(concursus delictorum).Ha valaki több büntetendő cselekményt követ el mielőtt még, azoknak valamelyikéért jogerejűleg elitéltetett volna, ez esetben B.-ról szólunk. Az elmélet különbséget tesz egyszerű és külőnnemü B. között, a szerint, amint hasonló ( p. többszörös lopás ) vagy különnemű bűntetteknek ( p. lopás és testi sértés) összetalálkozásáról van szó. Az utóbbit némelyek bűnismétlésnek is nevezik. Fontosabb a különbség az eszmei v. alaki ( c. idealis, c. formalis) és az anyagi B. között, a szerint, amint a büntetendő cselekményt a tettes ugyanazzal a magatartással, vagy különböző önálló cselekményekkel követte el. Az eszmei B. példája, ha valaki nővérén erőszakkal hajt végre közösülést, mely esetben az erőszak alkalmazása miatt az erőszakos nemi közösülés bűntettének s egyúttal a tettes és az áldozat között levő vérrokoni viszonynál fogva a vérfertőztetés bűntettének tényálladéka állapítható meg. Ezt a különbséget azért tartják indokoltnak, mert az eszmei B.-ot enyhébben akarják büntetni. Aki azonban tekintetbe veszi, hogy a bűntettnek tárgyát a büntető törvény által védett jognak megsértése képezi, könnyen meggyőződhetik hogy a különbségnek nincsen alapja, s hogy a B. egyedüli ismérvét a büntetőjogilag relevans eredménytöbbség képezi, mig az, hogy az eredménytöbbséget egy egységes vagy pedig több magatartás közvetítette-e, teljesen közömbös. A magyar btkvnek 95. §-át, amely szerint: ha valamely cselekmény a büntető törvény több rendeletét sérti: ezek közül az alkalmazandó, mely a legsulyosabb büntetést illetőleg büntetési nemet állapítja meg, többen az eszmei B. értelmében magyarázzák de a m. k. Kuria legalább a szándékos eredményeknél az eredménytöbbség ismérvét fogadja el, s csak a gondatlanságból elkövetett cselekményeknél a gondatlanság egysége alapján tekinti kizártnak az anyagi B.- ot. Igy p. gondatlanság által előidézett kazánrobbanás által többeknek sérülése vagy megölése csak eszmei B. volna.
A B. büntetésénél is eltérők a nézetek. Némelyek az abszorpció elvét követik, - poena major absorbit minorem - vagyis csak az elkövetett legsulyosabb bűntettnek büntetése alkalmazandó, a többi bűntett csak a büntetés kimérésénél mint sulyositó körülmény jöhet tekintetbe, ami tényleg ezeknek büntetlenségét eredményezi. Mások az abszorpciót csak az eszmei B.-nál fogadják el, az anyaginál ellenben a halmazati rendszert tartják helyesnek, mely szerint «quot delicta, tot poenae ahány a bűntett, annyi a büntetés s egyedül ez felel meg a dolog természetének, mert a bűntett nem válhatik büntetlenné az által, hogy a bűnös még más bűntettet is elkövetett volt. A tiszta halmazati rendszer azonban módosítást igényel, mert tapasztalati tény az, hogy a szabadságvesztés-büntetés tartamával ennek benterjedelme, intenzivitása nem egyszerü arányban, hanem fokozottabb mérvben növekszik, amit képletben ugy szokás kifejezni, hogy a büntetés intenzivitása tartamával nem számtani, hanem mértani arányban fokozódik, s aminek értelme az, hogy p. 10 évi börtön egyfolytában és megszakítás nélkül végrehajtva sulyosabb büntetés, mintha ugyanaz a büntetés részletekben megszakításokkal hajtatnék végre. A több büntetésnek megszakitás nélkül való végrehajtásában rejlő többlet azért a büntetéseknek aránylagos leszállítása által kiegyenlítendő ugy hogy aki p. két bűntettet követett el, melyeknek mindegyikéért 5 évi börtönt érdemelne, az nem 10, hanem p. csak 9 évi börtönre itélhető el.
