l. Buvárkészülékek.
(Mergidae), az uszók, lemezcsőrüekhez (Lamellirostres) tartozó kacsafélék (Anadeltidae) alcsaládja. Csőrük keskeny, oldalt összenyomott, tövén magas, legalább oly hosszu, mint a fejük, hátrafelé álló szarunemü fogacskákkal ellátott és a felső káva vége lefelé álló horogban végződik. Kacsára emlékeztető testök van. Középhosszuságu szárnyukban az első és a második evezőtoll a leghosszabb, farkuk rövid és 18 v. 16 tollu. Csüdjük rövidebb, mint a középső ujj, előt haránttáblás. Lábuk 4 ujju, a 3 előre álló ujjal uszóhártya köti össze, mig a hátsó ujjon lelógó bőrlebeny található. Kis halakkal és más vizi állatokkal táplálkoznak, jó buvárok és kitünő repülők. Északi vidékeken költenek, tojásaik halavány-sárgák. Télen délre vonulnak, novembertől márciusig nálunk is előfordulnak a nyilt vizeken. Tollas bőrüket prémül használják, husukat eszik. A halászatra nézve kártékonyak. Csak 9 amerikai és palearktikus faj tartozik ide, melyek közül hazánkban a következő hármat találták: 1. A nagy buvárkacsa (Mergus merganser L.) csőre, lábai vörösek. A him feje és nyakának felső része fénylő fekete-zöld, mig a nősténynél vörösbarna. Tolltükör fehér, harántsáv nélkül. A nyak alsó része és a mell fehér, mely a himnél vörösbe hajlik. Fark 18 tollu. Hossza 80 cm., szárnyhossza 30 cm., farkhossza 8 cm. Télen egészen a Dráváig is elmegy. Magasfákon fészkel, 8-14 tojást rak, melyet a nőstény maga költ ki. 2. Közép buvárkacsa (Mergus serrator L.). Csőre vörös, lábai sárgásvörösek; fehér tolltükrén a himnél 2, a nősténynél 1 feketés haránt-sáv található. Melle és nyakának alsó része barnavereses foltokkal van tarkázva, különben szinre nézve az előbbi fajhoz hasonlít. Hossza 60 cm., szárnyhossza 25 cm.; farkhossza 11 cm. Ritkább az előbbinél, földön fészkel, nálunk már szeptemberben megjelenik s gyakran májusig marad. 3. Kis buvárkacsa (M. albellus L.). Csőre és lábai kékesszürkék, fekete tolltükrén három oldali fehér sáv határolja. A him feje és a nyak hátsó része fehér, a szem alatt és a nyakszirt táján zöld folttal, mig a nősténynél egyszinü, barna. Farka 16 tollu. Hossza 45-50 cm. Szárnyhossza 21 cm., farkhossza 8 cm. Magas északról jöve novemberben jelenik meg nálunk és márciusig marad itt.
vagy csónakok (ném. Unterseeische Schiffe, Fahrzeuge, ol. bastimenti submarini, ang. submarine vessels), oly hajók, melyek alámerülve, a viz alatt ugy függőleges, mint vizszintes irányban kormányozhatók és a legénységnek a hajó belsejében, mint a külső levegőtől egészen elzárt helyen való tartózkodását is lehetővé teszik. A hadtörténelem már a XVII. sz. elejéről tesz említést egy buvárhajóról, mely Angolországban I. Jakab uralkodása alatt a Temze vizében tett próbameneteket, de e kezdetleges szerkezetü, evezőkkel hajtott jármű épp ugy nem felelt meg a kivánalmaknak, mint más egyéb buvárhajó, mely későbben épült. A jelenkor utolsó két évtizedében, a torpedó-naszádok keletkezése és a gyorsan tüzelő ágyuk tökéletesbítése azonban a B. kérdését ismét előtérbe hozta oly annyira, hogy jelenleg már sok nemzet tesz uj és mondhatni állandó kisérleteket az iránt, hogy a már elért eredmények, uj minőségü gépezetek és a szerzett tapasztalatok kihasználásával oly B.