francia átirásu neve a szaszanida persa király Khoszrev Perviz (uralkodott 590-628) nejének, Sirinnek. Sirinről, kinek élete mondákba van burkolva, kevés megbizhatót tudunk. Némelyek szerint szép hitbuzgó keresztény görög leány volt, kit eredetileg Sirh-nek hivtak. Mondják, hogy annyira beleszeretett a hatalmas persa uralkodó, hogy, ami hallatlan volt annak előtte, a keresztény rabszolganőt hitvesi rangra emelte. Alattvalói ezen igen megbotránkoztak és attól féltek, hogy imádott felesége kedvéért még keresztény hitre talál áttérni. Nöldeke ezzel ellenkezőleg a keleti forrásoknak adva hitelt, hajlandó őt persa nőnek tartani, ki Khuzisztánból származott volna. Khoszrev Perviz, kinek a keleti irók nem győzik eléggé magasztalní fényüzését és mesés gazdagságát mindent megtett kedvenc neje kedvéért. Pompás palotákat építtetett neki. Sirin iránti szerelme Khoszrevnek annál feltünőbb, mert a hatalmas persa fejedelemnek állítólag óriási háremében 12,000 neje és odaliszkja volt. A kissé mesés elbeszélés szerint annyira tisztlte a szép Sirin férjének, Khoszrev Perviznek emlékét, hogy férje sirjánál megmérgezte magát, nehogy utódja háremébe kelljen lépnie. Ezt a megindító történetet Spiegel és Nöldeke mesének tartják, mert Sirin akkor már tul lehetett az ötvenen. A Sah Námeh négy gyermekét említi Sirinnek ezek Nesztur, Sahrijár, Firúd és Merdánsah. Khoszrev és Sirin szerelmét számos Ethé szerint 19 persa költő énekelte meg, ezek sorából egyik legnevezetesebb a híres műéposz-iró Nizámi. Nálunk Jókai dolgozta fel, de egészen más felfogással. V. ö. Spiegel, Eranische Alterthumskunde (Lipcse 1878) 3 kötet, és Nöldeke, Geschichte der Perser und Araber zur Zeit der Sasaniden (Lejda 1879).
(tulajdonképen Kochhafe) Dávid, lutheránus teologus, szül. W ürttembergában 1530 febr. 26., megh. Rostockban 1600 máj. 23.; Wittenbergában Melanchton tanítványa és lakótársa, később hivataltársa lett. 1551. tanár lett Rostockban, az evang. egyházi ügyeket rendezni segítette 1569. Ausztriában, később Stájerorazágban s a formula concordie szerkesztésében is résztvett. Opera theologica-i összegyüjtve Lipcsében jelentek meg 1599. Életrajzát Pressel (Elberf. 1863) és Krabbe (Rostock 1870) irták meg.
Kornél, orvostudor, miniszteri oszt.. tanácsos, szül. Bártfán 1836. Az orvosi tanfolyamot 1857. Budapesten kitünő sikerrel végezte. 1858. állami ösztöndíjjal Bécsbe küldték, hogy az élettanban és állattanban magát kiképezze. 1860-ban a Magy. Nemz. Muzeum állattani osztályán őrsegéddé lett, s az akkor éppen megmagyarosított főreáliskolában a természetrajz tanáraként is működött. 1861. szülővárosa városi és fürdő-főorvosául választotta meg, mely minőségben 1869-ig működött, midőn Zemplén vármegye tiszti főorvosa lett és Sátoralja-Ujhelyre költözött. Az 1872-73-iki kolera-járvány Zemplén vármegyében rendkivül dühöngvén, hogy működése annál sikeresebb legyen, a kormány ininiszteri biztossá nevezte ki a járvány tartamára s az 1874-ben Szapáry gr. akkori belügyminiszter elnöklete alatt e tárgyban összeült tanácskozmány őt bizta meg a koleráról szóló népszerü utasítás megirásával. 1892. év végén a belügyi m. kir. minisztériumba a közegészségügyek vezetésével megbizott miniszteri osztálytanácsosnak nevezték ki, mely állásában nagy tevékenységet fejt ki a hazai közegészségügy emelése körül. A M. Tud. Akadémia már 25 éves korában levelező tagjául választotta; rendkivüli tagja lett a közegészségi tanácsnak is, mindjárt annak megalakításakor. Jelentékeny része volt C.-nek a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyüléseinek regenerálásában is, s az üléseknek egy izben titkára, majd alelnöke is volt. A hazai fürdők ismertetése, népszerüsítése, emelése körül régi időtől fogva mindig buzgón munkálkodott. Az 1885. országos killítás egészségügyi bizottsága őt bizta meg a honi fürdők ismertetésével. Az ugyanez alkalommal rendezett országos orvosi kongresszus őt bizta meg, hogy referáló előadást tartson a közegészségügyi szolgálatról a községekben. Feladatát megoldó kimerítő előadásában kimutatta a körorvosi intézménynek az 1876. törvény alapján való teljes tarthatatlanságát. Természettudományi