A leszállításnak két rendszere van, a sulyosbítási és a rövidítési rendszer. Az első szerint B. esetében az elkövetett legsulyosabb bűntettnek büntetése alkalmazandó, s ennek foka a többi még fenforgó bűntettek száma és sulyához képest emelendő. Ezt a rendszert fogadta el a magyar btkv., amely szerint a legsulyosabb büntetés vétségeknek v. vétségek és kihágások találkozásának esetében egy évvel, bűntett és más bűnös cselekmények találkozásánál két évvel; bűntettek találkozása esetében pedig öt évvel felebb emelhető. A másik, az olasz btkv. által elfogadott rendszer szerint az alapbüntetés szintén az elkövetett legsulyosabb bűntettnek büntetésében áll, amely a bűnöst terhelő többi bűntett után járó büntetéseknek bizonyos hányadával - az olasz btkv. szerint felerészével - sulyosbítandó. Az egyik v. másik uton nyert egységi büntetést összbüntetésnek nevezik. A magyar btkv. szerint ennek helye van mindannyiszor, valahányszor a vádlott ellen jogerejü elitéltetése előtt elkövetett több bűnös cselekmény forog fenn akár képezzék azok egy egységes bünvádi eljárásnak tárgyát, akár nem; de mindig csak akkor, ha az egyes bűncselekmények után járó büntetések szakadatlan egymásutánban volnának végrehajtandók. Tehát a következő esetekben: a) ha a vádlott egyszerre több bűntett miatt itelendő el; b) ha a vádlott külön itéletek által - amelyek még végrehajtva nincsenek -több rendbeli szabadságvesztésre itéltetett; c) ha az elitélt szabadságvesztés-büntetésének végrehajtása alatt már jogerejü elitéltetése előtt elkövetett más bűnös cselekmény miatt ujra elitéltetik. Nincs helye összbüntetésnek akkor, ha a vádlott az elitéltetése előtt elkövetett bűntettéért a büntetést már kiállotta volt, mert ily esetben a két büntetésnek szakadatlan végrehajtásáról természetesen szó többé nem lehet.
A B.-nak ismérvét az tevén, hogy a halmozódó bűntettek még a jogerejü elítélés előtt követtettek légyen el, nem forog fenn B., ha a jogérvényesen elitélt egyén uj bűntettet követ el, habár oly időben, midőn az első elitélés folytán reá kiszabott büntetést még ki nem állotta. Ebben az esetben tehát összbüntetésnek sincs helye. Pénzbüntetésnél összbüntetésnek hasonlóképen nincs helye, hanem a pénzbüntetés minden cselekményre külön állapítandó meg.
l. Bűn.
l. Bűnhalmazat.
(corpora delicti ) a bűntett által létrehozott tárgyak s a bűntett elkövetésére használt eszközök.
