Régi magyar személynév. Valószinüleg egy eredetü a «beteg» és a székely «bitos» szókkal az ős magyar «biht-» (zürj. vit-) szenvedni, tűrni igéből (l. Budenz: Magy. Ug. Szt. 455), a. m, szenvedő, türő illetőleg a mai «beteg» szónak ősi alakja. A Bühteh név valószinüleg csak a B. változata.
járási székhely Badenben Baden kerületben termékeny vidéken (Goldenes Land), (1890) 3002 lak. gyapot- és cérnafonókkal, jelentékeny (affenthali) borkereskedéssel. 4 km.-re tőle Affenthal, bortermeléssel.
János György, ném. szanszkritista szül. Borstelben (Hannovera) 1837 julius. 19-én. Sokáig (1863-80) működött Bombayban az Elphinstone Collegeban, s mint tanfelügyelő egész Indiában. Indiából visszatérve 1881. az ó-ind filologia és régiségtan tanára lett Bécsben. Munkái: A Digest of Hindu law (1867-69); Pancatantra (1868-69); Apastamba Dharmasutra (1868); Daçakumaracarita (1873); Vikramankadevacarita (1875); Three new edicts of Açoka (1877); Paiyalacchi (1878); Apastamba and Gautama; Vasishtha and Baudhayana; Manu; Leitfaden für den Elementarkursus des Sanskrit (Bécs 1883); Über das Leben des Jaina-Mönches Hemacandra (Bécs 1889); Die ind. Inschriften und das Alter der ind. Kunstpoesie (u. o. 1890). Jelenleg a hindu tanulmányok egyik legelső képviselője.
1. Böjükdere.
(Bükk). 1. Alsó-B., kisk. Sopron vmegye csepregi j.-ban, (1891) 1040 magyar lak., vasuti állomással. - 2. Felső-B. (Ober Wichs), kisk. u. o., (1891) 1051 magyar lak. vasuti állomással, posta és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. - 3. Közép-B., kisk. u. o., (1891) 700 magyar lakossal. A nagy-cenki cukorgyár részvénytársaság büki cukorgyára, (1891) 64534 métermázsa cukrot termelt.
Régi magyar személynév, a Beke (l. o.) változata.
l. Bük és Csik-Gyimes-Bükk.
vagy bikk (növ., Fagus L. (l. a Bükkfa címü mellékelt képet) a tölgyfafélék fája váltakozó egyszerü levelekkel, lehulló pálhákkal és egylaki virágokkal. Himes virágai tömött csomós álernyőben zsúfolódnak össze (gömbölyded barka), mig a termős virágok kettesével csoportosulnak. Az északi mérsékelt éghajlatban vadon terem; négy faj ismeretes. Az erdei B. (F. silvatica L.) terebélyes fa egyenes sudárral, fölegyenesedő ágakkal; sima kérge övesen sötet és világosszürke; levele tojásdad széle puhaszőrü. Himes virágának leple 5-6 hasábu, himje 8-12; anyavirága kettesével áll a murvás 4 hasábu burokban, három bibéjü és 2-5 rendesen 3 élü makkocskává (bükkmakk) fejlődik ki melyet a bozontos makkcsésze takar (l. Álgyümölcs); olajos magvában 1-2 pete csüng nagy husos sziklevelekkel. Ez a fa a hegyek felső övében majd egész Európában nő, de az É-i széles ség 60-ik fokán tul nem megy. A Bakony nevét némelyek a bükkből akarják származtatni. Nálunk a délkeleti havasokban és Biharban 1564 m., a Magas-Tátrában 1187 m. magasságig terjed, de ily magasságban csak cserje. Egyre-másra 700, az északi lejtőkön 221 m. magasságig lefelé a tölgy közé ereszkedik le, azaz mindenütt terem, ahol a levegő nyirkos és a tenyészetre alkalmas idő legalább 5 hónap. Rendesen csak 50-60 éves korában virágzik és 120, sőt 150 évig él, amikor dereka tövén 90-125 cm. átmérőjü és 30 m. magas. Vörös-, barna-levelü változékait vér-B. néven diszültetvényeinkből ismerjük. Van tarka és sallangos levelü fajtája is.
