l. Cazamanza.
(ejtsd: kazamiccsola), fürdőhely Nápoly olaszországi tartományban, Ischia szigetén, az Epomeo vulkán lábánál, (1881) 4077 lak., jó bortermeléssel, agyagiparral, közelében ásványvizforrásokkal. A Ventarolo barlangból állandóan hüvös légáramlat ömlik ki. C. az 1881 márc. 4. és különösen az 1883 jul. 28-ki földrengések alkalmával rendkivül nagy károkat szenvedett.
a Cordilleras K-i lába, az Arauka és Meta közt fekvő sík vidéke Kolumbia állam Boyaca nevü departamentjának. A. C., a Metának mellékvize öntözi. Nagy részét fű borítja.
1. Ferenc. olasz festő, szül. Londonban 1727., megh. Brühlben, Bécs mellett 1802. Fiatal korában Velencébe került, hol Guardi volt mestere, nemsokára azonban különösen Courtoist kezdte tanulmányozni végre pedig Drezdában Wouwermann képeinek másolásával fejezte be tanulmányait. Bécsben II. Katalin cárnő számára megfestette az oroszok győzelmét a törökök felett. Különben első sorban csataképfestő volt, de e mellett állat- és tájképfestő is.
2. C. János Jakab (de Seingalt), hires olasz kalandor, szül. Velencében 1725 ápr. 2., megh. Duxban 1798 jun. 4. Előbb jogtudományokkal foglalkozott, majd papi pályára lépett. Kiváló műveltsége, előkelő megjelenése révén csakhamar bejutott az elsőrangu velencei körökbe; szerelmi kalandjai miatt azonban nemsokára börtönbe került, a szemináriumból pedig kiutasították. Ekkor elhagyta Velencét, előbb Nápolyba, majd Rómába ment; Rómában Aquaviva biboros álláshoz juttatta, melyet azonban kicsapongásai miatt csakhamar elvesztett. Innen kezdve rendkivül kalandor életet élt. Velence hadi szolgálatába állott s 1743. Konstantinápolyba, majd csapatához Korfuba vitorlázott. Feslett életmódja következtében innen is távoznia kellett és Velencébe tért vissza, hol előbb a Szt. Sámuel-szinházban mint hegedüjátszó, majd mint csodadoktor élt. Kényes természetü szerelmi kalandjai ujból olyan helyzetbe juttatták, hogy kénytelen volt Velencét elhagyni. Ekkor a játékban keresett szerencsét és Párisba ment, innen pedig ujból Velencébe, ahol kalandjai miatt 1755. az ólomkamarákba zárták. Börtönéből 15 hónap mulva csellel kiszabadult és másodizben Párisba ment, ahol ujból rendkivül feslett életet élt. Ennek dacára az előkelő társaságokban is megfordult és fényes szerepet játszott: érintkezésbe lépett a kiváló államférfiakkal, irókkal, művészekkel, de különösen a nők előtt állott nagy kegyben. Párisban szerencsés pénzügyi és bűvészeti sikerei révén nagy vagyonra tévén szert, utazásokat tett Németországban, Svájcban, Olaszországban (itt a pápa aranysarkantyus lovaggá avatta) és Angliában. Berlinben Nagy Frigyessel volt találkozója, aki őt a kadét-intézet kormányzójává akarta tenni, de ezt C. nem fogadta el. Innen Pétervárra ment, ahol Katalin cárnő kihallgatáson fogadta. Onnan Varsóba utazott, melyet azonban Branicki kamarással vivott párbaja miatt elhagyni kényszerült és Drezdán és Prágán keresztül Bécsbe, majd ismét Párisba tért vissza. Könnyelmü, frivol kalandjai eközben oly rossz hirbe hozták, hogy majdnem mindenünnen kitiltották és igy 1767 óta Párisban sem volt maradása. Madridba ment tehát, de itt sem járt különben. Noha később megengedték neki a Velencében való tartózkodást, mégis leginkább Párisban élt és itt a Dux-ból (Csehország) való Waldstein gróffal ismerkedett meg, ki őt könyvtárosává nevezte ki. Ettől kezdve C. élte végéig Dux-ban élt. Iratai közül megemlítjük: Mémoires (Lipcse 1826-27, 12 köt.), melyekben frivol és cinikus hangon beszéli el szerelmi kalandjait; Icosaméron, ou histoire d'Elisabeth (Prága 1788-90, 5 köt.), Confutazione della storia del governo Veneto d'Amelot de la Houssaie (Amsterd. 1769), Istoria delle turbulenze della Polonia della morte de Elisabetta fino alla pace fra la Russia e la Porta ottomana (Grác 1774, 3 köt.), Histoire de ma fuite des prisons de la république de Venise (Prága 1788), Solution du probléme déliaque (Drezda 1790), Corrollaire á la duplication de l'hexaedre (u. o. 1790) stb. Magyarul megjelent C. szerelmi kalandjai (Budapest 1874); C. emlékiratai és kalandjai. Ford. Halasi O., 22 köt. (Lipcse 1875). V. ö. Barthold: Die geschichtlichen Persönlichkeiten in C.-s Memoiren (Berl. 1845, 2 köt.); Beschet: Le Livre (Páris 1881); Sainte Beuve, Causeries de lundi (V. köt.); Charles Henry J. C. et la critique historique, (Revue Histor. XLI. 1889).
3. C. K. János, olasz festő, született Velencében 1722. szinészcsaládból, fiatalon Drezdába került és itt L. de Sylvestre és Dietrich vezetése alatt elsajátította a festészetet. 1752. Mengsszel Rómába ment s itt főleg Winkelmannal szoros barátságban élt. Ö készítette a rajzokat is Winkelmann «Monumenti antichi» c. hires művéhez. 1764-ben a drezdai akadémia tanára és igazgatója lett; mint ilyen halt meg 1795.
Faenzában a XVI. században a legjelentékenyebb majolika-műhelyek egyike.
(franc., ejtsd: kazak), régebben használt bőujju utazóköpeny; a francia csapatok egy részének köpenye.
József Mária Lőrinc, olasz jogtudós, szül. Genovában 1670 aug. 9., megh. Firenzében 1837 aug. 9. Genovában tanár, majd a sienai, később pedig a firenzei törvényszék birája volt. Nevezetes műve: Discursus legales de commercio, mely először két kötetben jelent meg (Genova 1707, Firenze 1718), utóbb 1729. egy 3-ik kötet (Firenze) és egy hozzávaló melléklet: Il cambista instruito jelent meg. Összes műveit 4 kötetben 1740. adták ki Velencében.
város Malaga spanyol tartományban a Sierra Bermeja (1450 m.) egyik kiágazásán, 7-8 km.-nyire a Földközi tengertől, (1887) 5460 lak. Közelében vannak Hedionda és Fuenta Santa nevü kéntartalmu ásványvizforrások.
Bartolomeo de las, l. Las Casas.
falu Chihuahua mexikói tartományban, a San Miguel balpartján. Közelében az aztekok tégla-építményeinek romjai láthatók.