-at teremthessen, melyek első sorban hadászati célra építve a modern kivánalmaknak is megfeleljenek. Tekintettel arra, hogy a viz alatt járó, tehát láttatlanul támadó ilyen buvárhajó mily borzasztó fegyver lehet, és mily előnyöket biztosít a tulajdonosnak, az ilyen hajók tökéletesbítését célzó kisérleteknek eredménye az egyes államoknak többé-kevésbbé féltékenyen őrzött titka szokott lenni. A feltalálója után elnevezett, és a török kormány által két példányban megszerzett «Nordenfeldt-csónak» eddig állítólag a legcélszerübb buvárhajók egyike, de azért ez sem tökéletes, s fő hibája mint minden eddig kipróbált buvárhajónak abban rejlik, hogy a viz alá merülve nem képes elegendő gyorsaságot kifejteni. E csónak (lásd az ábrát) britannika szivar alaku, 30,5 m. hosszu, 3,6 m. szél. s 160 tonna vízsullyal biró acélhengertest, mely különben mint egy torpedó-naszád van berendezve, de az alámerülés alkalmával különféle nyilásai vizmentesen elzárhatók. P zárt medence, melyben a forrásponton jóval tul melegített viz van. A viz felszinén való menet közben e medencében és a kazánban G egyenlő magas és állandó gőznyomást tartanak, illetve fejlesztenek, mely célból Q, a gőzlehütő készülék, a kazánból áttóduló gőzmennyiséget vizzé változtatja és egyidejüleg a medence vizét is melegíti. Midőn a csónak a viz alá merül és a kazánnak fütése megszünik, a P medencében gyüjtött gőznyomás, illetve erő szolgál a gépezeteknek további hajtására. A kazánban és a medencében együtt 30 tonna viz van, a gőznyomás pedig az alámerülés pillanatában cm2-kint 10,5 kg. S´ két merőlegesen dolgozó csavar h külön gépezetekkel, melyek a viz alá merülést eszközlik, mig az előremenetelt a g gép által hajtott A csavar, a vizszintes irányban maradást, illetve az abból való szükséges kitérést, két vizszintes irányban fekvő, de különben mozgatható uszonylapát W biztosítja. g két, h három dugattyuval ellátott gép. B kormánylapátok az oldalmozdulatok eszközlésére; L szelep, mely a viz felszinén való menetben a kazántüzet éleszti és a csónak-kamarákba friss levegőt nyom; H a füstkamara, m m2 az ábrán nem látható kémények helyei, n a kazántűznek, o a kéménylábaknak az alámerülésnél légmentesen záródó ajtói. Az üvegkupolával ellátott vezérlő toronyban K vannak a h gépeknek, valamennyi kormánylapátnak, a jeladó készülékeknek és más gépműszereknek kezelő emeltyűi és szelepei, ugyhogy azokat maga a parancsnok, kinek helye a toronyban van, sajátkezüleg kezelheti. S a torpedó lancier-készülék két torpedóval. T vizkamarák, melyek annyi vizmennyiséget vesznek fel, hogy telt kamarákkal a csónak egészen a torony alsó körületéig süllyed, uszó- képessége azonban még mindig marad. Szükség esetén a vizkamarák szivattyuk által rövid idő alatt kiüríthetők. A járműnek berendezése és nagy uszóképességénél fogva a forgó S´ csavaroknak egyszerű megállítása, még telt vizkamrákkal is elegendő arra, hogy a csónak a viz felszinére emelkedjék, illetőleg csak az egyik vagy másik S´ csavarnak működtetése a csónak hossztengelyének rendes körülmények között levő vizszintes irányán - eltekintvén a W uszonylapátoktól - is változtathat.
