1. Ádám Henrik Detre, német katonai iró szül. 1757. megh. 1807. 1773-ban porosz tiszt lett; alig két év mulva azonban a németalföldi hadseregbe lépett át, de ott is leköszönt és szinésszé lett. 1791. Amerikába ment s onnan visszatérve, 1794-ben az Über den Operationsplan der Alliierten in Belgien im Feldzug 1794 cimü értekezését irta, melyben élesen kikelt a hadviselés avult módja ellen; 1805. kiadta a Lehrsätze des neuen Krieges cimü művét, mely méltó feltünést keltett; 1806. a Der Feldzug von 1805 militärisch und politisch beleuchtet cimü művében könyörtelen kritikával mutatja ki az osztrák és az orosz hadvezérek ügyetlenségét; emiatt az orosz udvar kivánságára a porosz kormány pert indított ellene, amelynek következtében elitélték. Bülow indította meg a német hadi irodalomban a kritikai módszer alkalmazását és műveivel nagy hatást gyakorolt az 1806-iki katasztrófa után kifejlődő német katonai irodalomra.
2. B. Babett, szül. Eberty, német irónő (Hans Arnold álnév alatt), szület. Warmbrunnban 1850 szept. 30. Jelenleg Engersben lakik. 1891-ig egymásután 8 kötet novellát adott ki. Szindarabokat is irt; ilyenek: Geburtstagsfreuden (Boroszló 1884;2-ik kiad. Berl. 1885); Zwei Friedfertige (u. ott 1891); Theorie und Praxis (Lipcse 1890).
3. B. Bodo György Vilmos Károly, mecklenburgi pénzügyminiszter, szül. Göttingában 1834 szept. 15. Tanulmányai végeztével hannoverai államszolgálatba lépett s 1866-ig a királyi ház minisztériumában szolgált. Ezután átment mecklenburgi államszolgálatba, hol 1874-ig a pénzügyminisztériumban asszesszor, miniszteri tanácsos, majd a porosz udvarnál a két Mecklenburg meghatalmazottja volt. 1875. mecklenburg-schwerini pénzügyminiszterré nevezték ki.
4. B. Frigyes Rudbek Henrik, dán tábornok, szül. Nustrupban Schleswigben 1791., meghalt Sandbergen 1858 jan. 18. 1804-ben mint hadnagy a dán hadseregbe lépett s az 1807. Angliában kitört háboruban résztvett, 1848 és 49. mint tábornok a schleswig-holsteiniak és a német szövetséges csapatok ellen küzdött s egy kirohanása által Bonin tábornokot Fridericia ostromának félbenhagyására kényszerítette (1849 aug. 5.). 1855. a dán kormány londoni követté nevezte ki, de nemsokára a magánéletbe vonult vissza.
5. B. Frigyes Lajos Viktor János gróf, porosz miniszter, szül. Essenrodeban, családja ősi birtokán, Braunschweigban 1774 jul. 14., megh. 1825 aug. 11. 1790-94-ig a göttingai egyetemen jogi tanulmányokkal foglalkozott s azután nagybátyja, Hardenberg kancellár ösztönzésére porosz állami szolgálatba lépett. A francia háboru idején (1806-1807) Magdeburgban mint a hadi kamara elnöke, sokat tett a háboruval járó bajok enyhítésére. Miután a tilsiti béke Magdeburgot az uj vesztfáliai királysághoz csatolta: B. is az uj király, Bonaparte Jeromos szolgálatába lépett, ki őt 1808. pénzügyminiszterré nevezte ki és grófi rangra emelte. De 1811. kegyvesztes lett, mire birtokára vonult vissza. 1813. válságos időben Hardenberg ajánlatára porosz pénzügyminiszternek nevezték ki. E tárcát, melynek vezetésénél sok nehézségbe ütközött, 1817. az ipar- és kereskedelemügyivel cserélte fel. 1825. Szilézia tartományfőnöke lett.
