Oly rendszeres törvény, mely a büntetendő cselekményeket s azoknak büntetését meghatározza. Hazánkban két B. van. Az egyik bűntettekről és vétségekről 1878. V. t.-c., a másik a kihágásokról 1879. LX t.- c. Mindkettő általános és különös részre oszlik. Amaz az általános szabályokat, emez az egyes büntetendő cselekményeknek fogalommeghatározását s büntetési tételeit tartalmazza. A bűntettekről és vétségekről szóló btkv, általános része különben, amennyiben az 1879. LX. t.-c. eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, a kihágásokra is alkalmazandó. Mindkét btkv. 1880. évi szept. 1., Fiuméban okt. 1. lépett életbe. Az életbeléptetés külön törvénnyel, Fiuméra a törvényben nyert meghatalmazás erejénél fogva miniszteri rendelettel történt mely utóbbi a fiumei viszonyokra való tekintettel némi, a törvénytől eltérő intézkedéseket tartalmaz.
Tágabb értelemben büntetendő cselekmény általában. Büntetendő az a cselekmény melyet a tételes törvény annak nyilvánít. Szükebb értelemben B. a büntetendő cselekményeknek csak egyik osztályát jelenti. E tekintetben fontos a kettős és hármas felosztás. Az első a büntetendő cselekményeknek két faját különbözteti meg, u. m. bűntetteket és kihágásokat, amelyek elvileg különböznek egymástól, amennyiben B.-ek csak oly cselekmények amelyek konkrét jogsértést v. jogveszélyeztetést tartalmaznak, p. emberölés, testi sértés, lopás, mig a kihágások oly cselekmények, amelyek konkrét jogokat nem sértenek nem veszélyeztetnek, de könnyen veszélyesekké válhatnak, p. a sebes hajtás. A hármas felosztás a büntetés szerint a büntetendő cselekményeknek három faját különbözteti meg, u. m. bűntetteket, vétségeket és kihágásokat. A kettős felosztást elfogadta és legtökéletesebben keresztülvitte az olasz btkv. A magyar btkvek a francia jogból származó hármas felosztást fogadták el. Helyesen felismerik azonban, hogy elvileg csak a kihágások különböznek a bűntettektől és a vétségektől, mig emezek között nincs elvi v. minőségi, hanem csak mennyiségi vagy suly szerint való különbség, mert vétséget is épp ugy, mint bűntettet csak jogsértö vagy jogveszélyeztetö cselekmények képeznek. Ennek felismerése kevésbbé nyilvánul abban, hogy a bűntettek és vétségekről külön (az 1878: V. t.-c.) és a kihágásokról ismét külön btkv. (1879: XL. t.-c.) intézkedik, mint abban, hogy annak megitélésénél, vajjon vm. cselékmény bűntett-e v. vétség eltéröleg a német btkv. által is elfogadott francia rendszertől, nem a btkvben megállapított büntetési tétel, vagyis nem az u. n. absztrakt, hanem a biró által alkalmazott konkrét büntetés irányadó. P. 50 frtot meghaladó értéknek ellopása bűntettet képez s börtönnel büntetendő de ha a biró a fenforgó enyhítő körülmények tekintetbe vételével fogházbüntetést, tehát vétségi büntetést alkalmaz, a cselekmény is vétséggé minősül. Ezt korrekcionalizációnak nevezik. A magyar btkv. e kihágásokról egyébiránt viszont több oly cselekményt nyilvánít kihágásnak, mely az elvi határvonal szerint nem kihágás, p. csekély értékü élelmi v. élvezeti cikkeknek ellopását. A magyar btkv. szerint halállal, fegyházzal, börtönnel, v. öt évnél nem rövidebb tartamu államfogházzal büntetett cselekmény bűntettet képez.
