(ejtsd: kái) János Ferenc, francia iparos, szül. Chef-Boutonneban, a deux-sevresi departementban 1703., megh. 1871. 1822. Párisba ment és Charlez Derosne-nal, a tudós gyógyszerésszel ismerkedett meg, ki technikai ügyességét felismeré és üzlettársául fogadá. C. több fontos mérő és egyéb készülékeket, gazdasági gépeket szerkesztett. Gyáraiban leginkább szerszámgépek, mozdonyok stb. készültek. Páris ostroma alatt 1870 és 1871. műhelyeiben 300 malom dolgozott éjjel-nappal, s egyidejüleg ágyukat és lövegeket szolgáltatott a kormánynak.
(ejtsd: kajté) Lajos Pál, francia fizikus, szül. Châtillon-sur-Seineben (Câte d'Or) 1832 szept. havában. Előbb szülővárosában majd a lycée Henri IV-ben, végül az École de minesben végezte tanulmányait, melyeknek befejezte után atyjának vasolvasztó műveinek igazgatását vette át. E foglalkozás bő alkalmat nyujtott a magas hőmérséklet hatásának tanulmányozására. Érdekes vizsgálatokat tett a fémeknek a gázok iránti átbocsátó képességéré nézve. Legbecsesebb vizsgálatai az u. n. állandó gázok sürítésére vonatkoznak. 1877 vége felé és 1878 elején ugyanis sikerült neki az eddigelé sűríthetetlen hat gázt: az oxigént, nitrogént, nitrogéndioxidot, hidrogént, szénoxidot és a mocsárgázt folyadékká sűríteni. Ebben a dologban Pictet genfi tanárt is megelőzte. C. az etilén gyors elpárologtatásával -136° Cels. rendkivül mély mérsékleteket állított elő. C. 1877 óta a párisi akadémiának tagja.
(ejtsd: kajjó) Frigyes, francia utazó, szül. Nantesban 1787., megh. u. o. 1869. Belgiumon, Németalföldön és Konstantinápolyon át 1815. Alexandriába utazott. Ott hivatalos megbizatást nyert Egyiptom ásványi kincseinek kikutatására és ujra felfedezte az ókori smaragdbányákat a Zubara hegynél. 1819. visszatért hazájába, ahol az utazásának leirásához való anyagot Jomardnak adta át aki Voyage á l'oasis de Thebes (Páris 1822, 2 köt.) cimmel azt föl is dolgozta. Ő maga Letorzec tengerésztiszttel még 1819. visszatért Egyiptomba, beutazta Sziua oázist, amelyet azután az ő tudósításai következtében 1820. Egyiptom a szomszédos oázisokkal együtt elfoglalt, mi által először ismerték meg pontosabban azt a vidéket. 1821. és 1822. mind a két utazó elkisérte Ibrahim pasa hódító seregét Szennárba és Fazoklba és a Nilus térképi fölvételével, helymeghatározásaival és egyéb tudományos megfigyeléseivel ama vidék felől való ismereteinknek is alapját vetette meg. Két utazásuk leirásai: Voyage á Méroé, au Fleuve Blanc, au-delá Fazoql stb. (Páris 1823-26, 4 köt. atlasszal), Jomard, Voyage á l'oasis Syouah (Páris 1828). 1822. szülővárosának muzeumában, a természetrajzi osztályban alkalmazták és ott élt mindvégig. Néhány természetrajzi, főkép a kagylókra vonatkozó munkáján kivül megjelent még tőle: Recherches sur les arts et métiers, les usages de la vie civile et domestique des anciens peuples de l'Égypte, de la Nubie et de l'Éthiopie (Páris 1831-37, 2 köt.).