6. B. Frigyes Vilmos báró, dennewitzi gróf. szül. családja ősi birtokán Falkenbergben 1755 febr. 16., megh. Königsbergában 1816 jan. 11. Kitünő nevelésben részesült s 1768. a porosz hadseregbe lépett, hol 1775. hadnagy, 1790. kapitány lett. Mint Lajos Ferdinánd porosz herceg felügyelője résztvett a rajnai hadjáratokban. A Franciaország ellen viselt háboruban csak 1807. Poroszországban vett részt s 1808. mint vezérőrnagy a Blücher hadtestéhez osztatott be svéd Pomerániába; de mivel Blücherrel nem tudott megférni, a nyugati porosz hercegségbe tért vissza. Az 1813. hadjáratban Brandenburgot kellett fedeznie, s a Luckaunál junius 4-én vivott győzelme által csakugyan megmentette Berlint. A drezdai fegyverszünet után Bernadotte svéd trónörökös főparancsnoksága alá rendeltetett, de B. függetlenítette magát, s Bernadotte ellenére kivivta a grossbeereni és dennewitzi gyözelmeket Oudinot és Ney francia tábornokok fölött. Résztvett a lipcsei ütközetben, s azután, mig a szövetségesek a Rajnán átkeltek, Hollandiát szabadította fel s Belgiumon keresztül nyomulva csatlakozott Blücher hadseregéhez. A laoni ütközetben (1814 márc 8. és 9.) a porosz hadsereg centrumát vezette. Érdemei jutalmául a király tábornokká nevezte ki s 200000 tallért érő birtokkal adományozta meg. Az első párisi béke után a keleti és nyugati porosz hercegség kormányzóságát kapta.. Az 1815. hadjáratban a 4. hadtestet vezette, s bár a ligny-i ütközettől elkésett, erőltetett menetekben Blücherhez csatlakozott s a planchenoit-i ütközettel előkészítette a waterlooi győzelmet. A második párisi béke után visszatént kormányzóságába, hol haláláig maradt. Emlékét Berlinben Rauch által készített emlékszobra őrzi. Életét megirta Varnhagen von Ense (Berlin 1854).
7. B. Henrik báró, porosz állmférfiu, született Schwerinben 1792 szept. 16., megh. Berlinben 1846 febr. 6. Jogi tanulmányait Jénában, Heidelbergában és Genfben végezte s 1813. mint hadnagy a Wallmoden-féle hadtestbe lépett s Nostiz orosz ezredes segédtisztje lett. A béke megkötése után a diplomáciai pályára lépett s Humboldt Vilmos miniszter mellett dolgozott, kit mint követségi titkár 1817. Londonba és 1819. Berlinbe a külügyminisztériumba is követett. Kiváló érdeme a német vámszövetség előkészítése a szomszéd államokkal kötött vámszerződések által. 1827. londoni követté nevezték ki, 1842. pedig külügyminiszterré. E minőségében Boyen hadügyminiszterrel a liberális irányt képviselte a minisztériumban, de kevés eredménnyel. 1845. a minisztériumból kilépett.