B. alanya, tárgya. 1. B. alanya a modern felfogás szerint csak az ember lehet, habár a történelemben állatok ellen hozott s végrehajtott büntető itéletekkel is találkozunk. Az ember is csak annyiban, amennyiben beszámítási képességgel bir (l. Beszámítás). Továbbá csak az egyes emberek, de nem a jogi személyek, amelyeknél a bünösség mindig azon személyeket terheli, kik a büntetendő cselekményt elkövették, amint ezt a magyar btkv. a bukás esetében meghatározottan rendeli, habár ujabban többen a jogi személyeknek büntethetőségét nemcsak jogilag lehetségesnek, de kivánatosnak is hirdetik. De habár igaz, hogy némely büntetési nemekkel, p. pénzbüntetéssel jogi személyek is sujthatók s hogy a jogi személyek cselekvési képességének feltételei a büntető jogban épp úgy, mint a magánjogban v. a közjogban, lényegileg azonosak, s jogosultnak látszik azért p. Liszt kérdése, hogy ha a jogi személy szerződéseket köthet, miért nem köthetne uzsorás v. csalást tartalmazó szerződéseket is? A kérdés mindig arra megy vissza, kit terhel s kit terhelhet a bünösség? A jogi személyt, mint ilyet, vagy pedig azokat kik a büntetendő cselekményt megállapító szerződést megkötötték? S a kérdés eddig legalább mindig ez utóbbi értelemben döntetett el. Ami természetesen ki nem zárja lehetőségét a jogi személy ellen való intézkedéseknek, melyek annak megszüntetéséig is terjedhetnek. 2. B. tárgya nem az az ember vagy dolog, mely ellen a merénylet irányul, hanem a jog a büntetés tulajdonképi tárgyát mindig a törvény által védett jogérdek (a németek által u. n. Rechtsgut) képezi, amely felfogásnak gyakorlatilag is fontos következményei vannak. A gyakorlatban azonban B. tárgya alatt az előbbit is szokás érteni.
B.-ek osztályozása. A B. többféle osztályozását ismeri az elmélet. Igy megkülönböztetnek: 1. természeti és tételes bűntettet aszerint, amint büntetendőségek a cselekmény természetében, az igazság általános elveiben v. csak az állam tételes intézkedéseiben gyökerezik. Az ujabb felfogás ezt a felosztást méltón veti el, mert bűntett csak az, ami büntetendő; büntetendő pedig csak az, amit a törvény annak nyilvánít. Nullum crimen sine lege. 2. Formális és materiális bűntettek; emezeknél a tényálladékhoz bizonyos anyagi eredmény szükséges, amazoknál nem. Igy formális a becsületsértés, materiális az emberölés. 3. Nyomokat hagyó és nyomokat nem hagyó bűntettek (delicta facti permanentis, és facti transeuntis). 4. Közös és különös B., aszerint, amint mindenki által v. csak bizonyos osztályu személyek, p. közhivatalnok által elkövethetők. 5. Cselekvésiek v. mulasztásiak (l. Mulasztási bűntettek). 6. Pillanatnyi és folytonos bűntettek; ilyen p. a fogvatartás. 7. Egyszerüek és összetett (complex) bűntettek, aszerint, amint egy v. több jogot sértenek. A tételes törvény több egyszerü tényálladékból összetett bűntettet különösen akkor alkot, midőn az összetett bűntett sulyosabb büntetést érdemel, mint a minő a bünhalmazat szabályai szerint alkalmaztathatnék. 8. Üzletszerü, iparszerü, szokásos B., melyeket némelyek kollektiv B.-eknek neveznek, s melyek iránt az elmélet teljes megállapodásra még nem jutott. Igy különösen az irányban, vajjon a cselekménynek egyszeri elkövetése megállapítja-e az üzletszerüség fogalmát vagy sem. 9. Büntetésökre nézve: a) főbenjárók (delicta capitalia) v. nem főbenjárók aszerint, amint halállal büntettetnek, v. sem; b) közönséges, minősített és privilegizált B. aszerint amint a rendes v. a rendesnél sulyosabb v. annál enyhébb büntetés alá esnek. Minősített p. a betöréses lopás, privilegizált a gyermekölés. A bűntetteket továbbá tárgyuk vagyis az általuk sértett jogérdek szerint szokás osztályozni, s igy szokás megkülönböztetni az államhatóság, az élet, a testi épség, a vagyon, a becsület, a szemérem ellen való B.-t stb., anélkül, hogy ez irányban is egyetértésre jutott volna a tudomány, s bizvást azt mondhatni, hogy ahány iró, annyi rendszer. A magyar btkv. azért a tárgy szerint való osztályozást mellőzte.
