(lat.) a m. melegség.
l. Hőegység.
l. Futóbogarak és Bábrabló.
R. Brown (növ.) az asklepiadeák kopasz cserjéi, 3 faj, Ázsia és Afrika forró vidékein, széles ellenes levelekkel s nagy virágokkal; virágkoronája csaknem harangalaku, gyümölcse felduzzadt tüsző, hosszupelyhü magvakkal. Fajai: a C. gigantea. R. Br. (Asclepias gig. L., mudar, ak) 5 m magas, K.-Indiában, Szenegálban meg a Molukki szigeteken gyakori és ültetett bokor. Levele molyhos, hosszas tojásdad. Minden részében csípős, keserü, ópium-szagu tej van, Indiában orvosságnak nagyra becsülik v. kaucsukot készítenek belőle. Kérgét és gyökerét Európába mudar néven hozzák s hánytatónak és kiütés ellen ajánlják. Magvának nagyon finom gyapja a növényselyem (l. o.) s parnázónak és papirnak használják v. a gyapottal vegyítik. Háncsa is igen erős fonó rost. A C. Hamiltonii Wight. (C. procera R. Br.) az előbbihez hasonlít, levele hegyes; Indiában, Arábiában, Persiában és Egyiptomban honos; hasonló célra használják. Háncsrostja a yerkum. Levele Persiában cukornemü anyagot (ochar-cukor) izzad. L. még Sodoma-birs.
(ejtsd: kalott), így nevezték a XV. és XVI. sz.-ban azt a szorosan a fejhez simuló kis sapkát, melyet a papság viselt. E sapkát állítólag VII. Károly hozta divatba, ki a papság kérelmére rövid hajat viselt, mely hajviseletet aztán udvarában is - a kor szokása ellenére - meghonosított. A C. név később csúfneve lett a papságnak. Ugyancsak így hitták azokat a bélelt sapkákat is, melyeket a reformáció idejében a sisak alatt viseltek. Calotte az építészetben a lapos kupola.
[ÁBRA] Calotte.
(Kalau) Ábrahám, német lutheránus teologus szül. Mohrungenben Kelet-Poroszországban 1612 április 16., meghalt 1686 febr. 25. 1637. a teológia rendkivüli tanára lett a königsbergai egyetemen. 1643. mint prédikátor Danzigba, 1650. mint szuperintendens és tanár Wittenbergába ment. Klasszikus képviselője a XVII. sz. skolasztikus és vakbuzgó lutheránizmusának. Elkeseredetten harcolt Calixtusnak - az általa szinkretizmusnak nevezett - egyesítési törekvései ellen. Calixtus ellen irta Consensus repetitusfideivere lutherane c. munkáját 1665-ben, melyet hitszabályozó tekintélyünek kivánt volna elismertetni, de sikertelenül. Jelentékenyebb, egészen skolasztikus szellemben irt munkái: Systema locorum theologicorum (Wittenb. 1655-77, 11 kötet); Historia syncretistica (u. o. 1682) és Biblia illustrata (Frankfurt 1672, 4 kötet).
Cauthier de Costes, francia regényiró, szül. Gascogne-ban a XVII. század elején, talán 1610. Cahors mellett, meghalt 1663. mint tiszt és kir. kamarás. 1632-ig Toulouseban tanult, mire Párisba jött és mint hadapród a testőrseregbe lépett. Regényei többnyire lovag regények és fő hibájuk a hosszadalmasság. Legjobbaknak tartják a Cassandra, Cléopatra és Les Nouvelles oules divertissementsde la princesse Alcidiane címüeket. Irodalmunkban történeti jelentőségü a «Kasszandra» fordítása Báróczytól 1774., ujra 1793. C. munkáit legbehatóbban tárgyalja Koerting, Geschichte des franz. Romans im 17. Jahrhundert, I. 1891.
Caesar utolsó felesége, Lucius Piso leánya. Mikor Caesar ellen összeesküvést szőttek, C. hasztalan igyekezett őt figyelmeztetni. Férje halála után M. Antonius védelmébe ajánlotta magát, átadva ennek Caesar pénzét és irományait.
a gens Calpurnia régi római plebejusi nemzetség volt, mely számos családra oszlott. A kiválóbb férfiak, kik hozzá tartoztak, a következők:
1. C. Calpurnius Fiso, harcolt Cannenél Hannibál ellen aki, miután elfogta, a foglyok kicserélése végett Rómába küldte el.
2. L. Piso Frugi Kr. e. 149. néptribun, önzetlensége miatt kapta Frugi melléknevét; az első volt, ki «de pecuniisrepetundis»törvényt hozott létre. 133. legyőzte a sziciliai rabszolgákat. Évkönyveit Livius s más történészek ismételten felhasználták.
3. L. Calpurnius Bestia, Kr. e. 121. mint néptribun Gaius Gracchus ellenfele volt, mint konzul 111. megkezdte a háborut Jugurtha ellen, még pedig komolyan és sikerrel, nemsokára azonban megvesztegettette magát s igen hátrányos békét kötött. Ezért Gaius Mamilius tribun javaslatára Rómában perbe fogták. Rómát Kr. e. 90. hagyta el valószinüleg önként, midőn Varius tribun javaslatára vizsgálat indíttatott meg mindazok ellen kik a szövetségesek háborújának okozói voltak.
4. L. Piso Caesonius, leányát Calpurniát J. Caesar vette el nőül s ezen a réven Kr. e. 58-ban konzul lett. Cicero, akinek ellenfele volt, keményen elitéli macedóniai helytartóságát. J. Caesar halála után merészen sikra szállt Antonius ellen, a későbbi években mégis pártjához csatlakozott.
5. Cn. Calpurnius Piso, mint prétor Sziriában abba a gyanuba keveredett, hogy Germanicust megmérgezte. Tiberius császár kénytelen volt törvényszék elé állítani, annyira nagy volt a nép elégületlensége. Egyszer csak halva találták lakásában.
6. C. Calpurnius Piso, erőszakos halállal mult ki miután az összeesküvés, mely Nero élete ellen tört, fölfedeztetett. Egyébként nemes jellemüférfiu volt, akinek a kortársak véleménye a császárságot szánta.
7. C. Calpurnius Piso Licinianus Galba császár fiává fogadta egyuttal utódjának jelölte ki, Otho felbujtogatására azonban nemsokára a testőrség katonái meggyilkolták.
Titus Siculus, Nero császár korában élt római költő, 7 pásztori dalnak (melyek ki vannak adva Baehrens Poete latini minores, Lipcse 1881, 3. kötetében) szerzője, Theokritos és Vergilius bukolikus költeményeinek formában szabatos utánzója ugyan, de nem éri őket utólinvenció és költői elevenség dolgában. Neronak lelkes bámulója. Neki pedig Nemesianusban akadt buzgó utánzója, kinek 4 eklogája a C.-éivalegyütt vannak kiadva. V. ö. Ribbeck, A római költészet története. III. köt. 67-74. lap. (ford. Katona Lajos, Budapest 1893). Némelyek neki tulajdonítják a Lapus Pisonis C. költeményt is.