1. (L. Borsod vármegye térképét.) A Magyar Középhegység Duna-balparti részének, a régibb felosztás szerint a Kárpátok Mátra-láncolatának legkeletibb tagja Borsod és Heves vmegyében terül el, É-on és K-en a Sajó, Ny-on az Eger völgye, D-en a nagy Magyar Alföld határolja. A B. e szerint 3 oldal felől élesen határolt (az Alföldből közvetetlenül emelkedő) hegytömeg, mely csakis Ny-on, az Eger és Arló völgye közti 429 m. magas nyereggel (Mesgyehegy Nádasd és Balaton közt) csatlakozik közvetlenül a Ny. felé elterülő dombvidékhez (Medves). A hegységet leginkább a központját tevő nagy (K-Ny-i irányban 12 km. hosszu, É-D. felé 4-6 km. széles) 780-940 m.-nyi magasságu, kerekded töbörökkel, ravaszlyukakkal, nyelőkkel és barlangokkal telehintett s e tekintetben a tornai fensíkhoz hasonló, de még tulnyomóan erdős nagy fensik (Kőhát) jellemzi, melynek párkányán a legmagasabb csucsok aránylag már csak kevéssel dudorodnak ki; ilyen az É-i oldalon az egész hegységet uraló Bálvány (957 m.) és az Örvesvölgyfő (918 m.), a Ny-i párkányon a Kakucsóhegy (935 m.), Ispánhegy (955 m.) és Kopaszhegy (918 m.) D-en a meredek sziklás párkánnyal aláeső Simakő (848 m.) Tarkő (932 m.) és Háromkő (889 m.). A sajátszerü fensik, melynek tövében É-on a Garadna, K-en a Szinva, D-en a Tisza számos mellékvize ered, minden irányban kisebb-nagyobb ágakat bocsát, melyek valósággal legyezőszerüleg borítják a Sajó és Eger völgyei közt levő térséget; ezek egyike sem ér el jelentékeny kifejlődést s épp legmagasabbjai (Apátfalva, Szilvás, Visnyó s Dédes körül) aránylag legrövidebbek, mig a Sajó és Arló völgyéig huzódó, szélesebbre terülő ágak az alacsonyabb dombvidék bélyegét viselik magukon. A B. magvát kristályos kőzetek és palák alkotják, zöme azonban tömött juramész, mely festői sziklacsoportozataival tünik ki; ehhez kréta- és karbon-korbeli képletek (homokkövek, márgák stb.) járulnak. Nagy kiterjedésü a trachittufa és tömött trachit. A magasabb tetőket alkotó mészkő a tornaival azonos. A B. főtömege a tercierkorban mint sziget állott ki a környező tengerből s azért a harmadkori képletek köpenyszerüleg környezik azt; ezeknek legalsó tagja a nummulit-mész. Az eocént homok- és agyagréteg födi, melyben a tapolcai széntelep van, ehhez neogén, homokkő és trachittufa, D-en széles lösz- és kavicsterület csatlakozik. A B.-et természeti szépségei mellett (legkiválóbb a Hámorvölgy, szép tóval és vizeséssel, továbbá a tárkányi völgy) romjai (Diósgyőr, Szt.-Lélek, Dédes, Apátfalva stb.), ipartelepei (diósgyőri m. k. vasgyár és papirgyár, kőszénbányák, hámori butorgyár, gyertyánvölgyi üveghuta), fürdői (Diósgyőr-Tapolca, Kács-Tapolca), s egyéb nevezetességei (az időszaki Imó-forrás a Tarkő alatt stb.) kedveért ujabban gyakrabban keresik fel turisták, hozzáférhetővé tételén a Magyarországi Kárpátegyesület egri Bükkosztálya és a Miskolci atléta-klub turista-osztálya fáradozik. A hegység belsejében is (kivéve a fensikot) meglehetős lakott; legujabban a hámori nyaralótelep (Lillafüred) létesült. A vasutak többfelől érintik a B.-et, ezért Miskolc, Eger és Nádasd a legjobb kiinduló pontok; magán a hegység zömén azonban országut nem visz át, az apátfalva-tapolcsányi út csak Ny-i előhegyeit szeli át. V. ö. Márki Sándor: A borsodi B.-ben (Magyar Kárpátegylet IX. évk. 1882, 247-273); Montedegoi Albert Ferenc: Heves és Külső-Szolnok megye leirása (Eger 1868). - 2. B., a Biharhegység (l. o.) legészakibb tagja, Szatmár és Szilágy vmegye határán félkörben D. felé huzódik; csekély magasságu (Kale Kucel 575 m. Tarnica 550 m.) és kiterjedésü hegység, melynek gerincei szelid hajlásuak; többnyire erdősek, völgyei K. felé a Szilágy-patakba Ny. felé a Krasznába és Homoródba É. felé a Szamosba öntik csekély vizüket. D-en a Hadad melletti Fövényes nyereggel (343 m.) a Meszeshegységhez csatlakozik. Geologiailag is ehhez tartozik, magvát kristályos palák (csillámpala, amfibol- és kloritpala) képezik, melyek az alacsonyabb neogén képletekből tömegesen emelkednek ki. A B.-ben sok község van.
