(ejtsd: sarett d'la kontrí) Ferenc Atanáz, a vendéeiek vezére, szül. Coufféban Ancenis mellett 1763 ápr. 17., megh. Nantesban 1796 márc. 29. A tengeri szolgálatba lépett s 1789. hajóhadnaggyá lett de a francia forradalom kitörése után elhagyta hazáját s az emigránsokhoz csatlakozott Koblenzben, hol azonban kártyajátékban vagyonát vesztette. Ez okból visszatért Bretagneba s a gárda soraiban harcolt a jakobinus-csapatok ellen, és egy izben titokban Párisban is járt, és a király megmentésére vállalkozott, de sikertelenül. Ő maga azonban 1792 aug. 10. szerencsésen megmenekült a fővárosból s egyideig Fonteclause várában rejtőzködött üldözői elől. Midőn 1793. a poitoui fölkelők C.-t vezérükül választották, azonnal hozzáfogott a felfegyverzett tömeg szervezéséhez s habár kezdetben Boulard köztársasági tábornoktól vereséget szenvedett, később mégis az egész Alsó-Vendéenek ura lett. Miután azonban a bretagnei fölkelők egyesülésük után nem őt választották fővezérükül, hiuságában sértve ezentúl folytatta a guerilla-harcot és egyes vidékek elpusztítása és felégetése, valamint vérengzése által a köztársasági érzelmü lakosságot rémületbe ejtette. Nevezetesebb hadi. tényt azonban nem tudott felmutatni. 1794-ben Stofflettel a Felső-Bretagne vezérével egyesült, de már 1795 febr. 15. békét kötött a konventtel s megigérte, hogy társát is meghódolásra fogja birni. De midőn Hoche tábornok több vendéei főnököt elfogatott, C. ujból fegyvert fogott; de a st.-cyri véres összeütközés után kénytelen volt az aizenayi erdőbe menekülni, amelyben a köztársaságiak súlyosan megsebesülten elfogták. A forradalmi törvényszék határozata alapján Nantesban főbelőtték. V ö. Bouvier, Vie du général C. (Nantes 1823.)
(franc., ejtsd: sárzs) a. m. teher, rakomány, hivatalos ügykör; katonaságnál tiszti rendfokozat.
(franc., ejtsd: sarzsé d'affer), diplomáciai ügynök ügyvivő. A nemzetközi jog szerint a követeknek és pedig az 1815. évi bécsi kongresszus szerint harmadik, az 1818. évi aacheni kongresszus szerint negyedik osztálya. Nem a fejedelemnél, hanem a külügyi minisztériumnál birnak megbizatással (kreditiva), melyet szintén csak a külügyminiszter állít ki. A megbizó levél érvényének tartamára a külügyi miniszter személyében beállott változás nincs befolyással. L. Külügyi képviselet.
nagy oázis Egyiptomban, l. Khardse.
(franc., ejtsd: sárzsör rapid), tölténytartók, melyek a csak egy töltényt magukba foglaló puska töltésnyilása mellé a puskára akasztatnak, hogy a lövésznek ne kelljen minden egyes töltényért a tölténytáskába nyulnia; ilyen volt az orosz gyalogságnál 1878. használatba vett Krnka-féle C. (ném. Schnellader).
I., frank király a Merovingok dinasztiájából, I. Chlotár (megh. 561.) 4 fia közül a legidősebb. Midőn I. Chilperich az egész birodalmat követelte, C., testvéreivel, Guntram- és Sigbert-tel szövetkezett és a birodalom oly felosztását erőszakolta ki, hogy neki Aquitánia és Páris városa jutott osztalékul. Kicsapongó élete, különösen pedig egy apácának megszöktetése miatt szt. Germanus párisi püspök egyházi átokkal sujtotta őt. 567. halt meg fiutódok nélkül. Fia, II. Chlotár, 628-631. uralkodott Aquitánia fölött.
egy kis árvaleánynak a neve, ki a görög monda szerint egy Delfiben duló éhség alkalmával a király ajtóján kopogtatott és buzáért könyörgött. De a király sarujával arcul csapta, amiért szégyenében C. felkötötte magát. Az éhség nagyobbodása miatt elhatározták, hogy C.-nak minden 9. évben engesztelő ünnepet ülnek, mely alkalommal a szükölködőknek ingyenes gabonát osztanak ki. Gabonaistenségnek tartják s mitoszát az aratás szimbolikus kifejezésének.
spártai király, Polydektés spártai király utólag született fia, a Prokleidák házából. Az ő uralkodási idejére (Kr. e. 820 táján) esik a spártai alkotmány reformja, amely Lykurgos nevét viseli. Királytársával, Archeláossal meghódította C. Aigis árkádiai várost, elpusztította az argivok vidékét s hadjáratot kezdett a tegeatok ellen is, de ez rosszul sikerült. C.-t egész hadseregével együtt elfogták a tegeatok s csak azon esküvel erősített fogadására eresztették szabadon, hogy soha többé őket haddal meg nem támadja.
l. Charisok.
Flavius Sosipater, a IV. század közepe táján Kr. u. élt római nyelvész, ki 5 könyvből álló Ars grammatica-jában, mely hézagosan maradt reánk egyetlen egy (nápolyi) kéziratban, régebbi forrásművekből (különösen Cominianus és Remmius Palemo grammatikáiból) összeállította a latin grammatika főbb rendszerét. Kiadta Keil a Grammatici Latini I. kötetében (Lipcse 1857).