a festést igen jól végezték, amennyiben a B.-at símára lecsiszolták és csak azután gyantározták, azaz lakkozták és politurozták. A 2-ik képmellékletben az 1-4-ik sz. ábrák régibb, Magyarországban készült butorokat, az 5. és 6. sz. Huszka J.-tól u. n. magyar stilusban tervezett két ládát mutatnak. A 3. lap Thék Endre butorgyárából származó, különböző stilű műbutort tüntet föl. A kevert stilü, de igen szép sarokszekrény Uhl Sándor tervezete szerint készült.