dolgozataiból kiemelendők karcinologikus munkái, melyekkel 1857-1861-ig a magyar irodalom ezen ágának alapját megvetette, továbbá a Zemplén vármegye természetrajzi ismertetésére szolgáló értekezése s végül a Magyarországi Pókfaunáról szóló nagy műve, melyet a M. T. Akadémia ad ki tekintettel a külföldre latin nyelven. Áz Aranee Hungarie I. kötete 1892. jelent meg. 1868 dr. Orzovenszky és dr. Felletár társaságában Fürdői Lapok c. alatt balneologiai folyóiratot indított meg, egyuttal résztvett az orsz. balneologiai egyesület megalapításában. Tollának több uti rajzot is köszön irodalmunk, mert utazásairól, melyek Spanyolhont kivéve Európa minden országára kiterjedtek, beszámolt, kivévén a keletit, melyet az agg Szemere Miklós társaságában tett meg. Az Északon, Nyugaton és az Utirajzok a berlini hygienicus kiállításról s több világfürdőből sok érdekes néprajzi adatot tartalmaznak. Emberbaráti müködésének szép sikerét képezi az általa alakított, az országban páratlanul álló zemplénvármegyei orvos-gyógyszerészi segélyező egyesület.
(ol.) v. Ciacona (franc. Chacoane), komoly- és nemesjellegü tánc, mely különösen a régibb francia operákban gyakran előfordul. A C. zenéje 3/4 ütemben van irva, és pedig rendesen 8-8 ütemes kört képezve, melyben egy folyton ismétlődő basszusfigura fordul elő, melyhez aztán később a többi szólamok különböző változatokat képeznek. A legművésziebben kidolgozott C.-k különösen kiemelendő mintája: Bach S. D-moll hegedü-szonátájának C. cimü része.
Henrik, gaeta-i herceg, olasz tábornok, szül. Castélvetróban 1811 aug. 10., megh. Livornóban 1892 nov. 18. - 1831. a pápai államban kitört felkelés alkalmából a nemzeti főlkelő seregbe állott be; 1833. Portugáliában spanyol szolgálatba lépett, hol a karlisták ellen tanusított bátorságáért ezredparancsnokká lett, de már 1841. az Espartero ellen szőtt összeesküvésben való állítolagos részt vétele miatt állásától elmozdították. 1843-ban feleségül vett egy gazdag valenciai nőt, 1848. pedíg az olasz felkelés hirére és a milanói ideiglenes kormány hivására hazájába tért vissza és önkéntes ezredet vezérelt a Novara melletti csatában. A békekötés után is megmaradt a szárdiniai sereg soraiban, 1855. pedig egy dandárt vezényelt Krimben. Visszatérése után Viktor Emánuel király szárnysegéde és az ivreai hadi iskola felügyelője lett. 1859. a 4. hadosztály vezetésével bizták meg, melynek élén aztán Palestro mellett a Sesián való átkelést kierőszakolta, miért is alezredessé nevezték ki. Midőn 1860. Garibaldi Nápolyba nyomult, C. egy szárdiniai sereg élén bevonult az egyházi államba és a Lamoriciere alatt küzdő pápai sereget Castelfidardo mellett szeptember 18. könnyü szerrel megverte; ezután Nápolyba hatolt, ahol egy nápolyi hadtestet Ísernia és Sesia mellett (okt.17.) győzött le, továbbá 90 napi ostrom után Capuát nov. 2., Gaetát 1861 febr. 15., Messina fellegvárát pedig márc. 13. kényszeríté megadásra. Ekkor aztán Viktor Emánuel Gaeta hercegévé, tábornokává és Nápoly helytartójává nevezte ki, mely állásában erélyesen fáradozott a titkos rabló-szövetkezetek kiirtásán, de a kormánnyal fölmerült nézeteltérése miatt már 1862 nov. 1. átadta helyét Lamarmora tábornoknak. Midőn 1862. Garibaldi ujból fölkelt, a torinói udvar C.-t, mint katonai diktátort Sziciliába küldte, hogy Garibaldi önkénteseit feltartóztassa. C. ekkor Aspromonte mellett Garibaldit megadásra birta és csapatját feloszlatta. Ezután Bolognába nevezték ki katonai parancsnoknak, 1864 márciusban pedig szenátornak. Az 1866. háboruban a jobb szárny élén a Pó alsó folyásánál kellett volna átkelnie, de mielőtt még feladatát megoldotta volna, az osztrákok az olasz fősereget Custozzanál meggyőzték és megszalasztották. A király erre C.-t tette Lamarmora helyébe a táborkar főnökévé és csak most (jul.) kelt C. át a Pó folyón és szállta meg a velencei királyság déli részeit. 1870. Amadeus aostai herceget, kit a spanyolok királynak választottak, Spanyolországba kisérte, hivatalt azonban ott nem vállalt. 1873 dec. 1. Firenzébe ment tábornoknak, 1876. pedig Párisba követnek, de 1881 visszahivatását kérte és ujra elfoglalta katonai állasát.