(indicia), a bűnv. eljárásban oly tények, amelynek fenn vagy fenn nem forgásából vagy minőségükből valamely, a büntetőügy elbirálása szempontjából fontos ténykörülményre következtetni lehet. A B. tehát nem közvetetlenül a bizonyítandó tény - thema probandum -, hanem más oly tény bizonyítására szolgálnak, amelyből amarra következtetést lehet vonni. A bizonyítás ezt a nemét, mely a büntető perben kiváló fontosságu, azért közvetett bizonyításnak szokás nevezni. A B. bizonyító erejének alapja a B. és a bizonyítandó tény között fennálló összefüggés. Minél szorosabb az összefüggés, annál nagyobb a B. bizonyító ereje. A törvényes bizonyítási elmélet alatt nagy sulyt helyeztek a B. osztályozására, melynek jelentősége a bizonyitékok mérlegelésének rendszere alatt jelentékenyen csökkent, de teljesen el nem enyészett. Igy megkülönböztettek: a) általános és különös B.-et aszerint, amint minden bűntettnél vagy csak bizonyos bűntetteknél fordulhatnak elő, igy a szökést egyrészt a véres ruhát, hamis pénz készítésére alkalmas eszközök birtokát másrészt, b) időre nézve megelözők, egyidejüek és következők (antecedentia, concomitantia, consequentia), c) közvetetlen és közvetett B. aszerint, amint más bűnjelenségre utalnak, d) közeli és távoli B., amelyeknek a régibb törvények lehetőleg kimerítő felsorolását kisérlették meg, aszerint, amint azok a bizonyítandó ténnyel valószinü vagy csak lehető összefüggésben állanak, e) terhelő és mentő B. A B. száma a bizonyítás szempontjából jelentős, mert minél nagyobb számban forognak fenn a bizonyítandó ténykörülményre utaló jelenségek annál nagyobb valószinüséget nyer a bizonyítandó ténykörülmény; de a számnak, a B. objektiv minősége, a B. és a bizonyítandó ténykörülmény között levő összefüggés mellett csak másodrendü szerepe van. A B. által való bizonyításnál különösen két szabály fontos. Az egyik az, hogy a bűnjelenségnek teljesen bebizonyítottnak kell lennie. Mily értékkel birhat p. a véres ruha, ha kétséges, vajjon a vérfoltnak látszó folt csakugyan vérfolt-e, vagy embervértől ered-e. A második az, hogy a B. ellenkező B. által meg ne gyengíttessenek. A B. méltatásánál a biró a logika szabályaira a természet törvényeire, s az általános emberi tapasztalatra van utalva, valamint kétségtelen, hogy a B. a közvetetlen bizonyítékoknál is erősebb bizonyító erővel birhatnak ugy viszont bizonyos az is, hogy a legmesszebb, menő óvatosság mellőzése könnyen a legsajnosabb tévedésre vezethet.
(Casier judiciaire), a B.-ot vezető hatósághoz érkezett birósági elitéléseknek jegyzéke. Franciaországban s Olaszországban régóta szokás, hogy minden biróság nemcsak a maga B.-ába vezeti be az általa hozott büntető itéleteket hanem azokat az elitélt egyén illetőségi helyének s rendes lakóhelyének biróságaival is közli a Bűnlajstromba való bevezetés végett. Bizonyos osztályu egyénekre nézve országos központi B. is van a minisztériumnál. Minél inkább elismerik a visszaesésnek büntetőjogi fontosságát, annál nagyobb jelentőséget nyer a helyesen vezetett B., amelynek nálunk is a külföldi kipróbált minták szerint való életbeléptetése felette kivánatos.
Az embernek büntetőjogi felelőssége kettőt tételez fel: 1. okozati összefüggést az emberi magatartás és a törvény által büntetés terhe alatt tiltott eredmény között; 2. a tettesnek B.-ét (Schuld). A B.-nek előföltétele a beszámíthatóság (l. Beszámítás), mely nélkül nincs B. A modern büntetőjog a B.-nek két nemét különbözteti meg, u. m. a szándékot és a gondatlanságot. A B. fogalommeghatározása azért csak e két B.-i nem fogalommeghatározása alapján történhetik. Erre nézve a vélemények eltérők aszerint, amint az akarat vagy a tudat fogalmából történik a kiindulás; s mig az egyik nézet szerint B.-ről annál szólunk aki büntetendő cselekményt követ el, dacára annak, hogy szabad akaratában megvolt a lehetőség a jognak megfelelően cselekedhetni - defectus rectitudinis actionis vincibilis - addig a másik nézet szerint a B. lényege a tudatnak a magatartás kauzalitásához való viszonyában áll. Az elv, hogy B. nincs büntetőjogi felelősség nélkül, a modern büntetőjog legértékesebb vivmányaihoz tartozik. Arra nézve, hogy a tételes törvényekben vannak-e az elv alól s különösen mily kivételek, eltérők a vélemények melyek egyébirántcsak elméleti jelentőséggel birnak. A kihágásoktól eltekintve az elv alóli kivételnek többen különösen azokat az eseteket tekintik, melyekben a törvény a bekövetkezett eredmény sulyosságához arányosítja büntetési tételeit, aminek kiváló példája a testi sértés (l. o.). Mig mások szerint ez éppen nem kivétel az általános elv alól, és pedig némelyek szerint azért nem, mert a sulyosabb eredmény a bűntetendőségnek a cselekményen kivül fekvő objektiv feltételét adja, s minthogy a B. a tudatnak a cselekmény kauzalításához való viszonyában áll, az a cselekményen kivül fekvő külső körülményekre ki nem terjed (igy Liszt); mások szerint viszont azért nem, mert ezek az esetek kivétel nélkül olyanok, melyeknél a sulyosabb eredményre vonatkozólag is a tettest legalább némi gondatlanság s igy bűnösség mindig terheli.
