(franc., ejtsd: sifón) a. m. régi darab, rongy; megvetőleg a női pompáról; jelent továbbá gyapotból készült, középfinomságu szövetet is, mely a sirtinghez hasonló s u. a. célokra alkalmazzák. - Chiffonnier, rongyszedő; chiffonniere, rongyszedőnő; továbbá ruhaszekrény vagy éjjeli szekrény.
(franc., ejtsd: siffr) a. m. szám, számjegy, titkos jegy. - C. cim, l. Cimezés (postai).
(Jelirás, titkos-irás, kriptografia.) Ez alatt az irás oly módszerét értjük, mely lehetővé teszi, hogy az irat tartalma (olvasása) pusztán a beavatottak előtt válik lehetségessé. A C. létét leginkább a hadviselésnek és a diplomáciának köszöni. Egyes nyomaival már a görögöknél is találkozunk. Ekkor azonban még nem az irásjegyek elváltoztatására, hanem főkép az irat kézbesítés módjára vonatkozott. Igy Harpagos, mikor Kyrost nagybátyja ellen összeesküvésre akarta izgatni, egy nyul gyomrában küldötte hozzá leveleit. Demaratos Xerxés szándékairól viasszal bevont fatáblán értesíté honfiait. Voltak, kik a titkos leveleket saját testökre irva vitték el rendeltetésök helyére. Erről tesz említést Ovidius:
Ceveat hoc custos, pro charta, conscia tergum
Probeat, inque suo corpore verba ferat.
A titkos jegyekkel való irás feltalálói Le sieur Guillet de la Guillettiere szerint, a spártaiak voltak s az ő szkitaláik e művészetben az első kisérletnek tekinthetők. A szkitalák lényege Plutarchos szerint ez volt: Mikor a görög hatóságok valamely hadvezért küldtek ki, két hengeralaku fadarabot készítettek, mégpedig oly szabatossággal és pontossággal, hogy ugy vastagságban, mint hosszuságban tökéletesen egyformák voltak. Az egyiket maguknál tartották vissza, a másikat a hadvezérnek küldték. Mikor azután titkos dologról akarták egymást értesíteni, hosszu, keskeny pergamen darabot vettek elő s azt csavarszerüleg a fahengerre göngyölítették ugy hogy a pergamen szélei egymás mellé estek. Az igy nyert, összefüggő egészet képező lapra irták közlendőiket. A lefejtett pergamen-tekercsen mutatkozó szétszórt, tökéletlen s észrevehetetlen jegyek csak ugy tömörültek olvasható irássá, ha teljesen hasonló másik fahengerre lett a tekercs ügyesen feltekergetve.
Utóbb a C. valóságos művészetté változott át és számtalan rendszer lépett életbe aszerint, amint az egyes irásjeleket más betükkel vagy számokkal helyettesítették, vagy egyes szótagok, sőt egész szavak jelzésére betüs vagy számjegyes jelzéseket használtak. Julius Caesar rendszere még most is használatban van. Ábécéje a következő:
vagyis a betük felforgatásán alapszik. Eszerint például ezen mondat: Holnap Isaszeghnél támadunk, igy hangzik: Yxainf Konodrbyira cnsnewiq. Ennek alapján fejlődött ki Tritheim apát rendszere, mely a betük arimetikai rendezéséből indul ki, és Krohn rendszere, mely 6000-nél több változatot tesz lehetségessé. A sokszorosító rendszer, melynek legfőbb hive I. Napoleon volt, már szótagrendszer s egy szabadon választott jelszavon alapszik. Lord Baco ismét uj rendszert teremtett, mely a betük sokszorozásából indul ki. A tulajdonképeni C. az, mely az irásjelek jelzésére számokat használ. A legegyszerübb, de egyszersmind legkönnyebben megfejthető mód, mely az abéce betüit az 1-26, illetve 1-32 számokkal jelzi. Komplikáltabbá válik a módszer, ha a számokat nem a természetes következésük, hanem bizonyos számarányok szerint csoportosítva használják fel. A titkos irásnak ezen módja divatozott s divatozik most is a diplomáciában, kivált a táviratok küldésénél.