[ÁBRA] Nordenfeldt-csónak
E B. előnye a többiek felett abban mutatkozik, hogy az alámerülési állapotba helyezve, menetközben, ugy a viz alatt, mint a felszinen, az irányváltoztatás, sülyedés vagy emelkedés, a csónak sulyának magának, vagy az egyenletes megterheltetésnek változtatása nélkül (azaz a viznek beeresztése és kiszivattyuzása nélkül) eszközölhető. A csónakban lévő légtér elegendő nagy, hogy a legénység addig, mig a P medencének hajtó ereje tart, lélekzési nehézségeknek kitéve ne legyen, ez okból levegő-előállítási készülékek nem léteznek. A csónak, melynek legénysége 8-9 ember, állítólag 10 órán át maradhat a viz alatt és annyi szenet képes felvenni, hogy a viz felszinén haladva, óránkint 12-14 tengeri mértföld sebességgel, 900 t. mértföldet futhat meg, viz alatt haladva azonban csak 8 t. mérföldet haladhat óránkint. Hogy a csónak buvárszolgálatát megkezdhesse, a kazántűz ajtaját n, aztán pedig a kémények levevéve után a kéménylábaknak üregeit o kell vizmentesen elzárni. Egyidejüleg a vizkamarák T vizzel töltetnek meg, minek folytán a csónak uszóképessége a szükséges mértékig csökken. ha ez megtörtént, már csak a toronykupolának hermetikus elzárása szükséges, hogy a csónak megkezdhesse viz alatti utját. Az S´ két csavarnak mozgásba hozatala a csónakot a viz alá huzza és kellő számu forgás mellett, szabályozható mélységben tartja. A gép által hajtott A csavarnak megfelelő forgása következtében a csónak előre vagy hátra megyen és a B és W lapátok által járat irányában kormányozható. A csónak parancsnoka fejével az üveg-kupola alatt, emelkedett helyen áll, ahonnan mig a csónak a viz felszinén halad beláthatja a csónakot környező viztért, alámerülve azonban a menetirányt illetőleg csak az előtte fekvő iránytűre van utalva. Miután a viznyomás minden 10 méter mélység után egy légköri nyomással nagyobbodik, a B. acélból épülnek, hogy igy a mélységgel növekedő viznyomásnak ellentállhassanak. 1850. a németországi kieli kikötőben kisérleteket tevő Bauer mérnök által épített buvárhajót a viz összenyomta s az többé nem emelkedett a viz felszinére.
A nevezett Nordenfeldt-csónakon kivül még számos buvárhajó van, melyek közül a francia Plongeur és Gymnote-, az amerikai Peacemaker - mely utóbbinak sok előnnyel kecsegtető nátriumkazánja van és ennek következtében, sem füstöt, sem gőzt nem fejleszt és kéménye sincsen - továbbá az olasz Stromboli-, az orosz Alexandrovszkij-féle sürített levegővel hajtott csónak, egy angol villanyárammal kezelt csónak stb. a legnevezetesebbek. Mind e csónakok hadi használhatóságának azonban igen nagy hátránya az, hogy a viz alatt nem képesek elegendő sebességgel futni, amiért is offenziv támadásokat csakis kikötőkben, horgony előtt fekvő hajók ellen tehetnek. Sőt az ilyen támadás is nagy nehézségekkel jár, amennyiben a viz alatt fényes nappal a látkörtávlat 20 m. mélységben 7 m., 40 m. mélységben 3 m., és igy tájékozás végett a csónaknak igen gyakran a felszinre kell emelkednie, ha vm. uszó tárgyat megközelíteni kiván. Hirlik, hogy a mult évben Angolországban egy Nordenfeldt-szerkezetü, 250 tonna vizsullyal biró uj buvárhajó sok tekintetben felülmulná az eddig létező B.-at s hogy a kisérletek várakozáson elül jól sikerültek.
oly műszerek, melyek segélyével az ember huzamos ideig a viz alatt tartózkodhatik. Ilyen műszer a buvár-harang, nagy harangalaku üvegedény, mely nyilásával lefelé fordítva a viz alá sülyesztetik. A harang belső üregébe szorult levegő nyomása nem engedi a viz beléhatolását, de egyszersmind arra is szolgál, hogy a buvár a lélekzetvételhez szükséges levegőt megkapja. Ha a harang feneket érve alsó nyitott részével a viznek nyomása által a talajhoz szoríttatik, ugy a harang által elzárt tengerfenéken a buvár szabadon mozoghat ugyan, de a harangból ki nem mehet, minélfogva a szükségképen viz alatt végzendő munkának lehetősége igen szük korlátok közé szorul s hajótesteknek javítása, vagy oly munka, mely a harang felett vagy tőle oldalt volna foganatosítandó, általában kivihetetlen. E műszer már a XVI. sz.-ban is ösmeretes volt és hiányosságánál fogva igen sok javításon ment keresztül. Többek között egy légszivattyuval látták el, mely a harangban lévő, a buvár által már felhasznált levegőt volt hivatva pótolni és ez által a viz alatt való tartózkodhatásának idejét meghosszabbítani, de a tengerfenéken való azabad mozgás minden javítás dacára is korlátolva maradt amiért is a buvárharang mint ilyen a mai nap már elvesztette jelentőségét, s hasonló szerkezettel biró viz- és légmentes hengereket ma már csak víz alatt végzendő építkezéseknél, különösen a hidak kő-oszlopainak lerakásánál használnak, de itt is csak oly esetekben, ha a viz nem nagyon mély.