A B.-et kizáró okok iránt is eltérők a jogtudósok nézetei. Mint a B.-et kizáró okok tekintetbe jöhetnek: 1. a beszámíthatóságot kizáró okok, minthogy a tettes beszámíthatósága a B.-nak nélkülözhetetlen előfeltétele, s ezek: a) az elmezavar; b) az öntudatlan állapot; c) a büntetőjogi kiskoruság s jelesül a magyar törvény alapul vétele mellett a 12 éven aluli életkor föltétlenül, a 16 éven alóli életkor pedig annyiban, amennyiben a tettes a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bir; d) ugyanez alatt a föltétel alatt a siketnémaság; 2. az u. n. ellenállhatatlan erő és bizonyos, a törvény által meghatározott fenyegetés kényszere; 3. a jogos védelem; 4. a végszükség; 5. a lényeges tévedés. Az itt felsorolt körülmények közül némelyek a jogos védelmet a végszükséget, a kényszert nem tekintik a B.-el kizáró okoknak hanem a jogellenességet, s - miután a jogellenesség a bűntett szükségszerü fogalmához tartozik - a bűntettet fogalmilag kizáró körülményeknek tekintik, amelyekhez ezenfelül tartoznának: a) a közhivatal jogszerü gyakorlása, b) a cselekmény elővételére a törvény által elismert különös jogosultság, minő p. a megengedett önsegély, a házi fegyelem joga, c) bizonyos hivatások törvényszerü gyakorlatából eredő jogosultság oly cselekmények elkövetésére, melyek az illető tudomány szabályai szerint szükségesek, p. sebészeti műtétek perforáció d) a jogosultnak beleegyezése. A magyar btkv. a B.-et kizáró okokról nem szól, hanem a beszámítást kizáró okokról, s ha e két fogalmat az alapon -mert a beszámíthatósága a B.-nek lényeges feltétele - egyértékünek tekintjük, a B.-et kizáró okok közé a tételes törvény alapján csak a következőket sorolhatjuk: 1. az elmezavar és öntudatlan állapot (76. §), 2. a 77. §-ban meghatározott kényszer, 3. a jogos védelem (79. § 4.), a lényeges tévedés (82. §). Nem sorozható ide ellenben: a 12 éven aluli életkor, mely csak a bűnvádi eljárást zárja ki; a 16 éven aluli életkor és a siketnémaság, melyek a bűnösség felismerésére szükséges belátás hiánya (u. n. discernment) esetében épp ugy, mint a végszükség, a törvény szerint csak büntetést kizáró okokat nyujtanak (l. o.).