A közös cs. és k. hadsereg valamint a m. kir. honvédség számára kiadott hadi cikkek 36-ika szerint: Vm. bűntett elősegítését elkövető az, aki a bűntettet gonoszságból meg nem akadályozza v. pedig a bűntettet v. a tettes fölfedezésére szolgáló gyanuokokat eltitkolja v. a tettes elfogatását meggátolja, v. végre a tettes szökését megkönnyebbíti. A bűntett elősegítése 5, a körülményekhez képest esetleg 10 évig terjedhető börtönnel büntetendő; ha sulyosbító körülmények is veendők tekintetbe, akkor sulyos börtönbüntetés is alkalmazandó.
l. Kiadatás.
A büntető jognak egy ujabb iránya az eddig uralkodó elméletnek azt veti szemére, hogy kizárólag a bűntetteket mint elvont jogi lényeket veszi figyelembe, teljes félreismerésével annak az igazságnak: Si duo faciunt idem, non est idem. Ha ketten ugyanazt követik el, az nem ugyanaz. Ez az uralkodó rendszernek sarkalatos hibája, s főoka a bűntettesek ellen vivott harc eddigi állítólagos sikertelenségének. A büntetöjognak célirányos reformja, mely általánosan érzett szükséget képezne, csakis az eddigi rendszerrel való teljes s gyökeres szakításban keresendő. A jelszó alatt« nem a tettet kell büntetni, hanem a tettest» - mintha az uralkodó rendszer a lopást s nem a tolvajt küldené börtönbe - az uj tanok szabályul azt állitják fel, hogy a büntetés minősége s mennyisége szempontjából a tettnek tárgyi minősége közömbös, a tettesnek alanyi minősége az egyedül irányadó. Nem az a döntő, «mit», követett el valaki, hanem az, hogy «kin», milyen ember az, aki a bűntettet elkövette. Azért ezentúl nem a bűntetteket, hanem a bűntetteseket kell osztályozni. A bűntettek kategóriái helyébe a bűntettesek kategóriáinak kell lépniök, s a büntetés megállapításánál nem az elkövetett bűntett minősége, hanem az az irányadó, hogy a tettes a bűntettesekre elfogadott osztályok melyikébe tartozónak bizonyul. Az osztály megállapításánál az elkövetett bűntett minőségének legfölebb alárendelt szerepe lehet.
Az olasz u. n. pozitiv iskola 5 osztályt különböztet meg: 1. elmebeteg bűntettesek, ami contradictio in terminis, mert habár azt, hogy számos bűntett a tettesnek elmebajában találja forrását, s közveszélyes elmebetegek létezését józanul senki sem tagadhatja, s nem is tagadja, a beszámítást kizáró elmebetegség és alanyi bünösséget feltételező bűntett egymást leghatározottabban kizáró fogalmak. Hogy a közveszélyes elmebetegek ellen a társadalmat meg kell védeni, az több mint bizonyos; hogy e téren nem történt meg eddig mindaz, ami megtörténhetett s aminek megtörténnie kellett volna, azt meglehet, talán meg kell engedni; hogy különösen s jelesül a közveszélyes elmebetegek, kivált akkor, ha közveszélyes voltuk tettleg, a bűntettnek objektiv ismérveit kimerítő tettekben, p. ölésben, testi sértésben, gyujtogatásban, a női szemérem erőszakos megtámadásában nyilvánult, a társadalmi rendre nem veszélyes örültektől eltérő bánásmódban részesítendők, s külön tébolydákban helyezendők el, a fölött a pszihiátria van hivatva döntő véleményt mondani; de mindehhez a büntető jogtudománynak, a büntető törvénynek s a büntető biróságnak semmi köze; ezzel a felfogással a járványok, az elemi csapások elleni védelmet is a büntetőjog