(ejtsd: kallyi), város Pesaro-e-Urbino olasz tartományban, Urbinótól 28 km.-nyire, püspöki székhely, 4015 lak., selyemiparral; a San Domenico-templomban szép freskó kép van Ráffáel atyjától.
(ejtsd: kalyari) 1. olasz tartomány Szárdinia D-i részén 13615 km2 területtel, 421000 lak. ÉK. és DNy-on hegyek (Monti del Gennargentu a Spinával (1940 m.) és di Serpeddi) takarják; közepét a Campidano-sikság foglalja el, amelyet a Mannu öntöz. Járásai: C., Iglesias, Lanusei és Oristano. - 2. Fővárosa az ugyanily nevü tartománynak Szicilia D-i végében; a C-i lapos öbölnél; érseki székhely, (1881) 38598 lak., fegyver-, puskapor- és pamutkelme-gyártással és tengeri kereskedéssel. C. amfiteátrumszerüen épült a tenger partján; részei: a «Castello», La Marina, Stampace és Villa Nuova; ujabb részei rendes utcákból állanak; szép sétahelye az 1 km.-nyi hosszu Buon Cammino; legjelentékenyebb épületei: az 1312. a pisaiak által alapított székesegyház, Boyl gróf palotája, a városháza, a kaszárnyaszerü kastély. A régi római város maradványai egy amfiteátrum, a Vesta-templom és a nekropolisz. Tudományos intézetei: az egyetem, a nyilvános könyvtár (22000 köt. és több értékes kézirat), régiségtár geologiai és ásványtani muzeum. C.-t, a rómaiak Caralis-át még feniciaiak alapították; birtokában volt a karthagóiaknak, rómaiaknak szaracénoknak, pisaiaknak, spanyoloknak, osztrákoknak és savoyaiaknak.
Paolo, l. Veronese.
(ejtsd: kallyosztró) Sándor grófnak nevezte magát Balsamo József, hirhedt kalandor, ki szül. Palermóban 1743 jun. 2. szegény szülőktől, megh. 1795. Az irgalmasok kolostorából, hol némi természettani ismeretekre tett szert, erkölcstelen magaviselete miatt kiűzték. Palermóban szemfényvesztéseivel sok embert megkárosítván, szökni kényszerült. Erre csalárd módon szerzett pénzen beutazta Egyiptomot, Kis-Ázsiát, Törökországot, hol mint orvos lépett föl. 1770. mint C. gróf tért vissza. Rómában megismerkedett egy Feliciana Laurencia nevü bájos cseléddel, kit nőül vett s kinek bájait áruba bocsátotta. Hamisított porosz tiszti oklevéllel beutazta Olasz-, Spanyol- és Franciaországot, nemkülönben Angliát és Németországot. 1779. Oroszországban volt. 1789. Rómában mint szabadkőművest halálra itélték; büntetését azonban élethosszig tartó börtönre változtatták át. C. ismerte korát s fel tudta használni az emberek gyengéit. Elhitette az emberekkel, hogy felfedezte a bölcsek kövét, életitalokat stb.
l. Canlassi.
Ferenc, francia történetiró, ki különösen a római epigrafika terén örvend nagy tekintélynek, szül. Párisban 1852 okt. 10. A l'école normale elvégzése után a College Stanislasban lett az ókori történet tanára, 1886. pedig a nagyhirü Desjardins utódául a latin epigrafika tanárának nevezték ki a College de Francehoz. Főbb művei: Études histor. sur les impôts indirects chez les Romains (Páris 1882); De municipalibus et provincialibus militiis in imperio romano (1880), Explorations épigr. et archéolog. en Tunisie (1886, 3 köt.), Nouv. explor. De Tunisie (1887). Epigraphie gallo-romaine de la Moselle (1888), Cours d'épigraphique latine (1889). A Revue archéol. meg a Butletin épigr. segédszerkesztője .
(ejtsd: kányár) Károly de la Tour báró, francia fizikus, szül. Párisban 1777 máj. 31-én, megh. u. o. 1859 jul. 5. Kezdetben mérnök-geográfus volt; később Párisban a belügyminisztériumban viselt hivatalt. Különböző magasabb hőfokra emelt folyadékokkal kisérletezett és bebizonyította hogy azok egy bizonyos hőfokon túl, a rajta fekvő nyomástól egészen függetlenül, gázokká változnak, ámbár a gáz sűrüsége majd akkora volt, mint a folyadéké. Ebből azt következtette, hogy kell egy hőfoknak lenni, amelyen felül a folyadék cseppfolyós állapotban egyáltalában nem lehet. 1832 készítette az első vizszirénát, már ennél korábban 1819. a sziréna nevü akusztikai készüléket szerkesztette volt, melynek segítségével a hang magasságát vagyunk képesek meghatározni. Értekezései főkép a gép-, hang- és fénytan és a kémia köréhez tartoznak.
Lajos, olasz építész, szül. Milanóban 1762 jun. 9. megh. Imurigoban 1833 aug. 14. A klasszikus építészet hive, Palladios tanítványa volt. Tőle való Crenioscoban a Villa Zurla, szép ióni perisztilben, Milanóban a szt. Marcellina-kápolna, ugyanott a fenséges Arco della Pace, mely utóbbit azonban csak halála után fejezték be.
András, olasz csillagász, szül. Zante szigetén 1745 szept. 29., megh. Veronában 1816 aug. 6. Kezdetben a diplomáciai pályán haladt, azután Veronában saját csillagvizsgálójában, majd a milanói csillagvizsgálóban működött. 1802-1807. a modenai hadi iskolában matematikát tanított. Munkája: Trigonometria plana e sferica (Páris 1786, 2. kiad. francia nyelven u. o. 1808).
(ejtsd: kányóni) Antal, ol. Dalműszerző, szül. Godiascoban Voghera tartományban 1828. A milanói zeneképzőn tanult, hol 1845. szinre hozta Rosalia di San Miniato cimü első dalművét. Egyéb dalművei közül említendők: A két szavojard, Don Bucefalo, Figaro végrendelete, Perrin Mihály (Genova 1871) Márton apó, Az andorrai völgy, Giralda. Számos becses egyházi zeneművet is szerzett; jelenleg Vigevanoban karnagy. Előkelő izlése minden köznapit kerül.