csög, csomó vagy göcs (nodus), a növények szárán gyakrabban kiemelkedő vastagabb csomó (például a buza szalmáján; itt a szalma nem üres), ahonnan a levelek szoktak kinőni, illetőleg ahol felfüggesztvék. Általában az izület (l. o.) helyének gyürüalaku megvastagodása. A szárat a B. izekre v. cikkekre osztja, s a B. két ilyen cikk határa. Gyakran az izülés helyét különös kiemelkedés nem jelzi, vagyis a szár egyenletesen vastag, ekkor a levelek kiinduló helye maga a Cs. A kákának látszólag nincs B.-je v. csomója (v. ö. « Kákán is csomót keres ») máskor jobban kiemelkedik, sőt alatta még a szár is megdagad (Galeopsis) v. felfuvódik (Physocaulus), v. pedig a szár ezeknek az izületeknek a helyén váltakozó irányban meg-meggörbül, s ekkor cikk-cakkos szár támad (caulis flexuosus; Trifolium flexuosum), v. az ember combja és lábaszára hajlásához hasonlít, ilyenkor térdnek (genu, geniculum) v. térdes-nek (geniculatus, Alopecurus g.) mondják.
B. a göröndbe illesztett és kiálló végén legömbölyített fa vagy vasdarab, mellyel a zuzókban a nyilvasakat, hámorokban pedig a pőrölyöket emeli a gép.
csomóköz, iz, szártág, cikk (internodium,)l. Cikk.
(Acondylia) a gerinces állatok(Vertebrata),azon csoportja, melynél a koponya közvetetlenül, minden nyakszirt-csontibütyök nélkül függ össze a gerincoszloppal. Ilyenek a halak, mig a kétéltüek és az emlősök kétbütykösek (Dicondylia); a madarak meg a hüllők pedig egybütykösek (Monocondylia).
város Mecklenburg-Schwerin nagyhercegségben, a Warnow és Nebel összefolyásánál, 5256 lak., jelentékeny gabonakereskedéssel, a XIII. századból való szép gót templommal.
v. szemfényvesztés (Magie, Prestidigitation, Escamotage, Schwarzkünstlerei, Taschenspielerei), az a kézi ügyesség, mellyel sikerül valakit egy tárgy holléte felöl megtéveszteni. Nagyobb tárgyak elő- vagy eltüntetésére a bűvészek készülékeket (Apparate, appareils) szoktak használni. Ilyen bűvészeti készülékek előálíttására külön gyárak léteznek Németországban Hamburgban, Franciaországban Párisban. Ezek csinálják azokat a nagy papirosból készült kockákat tokjaikkal, a kristály bokálokat fémfedőikkel, a rézkarikákat, az aranyhalakkal telt tálacskákat s azokat az ezer formáju és szinü szalagokat, égő lámpácskákat, selyem zsebkendőket, szivarokat, virágcsokrokat stb., melyek egy kalapból oly nagy halmazban vándorolnak ki. Az ilyen készülékek legnagyobb részét azonban a közönség már ismeri s igy az ezek segítségével dolgozó bűvészek már csak a társadalmi alsóbb osztályoknál találnak tetszésre. A bűvészettel a legrégibb népeknél találkozunk, különösen nagy becsben álltak ezek a Keleten. Hajdan az ind, persa és arab bűvészeket nálunk is megbámulták, de csakhamar bebizonyosodott rájuk, hogy európai kollégáik ügyességben s különösen sokoldaluságban tultesznek rajtuk. A bűvészeti oktatás azonban még ma is az ugynevezett arabs serleg-játékkal kezdődik. Három kis fémserleg és négy feketített parafagolyócska szükségeltetik ezen százféle alakban bemutatható, tisztán a kézi ügyességen nyugvó mutatványokhoz. A kis golyócskákat « escamotte » -nak hivják, innét az escamoteur elnevezés.