körébe lehetne, sőt következetesen kellene is utalni, ami- képtelenség. Azzal, hogy a tébolydában való elhelyezés az egyéni szabadságot szerfelett közelről érdekli, azt is meg lehetne okolni, hogy a tébolydába való elhelyezés, sőt a társadalmi biztonság érdekében az elbocsátás is birói ellenőrzés alá helyeztessék; de a büntetőtörvénynek ehhez sincs köze, s az ezzel a hatáskörrel felruházott biróság nem mint büntető biróság járna el. A kérdés hasonló ahhoz a kérdéshez, vajjon p. a gyámügy közigazgatási birósági teendőt képezzen-e. 2. A született bűntettesek, akik sajátszerü szómatikus ismérvekkel birnának, amelyek az emberi nemnek kevésbbé fejlődött állapotába való visszaesésnek, az u. n. atavizmusnak képeznék bizonyítékát. Ilyen ismérvek - eltekintve az agynak rendellenességeitől, amelynél nemcsak az agynak architektonikus szerkezete, hanem sejtszöveti -hisztologiai - összetétele is szerepet játszik, de aminek megállapítása csak halál után a boncoló asztalon lehetséges - a koponyaszerkezet, a magasság, suly, mellkas, fej, arckifejezés, hajzat, homlok, szem (ferde szemek), szemöldök, fül (elálló fülek), orr, száj, pofacsontok, fogak, szakáll, nyak, végtagok sajátszerüségei, a dinamométer segélyével eszközlött erőmérések stb. Amely osztálynak gyakorlati hasznavehetőségét, helyesebben hasznavehetetlenségét bizonyítja az, hogy a rendszernek főképviselője, az olasz Lombrosoval szemben (aki különben mig eleinte az elmebetegek és született bűntettesek közt különbséget, később a született bünösöket is elmebetegeknek erkölcsi tébolydában szenvedőknek nyilvánítja, mely erkölcsi téboly az epilepsziának egyik válfaja) a jelenkor elsőrendü antropologusai, az eddig követett vizsgálati módszer hiányainak kiemelése mellett, egyértelmüen kijelentik, hogy a született bűntettes tipusát az antropologia - eddig legalább- meg nem határozhatja. 3. A javíthatatlan bűntettesek. Akiknek az előbbeniekkel közös jellemvonása az, hogy állandó társadalmi veszélyt képeznek s azért a társadalmi biztonság érdekében feltétlenül s mindenkorra ártalmatlanokká teendők. Különböznek ellenben az előbbeni osztálytól abban, hogy javíthatatlanságuk nem szómatikus ismérveikben, hanem szerzett tulajdonságokban alapszik; hogy továbbá, míg amazoknál egyetlen egy bűntett elkövetése is elegendő osztályozásukra (némelyek szerint ez sem szükséges), a javíthatatlanság csak ismételt visszaesés által állapítható meg, s mig végül született bűntetteseknél az állandó veszélyesség feltétlenül bizonyos, s azért a társadalomból feltétlenül életük fogytáig kizárandók, a javíthatatlanoknál, habár a javulás fölötte valószinütlen, feltétlenül kizártnak nem tekinthető, ellenük azért elvileg nem életfogytig való, hanem határozatlan tartamu elzárás alkalmazandó, mely csak tényleg válik a javulás szerfeletti ritkaságánál fogva életfogytig valóvá. 3. Az alkalmi bűntettesek, kiknél a bűntett csak epizódszerü jelentőséggel bir. 4. Tágabb értelemben az alkalmi bűntettesekhez tartozók, de sajátszerü és különleges elbánást igénylők azon egyének, kik erös felindulás hatása alatt ragadtatták magukat büntetendő cselekmény, legtöbbnyire élet s testi épség ellen irányuló merénylet elkövetésére.