1. Ignác, olasz költő, hisztorikus és irodalomtörténész, szül. Rómában 1824 jul. 31., megh. u. o. 1888 jan. Pályáját ügyvédkedéssel kezdte, majd a római államtanács tagja, 1874. pedig az ottani egyetemen az ujkori történet tanára lett. Eredeti versei, néhány színdarabja, és műfordításai mellett (az utóbbiak közül kiválnak Puskin-fordításai), nevezetesek irodalomtört. tanulmányai: La commedia italiana del secolo XVII. (1856); La vita artistica di Carlo Goldoni (1860); Le rappresentazioni sacre del medio evo considerate nella parte comica (1865); La commedia italiana del Cinquecento (1867); történelmi munkái: La cittá etrusca (1866); I. Cassiodori nel V. e nel VI. secolo (1876); La fine di Donna Olimpia Pamfili (1877); Innocenzo X. e la sua corte (1878); Pietro della Valle, detto il Pelegrino (1880) és végre Storia moderna dalla scoperta dell'America alle pace di Westfalia (1881-1883.).
2. C. Sebestyén, olasz iró, szül. Pistojában 1769 okt. 30., megh. Firenzében 1847 dec. 14. 1803. tanár lett Pisában, 1818. Varsóba ment, hogy a lengyelorosz irodalmat tanulmányozza; 1822. Olaszországban a királyság közoktatásügyi bizottságának levelezője lett. Művei: Memorie della vita di Messer Cino da Pistoja (Pisa 1808; 2. kiad. Pistoja 1826); Monumenti d'un manuscritto autografo di G. Boccaccio etc. (2. kiad. Firenze 1840); Lettera di Michel Angelo Buonarrotti (u. o. 1834); Bibliografia critica delle antiche reciproche corrispondenze dell' Italia colla Russia (Firenze 1834-42, 3 köt.). C. lefordította Pausaniast (1826 -43, 6 köt.), a «görög erotikusokat», a Pseudoturpinust (Firenze 1822) és a Charta Caroli Magni c. művet, stb.
Döme, olasz iró, szül. Atessában, 1855 aug. 25. Különösen a sziciliai népéletből vett elbeszéléseivel (Racconti abruzzesi, Trecce Nere) aratott nagy sikert és tette nevét külföldön is ismertté. Irt néhány regényt is (Diana, Roccamarina), valamint eredményesen fáradozott a szláv irodalmaknak Olaszországban való megismertetése körül is. 1892. azonban mint gimnáz. tanár 2000 liráért elárulta tanulóinak az érettségi vizsgára kitüzött kérdéseket. Ezért állásától megfosztották és 6 évi fogságra itélték el.
(cyan), (CN)l v. Cyl. Egyvegyértékü negativ összetett gyök, mely kémiai sajátságaira nézve a halogen (fluór, klór, bróm, jód) elemekre emlékeztet. A C. gyök egy atom szén- és egy atom nitrogénből áll. Két izomer módosulatát kell feltennünk, aszerint, amint benne a nitrogén 3 v. 5 vegyértékü.