borsókavirág (növ., Lathyrus L.), vitorlásvirágu fű, egy v. kevés páru és kacskaringós levelekkel, sőt némelykor az egész levél kacskaringóra hanyatlik (Lath. Aphaca L.) s a levél szerepét a megnagyobbodott pálhák helyettesítik, vagy a levélnyél állevéllé (Lath. Nissolia L.) szélesedik. Virágzata 1- sokvirágu, sárga v. piros fürt; bibéje a csucsán széles, lapított (Platterbse) hüvelye 2- több magu. Sok faja közül leginkább termesztik a közönséges B. t (V. sativa L.), a szőrös B.- t (V. cillosa Roth) és a ló- s disznóbabot (V. faba L.). A közéletben B.-nek csak a közönséges B.-t (máskép abrak B., lednek v. lendek mondják s főleg csak szára és levele miatt termesztik, mely igen kitünő takarmány de nem egymagában, hanem vm. gabonafélével, főleg zabbal keverten, mint zabos B.-t (l. o.). Magnak csak azért termelik, hogy a zabos B. számára vetőmagot nyerjenek. Termelése leginkább megegyezik a mezei borsó termelésével, egyszersmind ez a B. is ősszel és tavasszal is vethető. Ápolást rendszerint nem kap. Ha a hüvelyek legnagyobb része megérett lekaszálják. Termése kat. holdankint 7-12 hl. mag, 7-15 q. szalma. A mag hl.-sulya 76-90 kg.
(Magyar- ), kisk. Alsó-Fehér vmegye, maros-ujvári, j.-ban (1891) 760 magyar lak.,postahivatallal és postatakarékpénztárral. Már 1343. említtetik Bykus néven, amikor Thatamerus fehérvári prépost és Mátyás nevü unokája B. birtokába iktattatott. A XVI. században a B.-i Banca kezén volt, melynek kihaltával a Kemény-családra szállt. A szőllőktől és erdőktől koszoruzott hegykatlanban fekvő B.-ben kitünik Kemény János fejedelemnek kuriája, aki 1607. itt született; szülőháza már nincs meg és az ősi kuria, melyet maga a fejedelem épített 1651., szintén romlásnak indult.
(Buchschachen), kisközség Vas vármegye felső-őri j.- ban, (1891) 1007 német lak.
(növ., regio Fagi) azaz erdőöv a hegyek magasságán, amelyet a bükkfa a tölgy határán (kerek számon 660 m.) felül alkot. Oly magasságu hegyeknek, mint p. a Mátra, erdőtenyészetét a B. zárja be; a Mátrának tehát kétféle nagy-terjedelmü erdeje van, az alsó régióban a tölgy, feljebb a bükk.
(növ., phegopteris Fée.), a páfrányfélék génusza, mintegy 70 fajjal a melegebb tartományokban hazánk bükkös bércein 3 faj.
(Bükkszád, Bikszád), kisk. Háromszék vármegye sepsi j.-ban, regényes völgyben, (1891) 1695 magyar lak., égvényes vasas savanyuvizzel és gr. Mikes Benedekné üveggyárával, mely 60-70 munkással évenkint 40000 sokk különböző üvegneműt szállít a belföldi piacra; van posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. 6004 ha.-nyi határa tulnyomóan erdős. Az Olt és a belészakadó Rakottyás patak között levő hegyfokon Vápa vára terjedelmes romjai láthatók, a vár története ismeretlen. B. 1782. keletkezett, amidőn gr. Mikó az Ujfaluban volt üvegcsűrt oda áttette; az üvegycsűri munkások székelyek oláhok, németek és csehek népesítették be az uj községet mely ma már egészen magyar.
l. Mikó-Ujfalu.
Frigyes, német politikai és nemzetgazdasági iró, szül. Freibergben 1805 október 8-án, megh. Lipcsében 1859 okt. 26. 1836. a lipcsei egyetemen a bölcsészetnek s 4 év multán az államtudományoknak tanárává lett. 1837-44-ig ő volt az időszaki sajtó cenzora, majd a Deutsche Allg. Zeitung-ot és a Leipziger Zeitung-ot szerkesztette. Nemzetgazdasági munkáiban a korlátlan szabad verseny hive; kívánta, hogy az állam ne nyuljon szabályzataival alattvalóinak gazdasági viszonyaiba, .és erősen sürgette az életben és a tudományban a földbirtok teljes fölszabadítását, mindamellett hogy akkor már megindult az ezt ellenző áramlat. B. művei közül ezeknek a cimeit iktatjuk ide: Encyclopädie der Staatswissenschaften (Lipcse 1832); Der Staat und die Industrie (1834); Der Staat und der Landbau (1834); Handbuch d. Staatswirtschaftslehre (1835); Geschichte des europ. Staatensystems (3 köt., 1837-1839); Die Rittergüter und ihre Stellung zu Staat und Gemeinde (1857).
törökös kiejtése a persa bulbul a. m. fülemile szónak. A keleti rege szerint B. szerelmes a rózsába. B. a szerelmes jelképe a persa és a török költészetben. Legismertebb török feldolgozása Fazlitól: Gül u Bülbül das ist Rose und Nachtigall. Ein romantisches Gedicht, türkisch und deutsch, kiad. Gammer József (Pest és Lipcse 1834).