Ádáminál a. m. barka; l. o
Henrik, német festő, szül. a bajor Pirmasensben 1802 máj. 29., megh. Münchenben 1869 jun. 10. 1822. a müncheni akadémiára került. 1829. Olaszországba menvén, főleg a népet, és pedig annak legalsóbb rétegét tanulmányozta és festette, és igy a drasztikus osteria-jelenetek teszik nagyszámu (kb. 900) művének legnagyobb részét. Hazatérte után kitünő téli tájképeket és földrajzi parasztjeleneteket, később - és ez sokoldaluságának és bámulatos termékenységének jele -jellemzetes állattanulmányokat festett.
Lipót Hugó, német fametsző és karcoló, szül. Dessauban 1818. 1855 óta a drezdai műakadémián a fametszés tanára. 1840. Drezdába jött és itt részt vett a Nibelung-ének diszítésére szánt, Bendemann- és Hübner-készítette rajzok sokszorosításában. Sok rajzmetszetet készített e népies művekhez: Hebel költeményeihez, népdalaihoz, deák-énekeihez, a Spinnstube c. lap több évfolyamához, a képes bibliához (Cotta és Schnorr) stb.; azonkivül sok sikerült karcolat is van tőle.
(Burghisiu), kisközség Nagy-Küküllő vmegye szent-ágotai j.-ban, 1021 oláh és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
vagy Bürokratizmus (a francia Bureau [l. o.] szóból) a. m. a hivatalszobák hatalma. A bürokrácia elfajulásában a hatalmak legrosszabbika, s mai értelmében ama szükkeblü, rövidlátó, formákba kapaszkodó hivatalnoki eljárást s gazdálkodást jelenti, mely kasztszerü elzárkozottságban s a maga felől táplált magas vélemény elbizakodottságában, a népélettől elidegenedve pedáns formaságoknak hódol, s a nép valódi, gyakorlati szükségei iránt lehető kevés érzéke van. A B. kedvező talaja és szülőfölde az abszolut állam, mely az alattvalók fitymálva emlegetett csekély értelmiségével szemben a rendőri gyámkodás rendszerét szereti gyakorolni. Ez a bürokrata uralom, a rendőrállam virága, mely a jelen jogállam lényegével össze nem fér, a XVIII. században s a XIX. századnak első felében teljes erejében díszlett, s onnét átszivárgott a mai korba is, mint ellentéte az igaz szabadságnak, mellyel szemközt ellenkező arányban növekszik vagy hanyatlik, ahhoz képest, amint a valódi népszabadság s azt biztosító jogállam nagyobb erőre jut, v. az elnyomó irányzatok túlsulya alatt elbágyad, s férfiatlan szolgalelkűségbe s bizantinizmusba sülyed. Az alkotmányos kormányformák életbelépte a parlamenti rendszer, mely a népnek jogot ad, hogy képviselői által a saját ügyei feletti rendelkezésben részt vegyen, a szabad egyesülési s gyülekezési s véleménynyilvánítási jog, a sajtó szabadon vitatkozó hatalma az állami s társadalmi ügyek megbirálásában, a községek és megyék önkormányzati joga, mely a központosított államhatalom önkényét korlátozza s ellenőrzi, - egyenkint oly vívmányok, melyek a B. pedáns uralmát mindinkább türhetetlenné s lehetetlenné teszik.
A bürokratizmus, v. bürokrata-hatalom rendszere ott éri el tetőpontját, hol a közigazgatás egyes ágai egyetlen tisztviselő által kormányoztatnak ennek személyes, egyedüli felelőssége mellett. Ellentéte ennek a kollegiális rendszer. Igy p. a nagyobb községek megyék, városok testületileg kormányoztatnak míg a rendőri hatóság bürokratikus szervezettel működik. Egyes minisztériumok élén egy-egy szakminiszter áll, míg az összes minisztérium kollegiális testületet képez. A végrehajtás tekintetében a bürokratikus rendszer mellett az eljárás gyorsasága s egyöntetüsége szól, s teszi ezt, kellő korlátok közt, ajánlandóvá mig más részről az azzal együttjáró központosítás nem kis veszéllyel jár, mert könnyen vezethet önkényre s visszaélésekre. Ezért mulhatatlanul szükséges a törvényes ellenőrzés s közrehatás, mellyel a mai szabad alkotmányok a parlamentben nyilvánuló népképviseletet felruházzák, s az önkormányzati jog, mely a községeket s megyéket bizonyos kiterjedésben megilleti, s a közigazgatást a nélkül, hogy egységes voltának és sikeres gyors működésének ártana a káros egyoldaluságtól megőrzi; és a végrehajtást egyes emberek kezébe helyező központosítás tagadhatatlan veszélyeit megfelelő decentralizáció által ellensulyozza v. legalább korlátolja. A bürokratizmus hátrányainak legjobb ellenszere a hivatalnokok összes kategoriáinak függetlenné tétele feljebbvalóik önkényétől és szeszélyeitől, s tisztességes fizetéssel való ellátásuk. Különösen pedig őrizkedni kell valamely jogállamban attól hogy a biróságok függetlensége bármely mellékes utakon aláásassék s ez a testület mely csak ugy felelhet meg magas rendeltetésének, ha függetlensége minden tekintetben biztosítva van, a B. posványába ne sülyesztessék.