Nevezetes Liszt hallei tanárnak hármas felosztása, aki 1. javíthatatlan, 2. javítható, 3. javításra nem szoruló bűntetteseket különböztet meg. A büntetésnek az elsö osztályban az illetők ártalmatlanokká tételére, a másodikban javításra, a harmadikban elrettentésre kell irányulnia. A javíthatatlanság a visszaesők statisztikájában találja kifejezését, a javítható bűntetteseknek legfontosabb elemét a fiatal bűntettesek teszik. A tett tárgyi momentumának teljes figyelmen kivül hagyása azonban elfogadhatatlan következményekre vezet, mert p. arról, hogy javíthatatlanság cimén életfogytig való, vagy határozatlan tartamu elzárás alkalmaztassék, a legenyhébb törvénysértés miatt s olyanok ellen, kik habár ismételten, de mindig csak enyhe törvénysértések miatt voltak büntetve, komolyan alig lehet szó. Verebekre ágyúkkal lőni gondolatnak is képtelenség; a komoly társadalmi veszélyességnek pedig a tett objektiv minősége mindig egyik s nem éppen utolsó ismérvét fogja nyujtani. A célgondolatnak a büntetőjogban mennél nagyobb mérvben való uralkodóvá tétele, s a célgondolatnak megfelelő, de a társadalmi védelem mellett az egyéni szabadság védelmét is biztosító, valóban életképes reformok keresztülvitele a büntetőjog eddig elfogadott alapjain is lehetséges, aminek klasszikus példája az uj olasz btkv.
a bűntett fogalmához megkivánt kellékeknek foglalatja. Meg lehet különböztetni általános és különös tányálladékot. Amaz azoknak a kellékeknek, elemeknek összeségét jelenti, melyek ahhoz, hogy B.-ról szó lehessen, szükségesek, s mint ilyen csak tudományos elvonás, mely a valóságban nincs meg, mert minden bűntettnek saját különös tényálladéka van. A régibb elmélet megkülönböztette a tárgyi -objektiv - és az alanyi - szubjektiv - tényálladékot, amaz a tettre (tárgyi), emez a tettességre s a tettes bünösségére vonatkozó (alanyi) elemekre vonatkozik. Az ujabb elmélet helyesen a tényálladék egységét hangsulyozza, mert a bűntett akár objektiv, akár szubjektiv elemei bármelyikének hiányában büntetendő tényálladékról szó nem lehet. A tárgyi és alanyi tényálladék helyett helyesebb a tényálladéknak tárgyi és alanyi elemeiről szólani.
A magyar btkv. 174. §-a szerint, aki a törvény által bűntettnek v. vétségnek nyilvánított cselekményt vm. gyülekezeten nyilvánosan, szóval, v. terjesztett, v. közszemlére kiállított nyomtatványban, iratban, képes ábrázolatban magasztal, v. az ily cselekmény elkövetőjét annak elkövetése miatt azon módon feldicséri, v. nyilvánosan kitünteti, vétség miatt 6 hónapig terjedhetö fogházzal büntetendő. A vétségre azonban a rendesnél sokkal rövidebb - három havi - elévülési határidö van megállapítva. Bűntettnek más módon nyilvánított helyeslése v. magasztalása nem büntetendő. Ide tartozik a kbtkvnek 39. §-a is, mely kihágás miatt 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli büntetni azt, aki azon célból, hogy pénzbüntetésre itéltnek büntetése fedeztessék v. kárpótoltassék, nyilvánosan (1. fent) gyüjtésre felhív, a felhivást terjeszti, v. a gyüjtés eredményét közzé teszi.
büntetendő cselekmények vizsgálatára s megbüntetésére vonatkozó ügyek.
1. a bünvádi s fegyelmi eljárásnak költségei, milyenek p. a szakértői és tanudijak; 2. a büntetés végrehajtásának költségei. Az állam elölegezi, a bünösnek talált s elitélt vádlott - indítványra üldözendö büntetendő cselekményeknél azonban az indttvány visszavonása esetében a sértett fél, aki az indítványt visszavonta - megtéríteni tartozik. A B.-k behajtásáról s elszámolásáról az 1890. évi XL. t.-c. intézkedik.
l. Rendőrség.