8. B. János Guidó, német zeneművész, szül. Drezdában 1830 jan. 8. Lipcsében 1848. jogot tanult; 1849. lépett végleg a művészpályára, a Drezdából ismert Wagner Rikárdhoz Zürichbe ment; innen az előadó művészet betetőzését elsajátítani 1851. Weimarba vonult Liszthez, kinek 1857. vejévé lett. Hangversenykörutak után 1854. Berlinben telepedett le, a Stern-konzervatórium tanára gyanánt; 1858. udv. zongoraművész cimét nyerte II. Lajos bajor királytól és Münchenbe ment, a Wagner terve szerint létesített zeneiskola tanárául, nagy tevékenységet fejtvén ki a nagyobb szabásu zenei elöadások vezetése körül.1866. hirtelen megvált mindettől, járt Berlinben, Baselben; 1867. mint udv. karnagy tért vissza Münchenbe s a zeneiskola feje lett. Áldásos, ritka buzgó működését családi viszonyai miatt szakította meg 1869 tavaszán; nejétől, Cosimától elvált s két évi firenzei tanulmányozás után művészi körutjainak élt. 1877-ben Hannoverben, 1880. a meiningeni hercegnél lett udv. karnagy; egész diadalút volt, mikor a 80-as évek közepén a feloszlatás küszöbén álló zenekarral a nagyobb városokban (Budapesten is) hangversenyeket rendezett. Azóta B. vándoréletet él, hol mint hangyersenyigazgató, hol mint zongoraművész szolgálván eszményeit, mint méltó apostoluk; 1892. s 1893. rövid ideig ideggyógyító intézetben kellett tartózkodnia. A Neue Zeitschrift für Musik-ban irt is sokat a Liszt-Wagner-féle uj német zenei irány érdekében; zenei alkotásai is (A dalnok átka, zenekari ballada; Nirvana, szimfoniai költemény; zongoraművek) ebbe tartoznak; mint előadó művész, a legnagyobb klasszikusok legszigorubb, legklasszikusabb tolmácsa. Jegyzetes kiadásai (2 Bach, Händel, Gluck, Scarlatti, Weber, Cramer, Beethoven müvei) fölötte becsesek.
9. B. Károly Ede német iró, szül. Bergben 1803 nov. 17., megh. Thurgauban 1853 szept. 16. Irodalmi müködését Novellenbuch c. könyvével kezdte (Lipcse 1834-36). Ebben száz novellát dolgozott fel régi olasz, spanyol, francia, angol, latin és német szövegek után. További munkái: Neues Novellenbuch (Braunschweig 1841); Eíne allerneueste Melusine (Frankfurt 1849). Kiadványai is értékesek; ilyenek: H. von Kleists. Leben und Briefe (Berlin 1848); Dietrich v. B.-s militär. und vermischte Schriften (Lipcse 1853) stb.
10. B. Margit, német novellairónő, szül. Berlinben 1860 febr. 23. Egy ideig Szmirnában tartózkodott, hol apja konzul volt. Korán önállóságra jutva 1876-78. családjával Angliában lakott, 1881 óta pedig Berlinben, hol 1884 jun. 2. egy vizbe esett gyerek kimentése közben a rummelsburgi tóba fult. Munkái: Novellen (Berlin 1885); Neue Novellen (u. ott 1890); Jonas Briccius (Lipcse 1886); Aus der Chronik derer von Riffelshausen (Lipcse 1887).
-Cummerow Ernő, német konzervativ publicista, szül. Pritzauban 1775 ápr. 13., megh. Berlinben 1851 ápr. 26. Katona volt, de csak rövid ideig. 1812. tagja lett az ideiglenes nemzeti képviseletnek. Feltünést keltettek következő iratai: Ein Punkt aufs I (Lipcse 1821); Über die Verwaltung d. Staatskanzlers Hardenberg (Zerbst 1821); Preussen, seine Verfassung und Verwaltung, sein Verhältniss zu Deutschland (Berlin és Jéna 1842-43); Politische und finanzielle Abhandlungen (Berlin 1844-45); Die europ. Staaten nach ihren innern und äussernpolit. Verhältnissen (Altona 1845); Der Zollverein (Berlin 1844); Preussen im Jan. 1847 und das Patent vom 3. Febr. (u. o. 1847); .Die Revolution, ihre Früchte u. s. w. (Berlin 1850); Die Reform der Verfassung aus dem konservativen Gesichtspunkte (u. o. 1851). 1848. alakította a Verein zum Schutze des Eigenthums c. egyletet; melyet ellenfelei Junker-Parlamentnek gúnyoltak.