bevrőg Beythe Nomenclatorában, bőrög ma is a felföldön berök Frankovithnál, bürük és börök Meliusnál, büreg« A keresztény igaz hitnek vallástétele» cimü munkában (1713), bürökfű, bödög, sipfű, bösvény Csapónál, nagy bürök, bürög, börög, bötök Benkőnél; az ernyősek génusza 2 fajjal az Ó-világban. Gyümölcse tojásdad gömbölyü, oldalról erősen hasított, bordája öt-öt, egyenlö, éretten bodrosan csipkés. Nálunk a büdös B. (Conium maculatum L., Cicuta Plin.) (l. az ábrát) eglehetős gyakori, mérges kóró, 1-2 méter magas, kopasz szára gyakran lilafoltos. Levele 3-szor szárnyalt, sallangjai keskenyek, szálkahegyüek. Gallérja sok-, gallérkája 3-4-levelü. Nyáron és ősz elején virít, árokparton, házak körül, művelt földön, kertben, fövények mellett; virága fehér. Füve (herba Conii maculati) csipős narkotikus hatásu, bódító szagu, undoritó izü. Ádáz B., 1. Ádáz; - Csermely B., l. o.; Méreg B., l. Csomorika.
[ÁBRA] Bürök.
A B. minden részében folyékony, illanó, oxigénmentes alkaloidot, a coniint tartalmazza, mely mellett még két más homolog bázis, a folyékony methylconiin és a kristályos conhydrin is előjön. A coniin a legnagyobb mérgek közé tartozik, mely azon hatása által, hogy a mozgató idegeknek az izmokban levő végződéseit bénítja, a curarához hasonlít. Mérgezések rendesen akkép történnek, hogy a B.-t karalábé, paszternák, petrezselyem helyett eszik meg, v. hogy ánizs közé az ahhoz nagyon hasonló (de bűzös egérszagu) bürökgyümölcsök keverednek; régente kivégzésekre is használták, így Sokratest is bürökkel ölték meg. A mérgezés szimptomái: rángó görcsök, hányás, hasmenés (de nem minden esetben), sajátságos fáradtság a lábakban, végre ezeknek és a test összes akaratos izmainak bénulása s lélekzési bénulás által halál, mely néha oly gyorsan következik el, mint kéksavra. A kezelés izgatószerek adásában, de főkép mesterséges lélekzés alkalmazásában áll. A coniint belsőleg ma már nem adják, hanem csak külsőleg borogatások v. tapasz (emplastrum conii) alakjában, fájdalomcsillapitó voltánál fogva, idegzsábák ellen v. fájdalmas régi mirigydaganatokra.
Erzsébet, női körökben kedvelt német regényirónő, szül. Berlinben 1838 nov. 25. Több kisebb kisérlet után 1870. a Gartenlaube c. lapban nagyobb novellát: Hermann irt és azóta folytonosan e lap munkatársa.
oly hid, amelyen szekerek át nem mehetnek. Vannak gyalog B.-k, amelyeken csakis gyalogosok, és lovassági B.-k, amelyeken lovasok is járhatnak át.
János György, német nemzetgazda, született Ó-Medingben (Lüneburg) 1728 január 3-án, meghalt 1880 augusztus 5-én. Göttingában teologiát tanult, de szivesebben foglalkozott történelemmel és matematikával s 1746-ban a hamburgi gimnáziumban a matematikai tanszéket foglalta el. Nagy munkásságot fejtett ki nemcsak az irodalom terén, de a közéletben is: ö alapította 1756. a hamburgi kereskedelmi akadémiát, igen sokat javított e város biztosítás ügyén, hitelviszonyain, és nagyot lendített a szükölködők dolgán. Nagyszámu nemzetgazdasági munkájában, melyek összegyüjtve Bécsben 16 kötetben jelentek meg (1813-1818), főként a kereskedés s a pénzforgalom kérdéseit fejtegetve, a szabadkereskedelmi irány hivének vallja magát, bár legnevezetesebb műve «Abhandlung von dem Geldumlauf» (3 rész, 1780-84) nem ment a merkantilista szinezettől sem.
1. Antal Frigyes, német statisztikus, szül. 1724 szept. 27., megh. Berlinben 1793 máj. 28. 1759-ben Göttingában a bölcsészet tanára. 1761-65-ig a szentpétervári ágostai hitközség lelkésze, 1766. Berlinben gimnáziumi igazgató volt. Az Achenwall-féle statisztikával (l. o.) szemben említik a B.- félét; az előbbi ugyanis államok szerint haladt, az utóbbi tárgyak szerint. Ez utóbbi ut kétségtelenül a helyesebb, ha nemzetközi összehasonlításokról van szó, az egész különbség tudományos jelentősége azonban még sem oly nagy, mint aminőnek ezt a mult századbeli statisztikusok feltüntették.
2. B. János Gusztáv Gottlieb, német régész, előbbeninek fia, szül. Berlinben 1783 szept. 19., megh. Boroszlóban mint egyetemi tanár 1829 május 4. Művei: Litterar. Grundriss zur Geschichte der deutschen Poesie (Berl. 1812); Des Deutschen Leben, Kunst und Wissen im Mittelalter (4 köt., Boroszló 1816-18j; Ritterzeit und Ritterwesen (u. o. 1823, legjobb műve) és számos a középkori német építészetre vonatkozó kisebb dolgozat.