(ejtsd: kajié) René, francia utazó, szül. Mauzéban 1799., megh. Páris közelében 1839. Már 15 éves korában a tengerre szállt és két izben megfordult Szenegambiában. Mikor a párisi földr. társaság 10000 franknyi jutalmat tüzött ki annak, aki Timbuktuig tud eljutni, C. megtanult arabul, mór ruhát öltött magára és úgy 1827. szept. Kakondyból Sierra Leoneban utnak indult. Gyalog járt be addig egészen ismeretlen országokat és nagy fáradalmak után 1828 ápr. 20. elérte Timbuktut. De már máj. 4. onnan egy karavánnal Marokkó felé kellett indulnia. Leirhatatlan nyomorban jutott el aug. 7. Tangerbe. Onnan Párisba utazott, ahol a földr. társaság nemcsak a jutalmat szolgáltatta ki neki, hanem 1000 fr. évi nyugdijat is adott. Uti tapasztalatait Jomard állította össze Journal d'un voyage á Tembouctou et á Jenné dans l'Afrique centrale (Páris 1830, 3 k.) cimmel. Életrajzát Goepp irta meg (Páris 1885).
(ejtsd: kaen) Ágost, francia szobrász, szül. Párisban 1822. Kezdetben asztalos volt, majd a fafaragásra adta magát, Rude és Guionnet tanítványa lett és már ekkor kizárólag állatokat ábrázolt. Eleinte kisebb madarakat, békákat stb. mintázott, majd a nagy ragadozó madarakat. (Zsákmányát védelmező sas, 1852; Keselyüt üldöző sas 1857), végre a nagy ragadozó emlősöket kezdte ábrázolni egyaránt mesterien és monumentális fölfogással, s tárgyait hol nyugodt állapotban, hol a leghevesebb küzdelemben. Ide tartoznak: Oroszlán a Luxembourg-kertben (1874); a himoroszlánnak és nősténynek összeveszekedése a vadkan fölött (1875); tigris-család (1876); két tigrisnek elkeseredett küzdelme (párisi világkiállítás 1878) és egy bika a Trocadéro szökőkutja számára. 1879. elkészítette braunschweigi Károly hercegnek genfi bronz lovasszobrát.
(növ.), l. Hószem.
falu Zwickau szász ker. kapitányságban, 3794 lak., közelében nagy vasművekkel (2000 munkás).
(franc., ejtsd: sza ira) a. m. majd megyen; e szavakkal kezdődik egy forradalmi dalnak a Carillon national-nak refrainje (Ah! ça ira, ça ira ça ira! Les aristocrats á la lanterne!) 1789-ből. Szövegét Ladré nevü utcai énekes, dallamát Bécourt, a nagy opera dobosa irta. 1797. a direktórium eltiltotta.
(skót szó; ejtsd. kern), Nagybritanniában, különösen Skótország és Walesben, tovabbá a franoiaországi Bretagneban előforduló oly halmoknak a neve, melyeket az őskorban földből és kövekből emeltek. Korukat azon kőcelt (l. Celt) leletek határozzák meg, melyeket különösen a skótországiakban leltek. Formájuk szabálytalan kúpidom; jellemző sajátságuk, hogy tetejüket mindig lapos kő koronázza. Paleoetnologikus jelentőségük tekintetében eltérők a vélemények, de inkább emlékhalmoknak, mint temetkező helyeknek mondhatók.
(ejtsd: kérnsz) János Eliot, angol nemzetgazdasági iró, született Castle Bellinghamban 1823 dec. 26. megh. 1875 jul. 8. A dublini Trinity Collegeben tanult. 1857. jelent meg első műve: The Character and Logical Method of Political Economy. 1862. jelent meg The Slave Power cimü műve, amely ismeretessé tette C. nevét. 1866. a londoni University College tanárává nevezték ki. C. a deduktiv elvont iránynak elsőrangu zászlóvivője volt. Egyéb művei: The southern conferency and the slave trade (1863); Englands neutrality in the American contest (1864); University education in Ireland (1866); Political essays (1873); Essays on political economy theoretical and applied (1873); Woman suffrage (1874); Some leading principles (1874). Ezeken kívül több érdekes értekezést adott a Fortnightly Reviewban, melynek 1875. folyamában jelent meg, Spencer rendszeréről írt bírálata. Földes Béla, Értekezések az angol és francia nemzetgazdaságtan köréből.