A modern bűvészek fötárgyai a kártyamutatványok. Ezeken hihetetlen ügyességet lehet kifejteni. A kártyák kicserélése (sanzsirozása) az u. n. «volte»-tal történik, mely abból áll, hogy a játszma alsó fele a jobb kéz hüvelyk és közép ujjaival rézsut tartatik, mig a bal kéz négy ujjával a kártya felsö része az alsó rész alá billentetik; ezen manipuláció által az alsó és felsö kártyák a középre jönnek, honnét egy második volte-tal megforditott fekvésben ismét fel és le kerülnek. A volte-ot egy kézzel is lehet ütni és pedig oly gyorsasággal, hogy a legélesebb szem sem veszi észre. - A kártyadobás tisztán ügyesség, épp ugy a recuséval való hajítása a kártyának. 10 méterre fel lehet dobni egy kártyát, úgy, hogy az a levegőtől tartva, a kiindulásakor kapott sodrás folytán rézsut, szépen visszajön az ember kezébe. A bűvészektöl régente használt büvészbot (Zauberstab) ma már kiment a divatból, úgy a különféle szólamok, mint «changez, passez! » Ugy az egyik mint a másik csakis a figyelem elvonására szolgáltak. Az ügyes büvésznek minderre nincs szüksége. Fürge járás-kelés, célzatos, de szellemes csevegéssel jobban és mi fő: maradandóbban félre lehet vezetni a legéberebb szemlélőt is, mint az ílyen közönséges eszközökkel. A modern bűvészet megteremtöi Hermann, Hofzinser, Robert-Houdin stb. voltak. Mind elhaltak már. Robert-Houdin szinházat is épített Párisban, mely a Boulevard Montmartre-on ma is létezik és benne minden este bűvészeti elöadásokat tartanak. Ugyancsak Robert-Houdin több könyvet is adott ki s az, aki a bűvészetben bővebben akarja magát tájékozni, haszonnal olvashatja ezeket. Magyarul megjelent: A mágyiás ezermester, melyet Eckartshausenből, Philadelphiából és Wagner János Mihály irásaiból, a társaságos víg mulatságnak, s időtöltésnek okáért és a babonaság, kisértés, büvölés, bájolás mesterségében vetett erős hitnek meggyengítése kedvéért egybeszedett és magyar nyelven kiadott Czövek István (1 rézmetszettel; Pest 1816).
v. bájolás, v. B.-bájolás, bűbájolás, alapjában u. a., ami a varázslás (l. o.); az ujabb szóhasználat szerint azonban ennek különösen egyik és pedig azon neme, mely vm. a rendes- és a természetestöl eltérö alakba, v. állapotba való elvarázsolásban áll. Ez értelmében véve rokon vele a megboszorkányozás és megigézés is.
(eszt.), a kellemesnek és bájosnak ama fokozata, melyben a néző önkivületi állapotba esik és a szép természet vagy szép mű varázsának teljes hatalmába kerül. Ily elbűvölö, bűvösbájos alakokat ugy az antik költészet teremtett a szirénekben, Kirkékben, mint a romantikus költészet az Armidákban stb.
alapszik a látóidegnek azon sajátságán, melynél fogva egy elég erős fényérzet benne a külső inger megszünte után is bizonyos ideig tovább tart. Ha ennélfogva a szem recehártyájára gyors egymásutánban különböző fényingerek hatnak, akkor ezek folytatólagos fényérzetté folynak össze.
[ÁBRA] 1. ábra. Bűvös korong.
Igen egyszerüen mutatja ezt a tüneményt a dr. Paris által feltalált taumatrop, mely mintegy a bűvös korong elödjének tekinthetö. Ez kemény papirlemez, melynek két oldalára valamelyes két összetartozó tárgy van rajzolva, az egyik oldalon kalitka, a másikon madár. Ha a lemez felező tengely körüi gyorsan forog, ami p. kerületének két átellenes pontjához erősített zsineg segítségével könnyen eszközölhető, akkor a két kép egybeolvad, a madarat p. a kalitkában látjuk. A Plateau-féle fenakisztoszkop és a Stampferféle stroboszkópikus korong B. elnevezés alatt is ismeretes; szerkezete a következő (l. az 1. ábrát). Egy körülbelül 1,5 deciméternyi átmérőjü papirkorongra körben egyenlő közökben vm. periodikus mozgásnak egymásra következő fázisai vannak fölrajzolva. E korongot egy valamivel nagyobb sötét korongra tesszük, mely kiálló szélén ugyanannyi nyilással bir, mint ahány alak van az elsőre rajzolva. Mind a két korong csavar segítségével egy kis tengelyre erösíttetik, mely egy kézbe fogható nyél felső végére alkalmazva van. Ha a két korongot a rajzokkal ellátott oldaltükör felé tartva gyors forgásba hozzuk és a szemünk elött elhaladó nyilásokon át tükörbe nézünk, úgy, hogy abban, minden egyes nyiláson át, az annak megfelelő rajznak tükörképét meglássuk, akkor az ábrázolt mozgást - dacára hogy az egyes fénybenyomások egymástól különváltan történnek - nem egyes főbb fázisaiban, hanem folytonos lefolyásában véljük látni, egy inga p. ingázni, kerék forogni, ember járni-ugrani látszik stb.
[ÁBRA] 2. ábra. Bűvös korong.
Hogy az egymásra következő fázisok nemcsak egybe folyni, hanem egymásba átfolyni is látszanak, annak okát abhan kereshetjük, hogy a fényérzet az inger megszünte után mennél tovább tart, annál gyöngébb és, hogy a reá következö uj fényerzet is valószinüleg nem rögtön, hanem növekedve hat. A két egymásra következá fénybenyomás, mely, ha folytonosan egyforma intenzitással birna, ugrásszerü változásként hatna, a hullámszerü apadás és emelkedés képzeletünknek alkalmat nyujt a tünemény folytonosságának kiegészítésére. A B.-tól csak alakban különbözik a daedaleum (zoetrop, l. a 2. ábrát), hogy a rajzok egy tengelye körül forgó üres hengernek belsö felületére vannak alkalmazva és a néző azokat a hengerbe vágott réseken át szemléli. E készüléknek előnye az, hogy a tükör szükségtelenné válik és, hogy a tüneményt egyszerre több figyelő is észlelheti.
(laterna magica), állitólag Kircher Atanáz jezsuita atya által feltalált készülék (ars magna lucis et umbrae, 1646), mely áttetsző szinekben üveglemezekre festett képeknek nagyított vetítésére szolgál. Áll egy négyoldalu szekrényből, melynek egyik oldalán lévő nyilásába nagyító lencsepár van alkalmazva. Az egyetlen egy gyüjtő lencseként szereplő lencsepár mögé annak gyujtó távolán valamivel tul a szekrénynek egy oldalrésén át forditott állásban beilleszthetö a vetítendő kép; a kép mögött van a megvilágítására szolgáló fényforrás s e mögött a szekrénynek a lencsékkel átellenes oldalán homoru tükör, mely hogy a megvilágítás lehetőleg erős legyen, a lámpa fényét a képre koncentrálja. E fordított képről a lencse-összetétel kétszeres gyujtótávolán tul meghatározott távolságban levö falra v. áttetsző vászonernyőre nagyított és visszaforditott tehát egyenes állásu képet ád. A vetített kép fényereje nem elég nagy hogy nappali világosságnál látható legyen, ezért e mutatványoknak sötét szobában kell történniök. A nagyitás fokának változtatására a lencseösszetétel v. annak külső lencséje tengelye irányában előre-hátra tolható, de akkor egyszersmind a lámpa és az ernyö közti távolságot is megfelelően kell változtatni. Tökéletesbített szerkezet a jelenleg gyakran használt szkioptikon, melyben a fénynek kellő összepontosítására a fényforrás és a nagyítandó kép köze gyüjtő lencse v. lencseösszetétel van illesztve, a nagyító lencseösszetétel pedig a krómatikus; tárgyul gyakran üvegfotográfia használatos. Szolgál nemcsak mulattató mutatványokra az u. n. fantazmagoriákban, amelyeknél a vetítés ernyö helyett füstgomolyokra is történhetik, hanem oktatási szemléltető eszközül is. Az u. n. ködképek (dissolving views) előállítására kettős lámpák használatosak. Alkalmas szerkezettel mindegyiknek nagyitója fokozatosan elzárható és nyitható. A két lámpa különböző képet vetít az ernyőnek ugyanazon helyére. Ha az egyik zárva van, csak a másiktól eredő kép látható s ha az első fokozatosan nyilik, mi alatt a másik záródik, akkor az egyik vetitett kép ugyszólván észrevétlenül a másikba megyen át.
adódik p. az első 9 = 3 × 3, az elsö 16 = 4 × 4, általában az első n2 számból, ha négyzet alakban oly módon helyezzük el, hogy valamennyi sorban, valamennyi oszlopban s a két átlóban a számok összege ugyanaz.
P. hol az összegek: 15, illetve 34. V. ö. Günther: Vermischte Untersuchungen zur Geschichte der mathematischen Wissenschaften (Lipcse (1876).