(növ.) a. m. zöld moszatok, amelyeknek zöld szinét (klorofillumát) a phycocyan nem veszi v. nem rejti el.
(növ.) a. m. zöld moszatok; l. Moszatok.
(növ.), l. Levélzöld.
Meig., l. Gabonalégy.
l. Sápkór.
(Chlotachar), több merovingi nemzetségi frank király neve: 1. C. (I.) I. Chlodvig és Klotilda legifjabb fia; az 511. osztozkodás alkalmából a birodalomnak északi részét kapta Soissons-nal. 523 és 534. testvéreivel a burgundok ellen harcolt. Midőn testvére, Chlodomer elesett, ennek gyermekeit Childebert által megölette, kivel aztán azoknak örökségét megosztotta. 530-ban I. Theodorich testvérét a türingiaik ellen segítette s 532. Childebert testvérével Burgundot hódította meg, mely országon a győzők megosztozkodtak. Miután I. Thendebert fia, Thendebald (555) és Childebert (558) meghaltak, ezek birodalma C.-re szállt, ki ilyformán az egész Frankországot egyesítette. Élete utolsó éveiben a szászokkal viselt háborut, kik évi adóul 500 tehenet tartoztak neki szolgáltatni. Azonfelül a fészkelődő türingiaiak ellen, valamint saját, az avernok földjén föllázadt fia, Chrammn ellen volt kénytelen háborut viselni; midőn az utóbbit legyőzte s elfogta, feleségével s gyermekeivel együtt egy kunyhóba záratta és elégettette. Állatias érzéki kihágásai miatt ismételve viszályba keveredett az egyházzal. Meghalt 561., birodalmat pedig négy fia osztozkodott.
2. C. (II.) I. Chilperich és Fredegunda utolsó fia, 584. csecsemő korában, anyja gyámnoksága s Guntram nagybátyja, Burgund királyának védnöksége alatt jutott a trónra. 593. a még fiatal király Wintrio herceget, II. Childebert vezérét, legyőzte. II. Childebert halála után Fredegunda fiával együtt 596. hatalmába kerítette Párist és több várost. Childebert fiait pedig, Theudebertet és Theodorichot megszalasztotta. Csakhogy ezek Fredegunda halála után megbosszulták magukat és a Dormelles mellett 600-ban kivivott diadal fejében C.-t birodalma legnagyobb részének átengedésére kényszerítették. Négy évvel később megint C. állt boszut, megrohanta Theuderichnek majordomusát, Bertoaldot, s a Loire és Szajna között fekvő kerületeket megszállta, melyeket azonban Theodorich az Estampes melletti diadal fejében C.-tól ismét elragadott. Theorodich halála után C. Ausztráziába nyomult, melyet Brunhilde unokái nevében kormányzott. Ez a Rajna tulsó oldalán lakó rokon törzseket szólította fel segélyadásra, kik el is jöttek, de az áruló Warnar majordomus csele folytán C.-nek pártjára szegődtek, úgy hogy Theodorich fiai, egynek kivételével és maga Brunhilde is a bosszus C. kezébe estek, ki Brunhildet kegyetlenül kivégeztette. C. máskülönben ájtatoskodó, de fölötte gyönge és környezete, különösen a nők befolyása alatt álló fejedelem volt. 613. egész Frankország ura lett. 622-ben pedig Dagobert fiát Ausztrázia trónjára emelte. Megh. 628.
3. C. (III.) II. Chlodvig és Baltilde legidősb fia; apja halála után (656) anyja gyámnoksága alatt a frankok királya lett, de haláláig az uralomra vágyó Ebroin majordomusnak volt a bábja. Meghalt 670-ben. 4. C. (IV.) némelyek szerint II. Dabobert, mások szerint III. Theodorich fia. 717. Martell Károly II. Chilperichel szemben mint árnyékkirályt állította fel. Megh. 719.
falu Csehországban, Königgrätz ker. kapitányságban, magános, meredek hegykup (336 m.) lábánál, (1890) 439 lak. Az 1866 jul. 3-iki königgrätzi csatában az osztrákoktól a porosz trónörökös sűrü ködben elfoglalta és Benedek csapatainak többszöri támadása dacára is megtartotta mindaddig, mig erősítéseket nem kapott; ezzel a csatának döntő fordulatot adott. - Chlumi köd, azzal vált emlékezetessé, hogy mikor Benedek a csatát elvesztette, a vereségért az ütközet napján leereszkedő ködöt okolták.