Hazánk diplomáciája, kivált a XVII-XVIII. sz. mozgalmaiban, szabadságharcaiban élt a C.-sal ugy külföldi, mint belföldi levelezéseiben. II. Rákóczy Ferenc, de a többi Rákóczy levelezéseiben is gyakran találkozunk a C.-sal. Nálunk leginkább Julius Caesar, I. Napoleon betürendszere s a számrendszerek voltak divatban. Mutatványul szolgáljon egy C.-kulcs, mely az egyetemi könyvtárban látható s amely ugylátszik az 1848/49-iki szabadságharcban volt használatban:
Chigi
(ejtsd: khidsy,) olasz hercegi család, melynek első ismeretesebb őse a pompa- és műkedvelő C. Ágost, római bankár (megh. 1512) volt. Nagyszerü iparvállalatokat léptetett életbe s palotáját az u. n. Villa Farnesina-t Rafaellal és más hirneves művészekkel diszíttette. V. ö. Cugnoni, Agostino C. il magnifico (Róma 1881). Egyik utódja, C. Fabio VII. Sándor néven a pápai trónra lépett. Jelenleg ezé a nemzetségé a római, a Campagnano, valamint az Ariccia hercegség, a C. palota műgyüjteményeivel, könyvtárával, kézirataival együtt. Hasonlóképen övé a Santa Maria della Pace nevü templom. E család azonfelül az örökös marsall méltósággal dicsekszik a konkláveban s ujabban az Albani család birtokait örökölte, amiért most C.-Albani névvel él. - C. don Flavio, C.-albani herceg, szül. 1810., megh. 1855 febr. 15., az 1848. forradalom alatt pápai gárdatiszt volt. Később a papi rendbe lépett, melyben az érseki és nunciusi méltoságig felvitte. Ez utóbbi minőségben működött Münchenben és Párisban. A család jelenlegi főnöke don Mario (szül. 1832.),a római egyház marsallja és a konkláve őre.
(franc., ejtsd: sinyon), tulajdonképen a. m. nyakszirt, nyak; jelent azonkivül hajviseletet, melyet púderozott frizuráknál a nők a XVIII. században széltében használtak; ujabban ez a hajviselet Párisban ismét divatba jött. A C.-ok rendesen vendéghajból készülnek.
(ejtsd: csihuahua), 1. Mexikó egyik állama, Texas, Arizona É.-amerikai, Sonora, Sinaloa, Durango és Coahuila mexikoi államok közt, 227468 km2 területtel, (1888) 298073 lak. Középső és K-i része az 1350-1400 m. magas Mexikoi-fensikon fekszik, amelyen Coahuila felől a Bolson nevü mélyedés 1150 m.-re sülyed alá. Ny-i részét a Sierra Madre ágazza be. A Rio Grande del Norte határfolyón kivül ennek mellékvize, a Rio Conchos és a Kaliforniai-öbölbe torkoló Yaqui, a Mayo és a del Fuerte nagyobb vizek öntözik. Nagyobb tava a Bolson mélyedésben a Tlahualila vis Laguna del Caiman. Az éghajlat némely helyen forró; nagyobbára azonban kellemes. Az eső leginkább jul. és aug. hónapokban esik. A fensikon kopár puszta helyek is vannak; egyebütt azonban a föld nagyon termékeny; a hegyek bővelkednek legelőkben. Kukoricán, buzán és hüvelyeseken kivül európai gyümölcsöket és igen kitünő szőllőt terem. Nagy az arany-, réz-, vas-, ólomérc, főképen pedig az ezüstércekben való gazdagsága. Batopilas egyedül több mint 300 millió frank ezüstöt szolgáltatott már; kevésbbé jelentősek Sta Eulalia, C., Santa Barbara Morelos, Parral stb. Leggazdagabb rézbánya a Santa Rita de Cobre-i. A lakosok indusok és korcsok. A tarahumarak Ny-on a concho-k K-en laknak és földmivelők, az É-i részeken és a pusztákon a civilizálatlan apacho-k és comancho-k vad szokásaikat megtartották. Az állam 6 dristritora oszlik; ezek: Mina, Hidalgo, Allende, Iturbide, Guerrero és Bravo. - 2. Az ugyanily nevü állam fővárosa 1400 m. magasban, a Cerro-Grande lábánál, a Rio Conchosszá egyesülő két patak közt, a mult század végén 75000 (1889) 25000 lak., nagy pénzverővel, amelyben 1879-1888-ig évenként 23-24 millió frank értékü ércpénzt vertek. A város régi fényét részben még máig is megőrizte, amiről tanuságot tesznek hatalmas székesegyháza, a Plaza Major szökőkúttal, a San Felipe bevégzetlen jezsuita templom stb. Alapítása évének 1691-et tartják.
(ejtsd: chajsz), Péter Ottó, németalföldi numizmatikus szül. Delftben 1802 okt. 22., megh. Lejdában 1867 november 4. A lejdai egyetemen tanult, 1833. mint az ottani régiségtár segéde egy numizmatikai folyóiratot alapított (1838-43, két kötet jelent meg belőle); később tanár és az egyetemi éremtár igazgatója lett. 1846. nagy aranyéremmel jutalmazott pályamunkáját, melyet az 1576-ig használatban volt németalföldi pénzekről irt 1866. ujból teljesen átdolgozta.