Sokat vitatott kérdés az is, vajjon a jogellenességnek tudata a B.-hez szükséges-e. A tételes törvény 81. §-a erre vonatkozólag azt az intézkedést tartalmazza hogy a büntető törvény nem tudása vagy téves felfogása a beszámítást nem zárja ki, s ezzel a kérdést nemleges irányban eldöntöttnek tekinthetni, és pedig nemcsak azokkal szemben, akik a B.-hez egyenesen a cselekmény büntetendőségének ismeretét követelik, hanem azokkal szemben is, akik a büntetendöség között különbséget tévén az előbbeninek ugyan nem, de igen is az utóbbinak és pedig némelyek egyenesen mint a jogellenességnek mások mint a társadalomellenességnek, mások meg mint államellenességnek mások mint kötelesség-ellenességnek, mások végre s jelesül Binding, mint a norma (szabály-) ellenességnek tudatát követelik. A tételes törvény szerint legalább a kérdés minden adott esetben csak arra megy vissza, vajjon a cselekmény a büntetőtörvény alá esik-e vagy sem s fenforognak-e a törvény által ilyenekül elismert oly okok, melyek a. bűnösséget kizárják, vagy nem? s mihelyt a törvény alapján az első kérdés igenlő, a második kérdés igenlő megoldást nyert, s feltéve hogy a törvény által elismert oly okok sem érvényesülnek, melyek a büntetést vagy a bűnös eljárást kizárják, a büntető törvénynek az esetre való szükségszerü alkalmazása meg van állapítva. A jogellenesség tudatának hiánya magában foglalja a büntető törvény nem tudását is, ez pedig a törvény határozott rendelkezése szerint a beszámítást nem zárja ki. A jogellenesség tudatának hiánya nem zárja ki a B.-et, épp oly kevéssé, mint megfordítva nem állapit meg B.-et a jogellenességnek téves feltevése. Aki abban a feltevésben cselekszik, hogy cselekménye jogellenes és büntetendő, holott valójában nem az, azt B. nem terheli. Ily esetben vélt bűntettről - delictum putativum - szólunk.
A szabály, hogy a jogellenességnek v. jogtalanságnak tudata a B.-hez nem szükséges, kivételt szenved akkor, midőn a jogtalanság kifejezetten bűntettnek törvény szerint való tényálladékát képezi p. a lopásnál: abból a célból, hogy azt «jogtalanul eltulajdonítsa» - a vagyonrongálásnál - amelynél a tételes törvény «szándékos és jogtalan megrongálást» követel. Ezekben az esetekben a tudatnak (szándéknak) a jogtalanság ismérvét is fel kell ölelnie.
A magy btkv. kétféle B.-t ismer: a) személyes, b) tárgyi B. Az elsőt az követi el, aki valamely bűntett v. vétség tettesének v. részesének segítséget nyujt arra, hogy büntetlenül maradjon (btkv. 374. §). A másikat az, aki a bűntettből v. vétségből származott előny biztosítására közreműködik (btkv. 375. §). Feltételezik, hogy a segélynyujtást illetve közreműködést nem igérte az illető a bűntett v. vétség elkövetése előtt, mely utóbbi esetben nem B., hanem az elkövetett bűntettben v. vétségben való részesség ténye forog fenn. Kihágás esetében a B. nem büntetendő, de B. akkor sem forog fenn, ha a pártolt egyén, kit a pártoló bűnösnek tartott, bűntelennek bizonyul. A B.- t szigorubban bünteti a törvény, ha azt a bűnös abból a célból követte el, hogy magának v. másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen (btkv. 376. §), mig ettől az esettől eltekintve, B. miatt nem büntethető az, aki a B.-t valamely hozzátartozója érdekében követte el. A B. büntetése egy évig, a 376. § esetében két évig terjedhető fogház. A törvény nem tartalmaz oly intézkedést, amely szerint a B. büntetése a pártolt által elkövetett vétségre megállapított büntetést meg nem haladhatja, ami esetleg anomáliákra vezethet.
l. Részesség.
l. Részesség.