(ejtsd: klu-) János lovag, osztrák miniszter, szül. Zárában 1834 márc. 23. Bécsben jogot tanult, aztán államszolgálatba lépett s alügyész lett Brünnben. 1867-ben Giskra helytartótanácsi tanácsossá nevezte ki Brünnbe, mely minőségben 1870-ig szolgált. Később csakis parlamenti működésének élt, 1871 nov. 25 elvállalta az Auersperg-féle minisztériumban a földművelési tárcát és 1875 máj. Banhans visszalépése után kereskedelmi miniszter lett. Ez állásában a morva gyárosok védvám-érdekeit pártolta az 1877-78. uj vámszerződés kötése alkalmával. 1879-ben az Auersperg-minisztérium többi tagjával ő is leköszönt, de továbbra is megmaradt Bécsben a német szabadelvü párt egyik vezérférfiának. Egy ideig az u. n. morva középpártnak is vezére volt, mely a német nagybirtokosok érdekeit védelmezte. Mióta az «Egyesült baloldal» határozottabban szállt a Taaffe-minisztériumnak szláv-federalisztikus és klerikális céljai ellen sikra, C. is erélyesebben hangoztatta ellenzéki álláspontját; egészben véve azonban most is a közvetítés és kibékülés egyik oszlopa a pártban. 1886. a képviselőház második, 1888. első alelnökének választotta. 1889. a császár bárói rangra emelte, 1893 márc. 20. a képviselőház Smolka utóda gyanánt elnökének választotta. Az osztrák delegáció több izben, így 1893 májusban is, az elnöki székbe emelte.
1. C., csehül Chlumec nad Cidlinou, város Csehországban, Neubydzow ker. kapitányságban, a Cidlina mellett, (1890) 3817 lak., sörfőzéssel, cukor-, gép- és szeszgyártással; a Kinsky grófok szép kastélyával. - 2. C. vagy Chlum, falu Csehországban, Wittingau ker. kapitányságban, a Hejtmann-tónál, (1890) 1739 lak. Éstei Ferenc főnagy vasgyárral és üveggyártással.
József, osztrák történetbuvár, szül. Olmützben 1798 márc. 18., megh. Bécsben 1858 nov. 28. Tanulmányait Linzben és Kremsmünsterben végezte s 1816. mint barát a szent-floriani kolostorba lépett, hol 1826. könyvtárnok lett. A rend költségén gyüjtötte össze Bécsben az adatokat nagy munkájához: Geschichte Kaiser Friedrichs IV. (III) (Hamburg 1840-43, 2 köt.), mely mű hazai történetünket is közelebbről érdekli. 1834. a bécsi családi udvari- és állami levéltár másodőre, 1846. pedig aligazgatója lett. iratai közül, melyek többnyire forrásgyüjtemények, a legkiválóbbak a következők: Die Handschriften der k. k. Hofbibliothek zu Wien, im Interesse der Geschichte excerpiert (Bécs 1840-41, 2 köt.); Meterialien zur österreichischen Geschichte (u. o. 1832-40, 2 k.); Regesta chronologico-diplomatica Ruperti, regis Romanorum (Frankf. 1834); Regesta chronologico-diplomatica Friderici III., Romanorum imperatoris (Bécs 1838-40, 2. rész); Der österreichische Geschichtsforscher (u. o. 1838-42, 3 k.); Urkunden, Briefe und Actenstücke zur Geschichte Maximilians I. (Stuttg. 1844); Aktenstücke zur Geschichte Kroatiens und Slavoniens in den Jahren 1526 und 1527 (Bécs 1846); Herbersteins Gesandschaftsreise nach Spanien 1519 (u. o. 1846). A bécsi császári tudományos akadémia alapításánál 1848. Chmel indítványára a hazai történelem forrásainak összegyüjtése az akadémia egyik főfeladatává tétetett. Mint az e célra kinevezett bizottság vezetője C. a legszorgalmasabb munkatársa és buvára volt az Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen vállalatnak. Mielőtt Monumenta Habsburgica (1473-1576) c. nagyszabásu vállalatát befejezhette volna - csakis I. Miksa császár történetéhez adhatott ki 3 kötetet - meghalt. (V. ö.) Horwitz cikkét az Allgemeine Deutsche Biogr. 4. kötetében).