(ejtsd: csájld), 1. Ferenc Jakab, amerikai filologus és irodalomtörténész, szül. Bostonban 1825 febr. 1. A Harvard College-on tanult, ahol 1851. a retorika, 1876. az angol irodalomtörténet tanárává nevezték ki. A legnagyobb tekintélye van C.-nak az angol népdal-irodalom terén; azonkivül úttörő a Chaucer-kutatók közt. Művei: Collection of English and Scottish ballads (8 köt., Boston 1861), melyet The English and Scottish popular ballads (1-8 köt-, 1884-91) címen teljesen ujból átdolgozott; Four old plays (1848); Poems of sorrow and comfort (1865); Observations on the language of Chaucer and Gower (1862 és 1866 a Memoirs of the Am. Academy-ban, a New-Series 8, 9).
2. C. Józsiás sir szül. Londonban 1630-, meghalt 1699 jun. 22. mint kereskedő segéd kezdte pályáját és szédületes gyorsan emelkedett. 1655. Portsmouthban a hajóhad szállitójává lett, («deputy treasurer of the fleet» - mint egykoru okiratok mondják) s polgármesterséget is viselt. Később Londonba költözött, hol 1678. baroneti méltóságra emelték. Az angol történelem is följegyezte Childnek, mint a K.-Indiai, Társulat igazgatójának szereplését. Valósággal ő volt lelke a társulatnak, amelynek vezetésében az erőszakoskodástól nem riadt viasza, sőt a törvények által sem igen korlátoztatta magát, kivált mivel fivére C. János volt India katonai kormányzója. Rengeteg vagyont, gyüjtött, amelyet már 1683. 200000 fontra becsültek. Ellenségei azonban sokszor megtámadták. Azt vetették szemére; hogy mindenütt magánérdekeit tolja előtérbe s ezen az úton szerzi a pénzt, amellyel pazarul rendezi be birtokait. A londoni pestis alkalmából (1655),egy nemzetgazdaságtani értekezést adott ki, amelyet 1668. megbővített s mely 1751-ig öt kiadást ért: A new discourse of trade cím alatt. Főgondolata az, hogy Anglia nemzetgazdasági politikájában kövesse «a bölcs hollandok» példáját: alakítsanak szabadalmazott kereskedelmi társulatokat s különösen a kamatlábat szállítsák le, mert ettől függ a keseskedés felvirulása. Azonban megtámadja azt a fölfogást, mintha az alacsony munkabérek gazdagságra mutatnának. Mint látható, mérsékelt merkantilista. V. ö. Macaulay, History of England IV.- 134. l.; Grant, History of the East India Company 100. l. és Stephen, Dictionary of national biography, X. köt. 244. l.
3. C. Lidia Mária, leánykori nevén Francis, amerikai irónő, szül. Madfordban 1802 febr. 11., megh. Waylandban 1880 okt. 20-án. 1828. C. Lee Dávid ügyvédhez ment nőül, kivel először Bostonban, majd New-Yorkban, legutóbb pedig Waylandban élt. Irodalmi munkássága kiterjedt a szépirodalomra, pedagogiára és tudományokra; azonkivül sokat foglalkozott a rabszolgák felszabadításának kérdésével, így az: Appeal for that class of Americans called Africans és Letters from New-York (1843) c. művekben. Irásai közül felemlítjük legnevezetesebb művét, a The progress of religious ideas through successive ages (New-York 1855; 2 köt., uj kiad. u. o. 1870).
a merovingi nemzetségből származó két frank király neve: 1. C. (I.) apja Chlodvig halála (511) után a birodalom négy része közül az egyiket kapta, Páris fővárossal, 531. Narbonne mellett. II. Amalrichot, a Ny-i gótok királyát, ki C. nővérét, Klotildát kat. hite miatt sulyosan bántalmazta, teljesen legyőzte. 543. pedig Chlotár testvérével a burgundi birodalmat foglalta el. C. is résztvett ama kegyetlenségekben, melyek a Merovingok házában szokásossá váltak s miután unokáit, az 524. elesett testvérének, Chlodomérnak fiait, öccse, I. Chlotár segélyével megölte volt, ez utóbbival azoknak országában megosztozkodott. Meghalt 558., birodalmát öccse örökölte. - Junghans, Die Gesch. d. fränk. Könige C. u. Chlodovech (Göttinga 1857).