[ÁBRA] 1. ábra. Buvárkészülék
Oly buváröltözéket, mely a viz alatt való szabad mozgást lehetővé teszi, az angolok találtak fel, de ez is hiányos, amennyiben a lélekzésre szükséges levegőt a légszivattyu a buváröltözékbe nyomja, ezt felfujja és ez által a buvárt folytonosan a viz felszinére való jövetelre készteti. Ennek ellensulyozására szükséges volt a buvárt ólomsulyokkal felszerelni, mi ismét a mozgékonyság rovására történt.
Rouquairol-Denayrouze franciának sikerült oly buváröltözéket készítenie (l. az 1. ábrát), mely most általánosan használatos és minden tekintetben kielégítőnek mutatkozik. E buváröltözék bő, vizálló gummiszövet öltözetből üveglencsékkel ellátott rézsisakból; nehéz ólomtalpakkal biró bőrsarukból és a lélekző készülék, az ugynevezett aeroforból áll, mely utóbbit a buvárnak hátára kötik. A lélekzésre szükséges levegőt légszivattyuval először az aeroforba, ez erős és üres fémhengerbe nyomják, melynek önműködő szelepei vannak. E szelepek a viz és a sürített levegő nyomásainak alapján akként vannak szerkesztve, hogy bármely mélységben is csak egy-légköri nyomás feszítő erejével biró levegőt bocsátanak azon közvetítő csőbe, mely az aerofortól a fejsisakon át a buvár szájába vezet, és ezt is csak akkor ha a buvár a lélekzetvételnél a levegőt magába szijja, ellenkező esetben midőn a buvár a már felhasznált levegőt kileheli, a szelepek bezárulnak és egy másik, az aerofor felső részén lévő gummiszelep nyílik ki, melyen keresztül a lehelet a vizen keresztül elillan. Egy és ugyanazon szájcső szolgál tehát a ki- és belélekzésre, de a orrnak igénybe vétele nélkül, minthogy az orron kibocsátott levegő a buváröltözéket felfujja és már két lélekzetvétel után a buvárnak a viz felszinére való emelkedését okozza.
[ÁBRA] 2. ábra. Buváröltözet.
A viznek nyomása minden 10 m. mélység után egy ily légköri nyomással fokozódik azért tehát hogy az aerofornak szelepzete működjék, az aeroforba oly sürített levegőt kell szivattyuzni melynek feszítő ereje egy légköri nyomással nagyobb, mint a viznek nyomása. Igy 3 légkörnyomásnyi feszítő erejü levegőt 20 m., 4 légkörnyomásnyi feszítő erejü levegőt 30 méter mély vizbe stb. E légnyomásnak és a viz mélységének éber ellenőrzése mellett a buvár könnyen és minden nagyobb testi megerőltetés nélkül mozoghat a viz alatt, és végezhet bármely munkát. Ily buváröltözékkel gyakorlott buvár már másfél órán át is tartózkodott a viz alatt a nélkül, hogy a viz felszinére jött volna, rendszerint azonban félóra vagy háromnegyed óránkint szoktak pihenőre fel-feljönni. A legnagyobb mélység, amelyre ilyen buváröltözékkel alászállani lehet, 40-45 m., azontul a viznek nyomása a testnek véredényeit támadja meg, és a végtagoknak rögtön beálló bénulását vagy hirtelen halált is okozhat. A buvárral való értekezés vagy kötéI-rángatása által adott jelekkel történik, mely kötél a buvár derekához van erősítve, vagy pedig egy gummi szócső áItal, mely a rézsisakhoz vezet. A tengerfenéknek megvilágítása céljából egy külön légvezető csővel ellátott olajlámpa vagy pedig villamos lámpa van használatban. Hogy a buvár még a légszivattyutól is függetlenül mozoghasson, ujabb időben légtartókat készítettek, melyek erős, de aránylag könnyü fémhengerekből állanak. E légtartót mely kellőleg sűrített levegővel van megtöltve és amelyből egy légcső az aeroforba vezet, a buvár magával viszi a viz alá s belőle kapja az aeroforon át a lélekzetvételhez szükséges levegőt.