A normális C. gyök a fémciánidekben, továbbá az u. n. nitril-ekben fordulelő. Enitrilekre jellemző, hogy különböző kémiai reagensek behatására a C. nitrogénje könnyen ammoniává alakul, és e mellett organikus sav is kelvtkezik. P.:
E reakció amellett bizonyít, hogy e vegyületekben a C. gyök szén-atomjának negyedik vegyértéke van más gyökkel egyesülve. Az izo-C. gyök az izocianidek v. az u. n. karbilaminek alkotórésze. E vegyületek a velük izomer nitrilektől különböznek. Rendkivül kellemetlen szagu, folyós vegyületek ezek; legfontosabb az, hogy bennük az 5 vegyértékü nitrogén atomnak ötödik vegyértéke van más gyökkel egyesülve. E vegyületekből ennek folytán ammonia nem keletkezik. Jellemző reakciójuk, hogy a hig savakkal való forraláskor amin-ek és hangyasav keletkezik belőlük. P.:
Vannak azután olyan C. gyökök is, amelyek az egyszerü C. gyök polimerjeinek tekinthetők. Ilyenek a dicián-gyök és tricián-gyök. Szöveti szerkezetüket a következő rajzok mutatják:
A dicián gyököt CyIII 2-vel, a tricián gyököt CyIII 3 -mal is szokás jelölni.
Szabad C. (CN)2 v. Cy2. Gázalaku vegyület, melyet 1815. Gay-Lussac fedezett fel. Kis mennyiségben képződik akkor, ha nitrogénnel körülvett szénsarkok között erős elektromos szikra ugrik át. Kevés C.-gázt a vaskiolvasztó kemencékből (u. n. magas kemence) távozó gázok is tartalmaznak; ha a világító gáz és az ammonia keverékét elégetjük, szintén kevés C: gáz képződik. Tiszta C.-gázt leginkább a merkuricianid hevítése utján szokás előállítani. A jól kiszárított merkuricianidot nehezen olvadó üvegcsőben enyhe izzásig felhevítjük, midőn az higanyra és szabad C.-ra bomlik el. A gázt higany felett felfoghatjuk. A tiszta C. szintelen, átlátszó, átható és a keserü mandulákra emlékeztető szagu mérges gáz. Sürüsége 1,806 (levegő =1) v. 26,0 (hidrogén =1). Erősen lehűtve (-25°) közönséges nyomás alatt szintelen, mozgékony folyadék, melynek fajsulya 0,866 (viz = 1), forráspontja -21° C.; -34°-on kristályosan megmered. A C.-gáz vizben eléggé oldódik (1 térf. viz 4,5 térf. gázt old fel); borszesz jól oldja (23 térfogatot). A C.-gáz vizes oldatban elbomlik, barna pelyhek alakjában azulmsav válik ki, emellett ammoníumoxolát, ammoniumkarbonát, kéksav, hugyany stb. keletkeznek. Hevitéskor a C. gáz nem igen bomlik; ha a C. gázon hosszu időn át elektromos szikra csap át, szénre és nitrogénre bomlik. Meggyujtva rózsaszinü lánggal elég. Kálium és nátrium C. gázban hevítve elégnek és ekkor káliumcianid, illetőleg nátriumcianid keletkezik. Az elektromosság behatására a hidrogénnel is egyesül. Nedves hidrogénszulfiddal közvetlenül egyesül és két molekula C. egy, illetőleg 2 mol. hidrogénszulfiddal képez vegyülctet. E vegyületek a flaveanhidrogénsav C2 N2.H2S, illetőleg a rubeanhidrogénsav C2 N2.2H2S. A -C. polimerje a paracián, melyet 1829. Johnston fedezett fel, a C. hevítésekor is képződik. Jelentékenyebb mennyiségben a C. gáznak a merkuriciánidból való előállításánál keletkezik és az üvegcsőben barna szinü por alakjában visszamarad. Vizben oldhatatlan vegyület, mely 860°-ra hevítve C.-gázra bomlik.
(carbodiimid) CN.NH 2 vagy C(NH)2. Felfedezői Cloëz és Cannizaro 1851. E vegyület akkor képződik ha cianklorid, éterben oldott ammoniára hat. Tisztán előállítva szintelen, vizben, borszeszben és éterben könnyen oldható kristályokból áll, amelyek 40°-on megolvadnak. Oldataiból az ammoniás ezüstnitrát oldat sárga csapadék alákjában CN 2.Ag 2 összetételü vegyületet választ le. A rézsók fékete válmányt adnak (CN 2.Cu). Könnyen polimerizálódik és diciandlamiddá C2N4H4) alakul. Ásványos savak behatására könnyen vizet vesz fel és karbamiddá (hugyany) lesz. Reakcióiból nem lehet biztonsággal szerkezetére következtetni, ezért a kémikusok véleménye eltérő; némelyek C.-nak, mások carbodiimidnek tekintik. A C: nak számos származéka ismeretes; igy a hidrogént különféle organikus gyökök (metil, etil amil, fenil stb.) helyettesíthetik.
l. