(ejtsd: kabanyasz), Puerto-, kis kikötő város Kuba szigetén az É-i parton, 60 km.- nyire Havannától, dohánykivitellel. itt tartok
Sándor, francia festö, szül. Montpellierben 1823., meghalt Párisban 1889. Eleinte a klasszikus irány követője volt és első festményei akadémiai szabatosságuak, p. Mózes halála (1852), Szt. Lajos (1855) stb. Modern izlésüek: A zenész özvegye (1859) és a Firenzei költő (1861). Legnagyobb sikereit azonban akkor aratta, mikor mitoszi tárgyakat, illetve a mezitelen testet ábrázolta. Közülük megemlitjük: A nimfát elrabló faunt (1861), Vénus születését (1863). Kevésbbé illik a mezitelen test érzékies ábrázolása vallásos tárgyu festményeihez, meglátszik ez p. az 1867-i világkiállításon kiállított nagy festményén, mely a paradicsomból való kiüzetést ábrázolja és jelenleg a müncheni Maximilianeumban van. Az 1873-i bécsi világkiállításon kiállította a Louvre egyik termének mennyezetére szánt nagy festményét, mely Flóra diadalát ábrázolja és a XVIII. század francia freskófestőinek kompozicióját és rózsás szinezési módját mutatja. Kitünő, erőteljes kép a Francesca de Rimini és Paolo Malatesta halála, rendkivüli kedveltségnek örvendtek női arcképei, melyeken a ruházat legcsekélyebb részleteit is visszaadta, kevésbbé sikerültek férfi-arcképei, p. III. Napoleon arcképe (1864). Utolsó nagy műve a szent Lajos életéből vett jelenetek a Pantheonban. C. a francia akadémia tagja és az École des beaux-arts tanára volt. Szobrát 1892. nov. 19. leplezték le a montpellieri temetöben.
1. János Lajos K., német ornitologus, szül. Berlinben 1816 március 8. s itt.1835-39-ig tanult; mint hallgató a Lichtenstein zoologiai muzeumában foglalkozott, 1839. Carolinába utazott, ahonnan 1841-ben gazdag gyüjteménnyel tért vissza s a berlini muzeum madárgyüjteményének első őre lett. Az Archiv f. Naturgeschichteben és a Museum Heineanum önálló müvében uj madárrendszertant kezdett kifejteni, mely általános figyelemben részesült, de amelyet nem fejezett be. Megalapította a Journal für Ornithologie c. folyóiratot és a Deutsche ornithologische Gesellschaft-ot, amelynek főtitkára.
2. C. Péter, János György, francia bölcselkedő és orvos született Cosnacban 1759., megh. Meulanban 1808 máj. 5. Heves véralkata már az iskolában összeütközésbe hozta tanáraival, akik végre hazaküldték szüleihez. Magára hagyatva szorgalmasan tanult, az orvosi tanulmányokra adta magát, s megismerkedvén Helvetiusnéval a kor legkiválóbb embereivel: Diderot-val, d'Alemberttel, Condillac-kal, Holbach-chal s másokkal jutott érintkezésbe. Ő rá bizta magát Mirabeau halálos betegségében. A forradalom alatt kinevezték a higiéna tanárának az Ecole centrale-ban Párisban, később a szenátus tagjává is lett. Legfontosabb műve: Les rapports du physique et du moral de l'homme (körülbelül: A test és lélek anyaga az emberben) (1802) igen sokat emlegetett munka, melyben Cabanis materializmusát rendkivül sok érdekes adatokkal támogatott lélektanban kifejti. A lélek ott nem külön lény, hanem puszta tehetség (faculté), a gondolat az agynak váladéka, a gondolkodás oly müködése az agynak, mint az emésztés a gyomoré. Tőle származik tehát a késöbb oly hiressé vált hasonlat. « Az agyvelő megemészti a benyomásokat és szervesen eszközli a gondolat elválását (lasécrétion de la pensée). » Később módosítja nézeteit s a világnak ésszel akarattal biró okáról szól.
község Modrus-Fiume vmegye čabari j.-ban, 1600 horvát lak., járásbiróság székhelye, van szolgabirói hivatala, postahivatala és postatakarékpénztára. Mint politikai községnek 2161 lakosa van.
county É.-Karolina É-amerikai államban, 1008 km2. területtel, 14,964 lak., Concord székhellyel..
Ferenc gróf, spanyol miniszter és követ, született Bayonneban 1752., megh. Szevillában 1810 április 27. Iskoláit Toulouseban végezte s a kereskedöi pályára lépve, Madridban telepedett le. 1782. az ő indltványára alapította a spanyol kormány a San Carlos bankot, és 1785. a philippini kereskedelmi társulatot. Ezután mint államtanácsos a pénzügyminisztériumba lépett, de IV. Károly alatt befolyását elveszítette, sőt 1790. fogságba került, amelyből csak 1794-ben szabadult ki. 1795. a spanyol kormány ünnepélyesen ártatlannak nyilvánította, grófi rangra emelte, 6 millió reállal kárpótolta és végül az utak és csatornák felügyelőjévé és a királyi gyárak igazgatójává nevezte ki. E minöségben 1799-ig jelentékeny befolyása volt a mindenható Godoy miniszterre, mit ő szabadelvü szellemben használt fel. 1799. francia követté nevezték ki, de a francia kormány mint született franciát nem fogadta el, mire hasonló minőségben Németalföldre ment. 1818. visszatért Spanyolországba s a francia hódítás után Bonaparte József király pártjára lépve, pénzügyminiszterré és a San Carlos bank igazgatójává lett. .
Miklós Lajos, francia festő, szül. Párisban 1812., Flers Camille tanítványa és a naturalista tájkép egyik megalapítója volt. Beutazta egész Franciaországot, Olaszország egy részét s tanulmányait 1833-tól fogva nagy számu tájképeiben értékesítette. Keveset törődik a tárggyal, a formai szépséggel; teljes erővel a tökéletes természethűségre törekszik.
county Ny.-Virginia É.-amerikai államban, 1290 km2 területtel, 7430 lak., Barboursville székhellyel.
Vilmos, de, provencei troubadour, megh. 1181-1196 táján. Verseiböl csak nyolc darab maradt fenn. Mint Roussillon Rajmund udvari apródja beleszeretett ennek feleségébe Margitba, amiért a megsértett férj megölte, szivét ételképen feleségének fe tálaltatta amire ez az erkélyről leugorva öngyilkos lett. Ezért aragoniai Alfonz király Roussillont elfogatta és a börtönben holtra éheztette.
István, francia szocialista, szül. Dijonban 1788 jan. 2., megh. St. Louisban (Missouri) 1856 nov. 9. Egyideig gimnáziumi tanár volt; késöbb jogot hallgatott s szülővárosában mint ügyvéd telepedett meg. A restauráció után a radikális köztársaságiakhoz csatlakozott. Miután politikai tüntetésekben való részvétele miatt az ügyvédség gyakorlásától eltiltották, Párisba költözött s jelentékeny szerepet vitt a karbonári-klubban, melynek beavatott tagjai közé tartozott. A juliusi forradalomban is élénken részt vett. 1831-ben Côte d'Orban képviselönek választották, a kamarában a szélsőbalpárthoz csatlakozott. Ekkor irta meg az 1830-iki forradalom történetét is (megj. Páris 1832) és Le Populaire címmel radikális vasárnapi lapot indított meg. Lázító cikkei miatt azonban 1834. 2 évi börtönre itélték, mire ö londonba menekült. Angliában Morus, Campanella, Morelly, Buonarotti művei olvasása által kommunistává változott át, noha a tulzókkal szemben a kommunizmus céljainak békés és törvényes eszközökkel való megoldását óhajtja. Kommunisztikus eszméit Voyage en Icarie, roman philosophique et social (Páris 1842, 5 kiad. 1843; németül Hipplertöl 1848) c. művében kifejtette. 1839. közbocsánatot kapott és visszatért hazájába, hol eszméinek hiveket toborzott, kommunisztikus egyleteket alakított; hivei communistes icariensnek nevezték magukat. 1847. elhatározta, hogy barátjaival Texasba kivándorol és ott kommunisztikus gyarmatot alapít, de az 1848. forradalom kitörése késleltette szándéka keresztülvitelét és C. ekkor magában Franciaországban vélte eszméit megvalósíthatni. De a juniusi harc után le kellett mondania e reményről és most 44 társával csakugyan Texasba hajózott. Társai azonban csakhamar kiábrándultak reményeikből, söt C.-t csalás miatt beperelték, kit aztán a szajnai kerületi törvényszék 2 évi börtönre és polgári jogainak 5 évre való elvesztésére itélt el. C. időközben Franciaországba visszatért és 1851. a felebbezési törvényszékhez folyamodott, mely őt 1851 jul. 26. ártatlannak nyilvánitotta. Az 1851 dec. 2-iki államcsiny után az általa alapított Nauvoo «ikarosi» telepítvényen telepedett le (Illinios), ahol 1856. uj jövevényektöl támogatva, diktaturát alapított, de néhány héttel késöbb a gyarmatosok uralmának végett vetettek. C. ekkor St. Louisba menekült, hol nemsokára meghalt.