A B.-erdő e fanem fentemlített tulajdonságainál fogva óvatos és szakszerü bánásmódot kiván, ha annak fentartása tüzetik ki célul. Hogy manapság jóval kevesebb bükkös van, mint azelőtt, ezt a felujítás körül elkövetett hibáknak karöltve az alomszedéssel s a szertelen legeltetéssel kell tulajdonítanunk, melyek ezt a több tekintetben fölötte kényes fanemet viszonylagosan rövid idő alatt tönkre teszik, illetve kiszorítják. B.-erdő mesterséges létesítése vetés vagy ültetés utján csak kivételesen fordul elő s a vetés előnyösebb mint az ültetes. A vetés ősszel is teljesíthető. A B. mesterséges nevelése csak akkor vezet eredményre, ha a vetés vagy ültetés már fennálló fák árnyékában és védelmében történik, mert a B. zsenge korában a szabad állást nem türi meg. Minthogy a B.-nek általában véve kevés visszaszerző ereje van és tuskói nem sokáig tartják meg életképességüket, e fanemet csak rá nézve kiválóan kedvező viszonyok között célszerü sarjerdőüzemben (l. o.) kezelni. Hazánk déli fekvésü vidékein a B.-erdő sarjerdőben való kezelése gyakori, az északi részekben ellenben alig fordul elő.
A B. fájának szine vöröses, szerkezete tömör, kemény, száraz helyen eléggé tartós, de szúrágásnak van alávetve, nedves helyen gyorsan romlik. Mint tüzelőfa a B. tűzerőre nézve egyike a legjobbaknak, s azonfelül jól hasad. Műfaképen viszonylagosan kevéssé, épületi fának egyáltalában nem használható. A hajlított fából készített butorokat, melyeket Thonet honosított meg, B.-fából gyártják. Thonet testvéreknek hazánkban Nagy-Ugrócon (Nyitra vmegye) is van ilyen butorgyára. Impregnált állapotban a B. vasuti vánkosfának és bányafának is használható. Minthogy azonban a B. tömege mégis leginkább csak tüzifaképen értékesíthető, mint ilyennek árára pedig a kőszén, hol ilyen van, nagy mértékben nyomást gyakorol, ennélfogva ez a körülmény is sokat járult hozzá, hogy a B.-erdőket sok helyen nem igyekeznek tisztán fentartani, hanem más értékes fanemekkel törekesznek elegyíteni, illetve a B. helyébe más fanemet telepítenek, melyek között kivált a lucfenyő szerepel. A B. magja, a bükkmakk, keményítőt és olajat tartalmaz, minek következtében sertéshizlalásra és olajütésre lehet használni. A bükkölés kezdetén a sertések a bükkmakk élvezetétől tántorognak, de csakhamar megszokják azt és gyorsan hiznak tőle. A bükkmakkos disznók zsirja híg, de jóizü. Sajnos, hogy minden 10 évben csak mintegy 2-3 jó bükkmakktermésre lehet számítani, 3-4 évben ellenben egyáltalában nem szokott termés lenni.
v. talpkéreg, 0,5-2 mm. vastag bükkfalemezek, melyeket lábbeli-készítők vaktalpnak használnak. Különleges, kézi vagy váltakozó mozgásu gépgyalukkal készülnek rendesen oly helyen, hol a fa és munkaerő olcsó. Csak sugárirányosan hasított, vagy mint gyakorlatban mondják, tükrös kéreg jó; a másként hasított törékeny. Ennek vékonyabb fajtáját gyakran fidibuszra metszik föl. Hazánkban a felvidéken számos iparos gyártja. L. még Cserzőanyagok.
Csik vármegye gyergyó-tölgyesi j.-ban, Borszék felett emelkedő 1346 mét. magas hegy, a borszékiek kedvelt kiránduló helye.