2. C. (II.) ausztráziai Siegbert és Brunhilda fia, szül. 571., megh. 596. Atyja meggyilkoltatása után 575-ben Gundobald herceg mentette meg és emelte a királyi székbe. Guntram, Burgund királya, 577. barátjának fogadta és szövetségre lépett vele testvére, I. Chilperich ellen, de C. rövid idő mulva Guntramtól elvált. I. Chilperich meggyilkoltatása után (584) C. és Guntram Andelot-ban örökségi szerződést kötöttek, melynek értelmében a túlélő fél örökli a másiknak birtokát. E szerződés révén Burgund is (593) C.-re szállott. De midőn a Ny-i gótokat Szeptimaniában, később pedig a longobárd birodalmat megtámadta, mindkét esetben vereséget szenvedett. Kiskoru fiai, II. Theudebert és II. Theuderich követték a trónon Brunhilda nagyanyjuk gyámsága alatt.
a Merovingok családjából származó három frank király neve: 1. C. (I.), állítólag Merovech, a száli frankok királyának fia, kit 457. követett a trónon. A hagyomány szerint a frankok azért űzték el, mivel leányaikat elcsábította. Nyolc év mulva a frankok visszahívták és ekkor Basina, a thüringi király neje elhagyta érette férjét. E házasságból született Chlodvig, a frank birodalom megalapítója (l. o.). C. 481. halt meg; 1653. Doornik mellett sirjára bukkantak. V. ö. Junghans, Die Geschichte der fränkischen Könige C. und Chlodovech (Göttinga 1857); Cochet, Le tombeau de Childéric (Páris 1859).
2. C. (II.), Chlodvignak szt. Baltilda, angol-szász származásu nővel való házasságából származott fia, 660 óta Ausztrázia királya. C. az elégületlen neusztriai és burgundi nagyoktól Ebroin majordomus és ennek bábja, Theodorich ellen segélyül hivatván, 669. ezt a két országot is hatalmába kerítette, de a felkelő nagyok 673. agyonverték.
3. C. (III.), valószinüleg II. Chilperich fia, kit 743. Karlmann emelt a trónra, a Merovingek di- nasztiájának utolsó árnyék-királya. Midőn Kis Pipin Zakariás pápa beleegyezésével a királyi címet és méltóságot fölvette (751), C.-t rövidrenyirt hajjal a szt.-omeri Sithin kolostorba záratta, hol az 754. meghalt.
(ejtsd: csilldersz), 1. Hugh Culling Eardley, angol államférfiu, szül. Londonban 1827 jun. 25. Cambridge-ben tanult, 1850. a Viktoria gyarmat élén álló kormány tagjává lett (Ausztráliában), s 1857. mint ezen gyarmat főügynöke Angliába tért vissza; 1860. Pontefractban a parlament tagjává választották; 1864. Palmerston tengerészeti lorddá, s 1865. az államkincstár titkárjává nevezte ki;. 1866. visszalépett, de még ugyanezen évben Gladstone minisztériumában tengerészeti miniszterré nevezték ki, mely állásától 1871 márc. túlságos takarékoskodása miatt volt kénytelen megválni. 1872 aug.-tól 1873 augusztusig, mint lancaster-ikancellár szerepelt a minisztériumban s azután újból a Viktoria gyarmat főügynöke lett. 1880. Gladstonenek második miniszteriumában mint hadügyi államtitkár működött s 1882. Gladstone helyett kincstárnok lett, de 1885-ban Gladstonenal együtt lemondott. 1886 januártól ugyanez év augusztusáig Gladstone uj minisztériumában a. belügyi tárcát birta. Jelenleg Edinburghet képviseli az alsóházban.
2. C. Róbert, angol orientalista, született 1838., meghalt 1876-ban. Oxfordban tanult és 1860-ban Indiába ment. Cejlonban több évet töltött angol hivatalnoki minőségben. A szánszkrit nyelv segélyével megtanulta a buddhisták szent nyelvét, a. pálit. Indiából hazatérve 1872. az India Office könyvtárnoka lett. Érdekes tanulmányokat irt a páli nyelvről és a szinghaléziről, Cejlon mostani népnyelvéről a Journal Asiaticbe. Főműve, amin európai hirneve alapszik, az 1875. Londonban kiadott Dictionary of the Pali language, mely korszakalkotó lett a páli nyelvészet és a buddhizmus tanulmányozására nézve. Irt még egy páli nyelvtant, ennek kiadásában azonban halála meggátolta. A londoni University College-en a páli nyelv és a buddhista irodalom tanára volt.