jelent tágabb értelemben minden törvényszegést, mely bűnhődést von maga után, szorosabb és tulajdonképení értelemben azonban valamely erkölcsi törvény ellen való vétést. A bűn forrása Szt. Pál szerint az ember önzése, érzékisége és bűnös tudatlansága, amit a teologia személyesítve az ördögnek az emberre gyakorolt csábító befolyásával fejez ki. A B. nemcsak cselekvéssel vagy mulasztással (peccata commissionis et omissionis), de gondolattal (p. interna) is elkövethető. A bűn eredendő, azaz az Ádám óta veleszületett hajlam a rosszra, vagy pedig az ember szabad elhatározásából, egyéni gonoszságából folyó és azért külön bűnhödést követelő (p. actuale). Van szándékos és mulasztási B. (p. voluntaria et ex infirmitate), van bűnös szokás, vagyis bizonyos erkölcstelen cselekvények szakadatlan folytatása, vannak titkos B.-ök, melyek a nemi életbe vágnak és a természetellenes kicsapongásokat jelentik. Égbekiáltó a B. ha emberi törvény nem torolja meg és maga isten keze kell, hogy sujtson. Különös sulyt helyez a katolikus dogma a megbocsátható és a halálos B.-ök közötti megkülönböztetésre (p. veniabilia et mortalia). Amazok vallásos életmóddal, vezekléssel kiegyenlíthetők (l. Bűnbocsánat), ezek azonban örök kárhozattal járnak, hacsak a bűnös külön egyházi feloldásban nem részesül. V. ö. Müller, Die christl. Lehre v. d. Sünde, 1866; Martensen., Ethik, 1880, stb. L. még Bűnösség és Vétek.
B. (eszt.), az erkölcsi világ ez egyik sarkalatos fogalma az esztetikában, a művészetben is nagy szerepet játszik. Aki az életet, az embereket festi, annak nemcsak az erénynek, de a bűnnek nyilvánulásait is alaposan keli ismernie. De éppen a bűnnek olyszerü festése, hogy annak pszichologiai keletkezése, folyamata, annak társadalmi rendbontása, és lassu, de iszonyu megtorlása világosan kitünjék, a legnagyobb megfigyelő tehetséget, a legépebb szivet és a legfokozottabb plasztikai előadást igényli. Sokkal nehezebb a bűnt, mint az erényt festeni. Hamis fölfogás volt az, mely a művészettől a rideg erkölcsösséget abban az értelemben követelte, hogy a bűnt még megismertetni se merje, vagy ha igen, akkor a legutálatosabb szinekben fesse. Ez egyoldalu moralizáló iránytól a mai művészet eltért, amennyiben az igazságot fő erénynek nézve, ennek még a bűntől való félelmet is alárendeli. A mai, igazságot kereső irók, a naturalisták és veristák az élet árnyoldalait, a nyomort és a bűnt, előszeretettel keresik fel. De mindamellett a klasszikusokat fölül nem mulják a bűn magasztosan megdöbbentő ecsetelésében, amint a hellén drámairók, Dante és Shakespeare rajzolták a bűn démonikus ábrázatát és proteusszerü változásait.
Henrik, szász miniszter és történetiró, szül. Weissenfelsben 1697 jun. 2., megh. 1762 ápril 7. Atyja szász választófejedelmi kancellár volt. Jogot hallgatott Lipcsében; azután a birói pályára lépve, rövid idő alatt felvitte az udvari tanácsosságig és befolyásos udvaroncig. Nagybátyjának, Hoym miniszternek bukása után azonban Brühl gróf a mansfeldi grófság igazgatójává nevezte ki s ilyformán az udvartól eltávolította. Mint Szászország mainzi követe VII. Károlynak császárrá választása érdekében működött, aki ezért birodalmi gróffá tette és meghatalmazott miniszterként több német udvarhoz küldte. A császár halála után Szászországba tért vissza s 1751. Weimar és Eisenach fejedelemségek kurátora lett. 1759: állásától megvált és ezóta Weimar mellett, Oszmanstedt-en élt mezei jószágán. B. legfőbb érdeme, hogy a tudósokat pártfogolta, támogatta nevezetesen Winckelmannt, sőt 1758. Olaszországba küldte könyvvásárlás céljából. A hires Bünau-féle könyvtárt, mely 42 ezer kötetet számlált, 1764. 40 ezer tallérért vették meg a drezdai könyvtár számára (v. ö. Franke J. M. Catalogus bibliotheca Buenaviensis, Lipcse 1750 -1756, 7 köt.). Történeti művei közül a következők említendők: Deutsche Kaiser- u. Reichshistorie (Lipcse 1728 -43, 4 kötet), mely alapos forrástanulmányok alapján készült, de csak 918-ig terjed - Historie d. Kriegs zwischen Frankreich, England und Deutschland (franc. és émetül, Regensburg 1763-67, 1 kötet); Leben und Thaten Kaiser Friedrichs (Lipcse 1722). V. ö. Sahrer v. Sahr: Heinrich Graf von B. (Drezda 1868, 1 köt.).