A tűzoltóságok a füst és hőség ellen szintén használnak B.-t (l. a 2. ábrát), kivált oly tüzeknél), amelyeknél a hely zárt volta miatt a füst nagyobb tömegben benszorul, p. a pincetüzeknél. Ezen öltözetekben a tűzoltó nemcsak a füst ellen van védve, hanem a hőség ellen is védekezhetik, amennyiben egy a fejburával összefüggő tömlődarabon át a fecskendő vizsugara a fejburára vezethető s ott szétoszolva az egész testet mintegy vizköpennyel borítja el. A légszállító tömlő néha a vizszállító tömlő belsejében nyer elhelyezést; sőt biztosító, illetve villamos lámpa s csengő is hozatott kapcsolatos használatba az öltözettel, úgyhogy a buvár a kivül állókkal villamos csengőjelekkel közlekedhetik s a légszivattyuzást szabályozhatja avagy segélyt kérhet A berlini tözoltóságnál az Oestberg és Greiner-féle, a magdeburgi tűzoltóságnál a Stolze-féle öltözetet használják. Buváröltözetek készítésében Bremen S. kieli cég tett szert hirnévre.
l. Buvárfélék.
(Argyroneta Walck.), a csőszövőpókok (Tubitelariae) alrendjének egyik neme; szemei két harántsorban állanak, hátulsó lábain alul és oldalt hosszu evezősörték vannak, teste tömötten szőrözött és szőrei közé levegőt tud felvenni, amely a vizben teste körül ezüstszinü hólyagnak látszik. Vizben él s itt finom hálószálakból harang- vagy gyűszüforma boltozatot épít, amelyet erősebb szálakkal a közeli növényszárakhoz, fagyökerekhez erősít, s a körlégi levegőből potrohján a viz alá szállitott levegővel tölt meg, aztán álája huzódik. Egyetlen faja ismeretes, a vizi buvárpók (Ar. aquatica Cl.), mely sötétbarna, himje 16-20 cm., nősténye 10-12 cm. hosszu. Nálunk is meglehetős gyakori, különösen tőzeges pocsolyákban; nagy hidegeket is kiáll; vizi rovarokat és apró rákokat eszik.
Buxusfélék (növ.),l. Puszpángfélék.
l. Busento.
Frigyes Vilmos gróf, orosz hadvezér, szül. Magnusdalban, Mohn szigetén 1750 szept. 14., megh. Esztlandban 1811 aug. 23. A pétervári hadapród-iskolában növekedett s 1769. a török háboru alatt tiszti rangot kapott. Már 1789. tábornoki rangra emelkedvén,,1790. Finnországban a svédek elleni. 1792-94. pedig a lengyel háboruban tünt ki; II. Katalin 1795. Lengyelország kormányzójává, 1793. pedig I. Pál cár Pétervár katonai kormányzójává nevezte ki, de rövid idő alatt elvesztette uralkodója kegyét s egy ideig Németországban tartózkodott, mig I. Sándor cár haza hivta s a keleti tengeri tartományok főkormányzóságát bizta rá. Az 1805. háboru alatt vezére volt a 2-ik orosz hadtestnek, amely az austerlitzi ütközetnél a balszárnyat képezte, s csak a jobb szárny visszavonulása után volt kénytelen ő is hátrálni. 1806. egy hadtest éIén Poroszországban volt, de a pultulszki ütközet után, amelynek elvesztését neki rótták fel, kénytelen volt a vezérséget Benningzennek átadni, de amelyet az eylaui ütközet után ujra visszanyert. A svéd háboru kitörése után 1808. Finnországba ment s ezt tiz hónap alatt teljesen meghódította. E hadjárat fáradalmaitól nagyon kimerülvén, a béke megkötése után nyugalomba vonult. II. Frigyes Vilmos. 1795. a porosz s l. Pál 1797. az orosz grófi méltóságot adományozták neki.
város Stade porosz kerületben, az. Este partján, 7 km.-nyire az Elbetől, (1890) 3453. lak., nagy lóvásárokkal; különösen Hamburggal van élénk kereskedése.