a régi zsidóknál az engesztelődés ünnepén a főpap a zsidók -vétkeit jelképesen egy bakra háritotta: innen a B. elnevezés.
A penitenciatartás v. bűnbocsánat szentségének leglényegesebb része. A B. mint a szentségnek része nem az a közönséges értelemben vett szomorkodás, lehangoltság, amelyet bennünk valami ébreszt, ami azelőtt tetszett s most nem tetszik, tekintet nélkül arra, hogy jó volt-e az, vagy pedig rossz; mert igy bánkódnak mindazok, akik a világ szerint és nem isten szerint szomorkodnak (Kor. II. 7, 10), ilyen bánat nem hoz üdvösséget a léleknek. De nem elégséges az a bánat sem, melyet valaki az elkövetett bűn fölött érez nem istenért, hanem önmagáért; s nem elégséges, hogy az ember csak az elkövetett vétek miatt bánkódják lelkének legbenső érzelmével, v. ama bánatnak némi külső jeleit adja, hanem szükséges, hogy ezt a bánatot egyedül istenért érezze. A bánatnak ezen jelentései között nagy különbség van. Az első ugyanis legjobb esetben közömbös valami,sokszor bűnös, a második a fölébredt és nyugtalankodó léleknek némi elfogódása, a harmadik erény és csak ezen értelemben lehet róla, mint a penitenciatartás szentségének leglényegesebb részéről szó.
Protestáns felfogás szerint a B. tisztán személyes etikus processzus. A protestáns dogmatika a bűnbánathoz két dolgot követel meg: 1. A bűnösségnek az isteni örök törvénnyel való ellenmondásban fölébredt tudatát, a bűn fölismeréséből eredt fájdalmat, melyben a bűngyönyör elpusztul (contritio); 2. a hitet, a Krisztus által való megmentetés tudatát, egy uj életelv pozitiv megragadását.
zsoltár, az a hét zsoltár: 6, 32 (a Vulgata számítása szerint 31), 38 (37), 51 (50), 102 (101), 130 (129), 143 (142), melyekben a bűnbánat fájdalma legmeghatóbban tükröződik elő, s melyeket a róm. kat. egyház lelkipásztori gondozói és liturgiai használatra fogadott el. Legismeretesebbek ezek közül a Miserere 50 (51) és a De profundis 129 (130).
alatt rendesen az első emberpárnak bűnbeesését a paradicsomban értjük, akik az isteni tilalom ellenére a jó és gonosz tudásának fájáról ettek. Ezen első bűnt eredendő bűnnek nevezik.
a bűnnek isten, vagy a felszentelésben erre istentől felhatalmazott pap által való elengedése. A bűn által a lélek és isten között fennálló kapocs megszakad, a B. által helyreáll. A bűnbe esett ember csakis a B. által juthat ismét isten kegyelmébe, s ezt a gyónásban nyeri vissza.
(Bunger), kun-kabar személynév, melyet Anonymus szerint a honfoglaló magyarsághoz csatlakozó kun vezérek egyike, Bors apja viselt. A nevet ujabban modernizálva Böngyérnek olvassák. Vámbéry (Magy. Ered. 173) a török-tatr «büngüz» (azaz vénülő) szóval veszi egynek, amiből az tünnék ki, hogy a kun-kabar név csuvasféle török nyelvet beszélt, (amire különben másféle nyomok is mutatnak), mert a csuvas nyelvben szokott a szóközépi vagy szóvégi z betü r-ré változni.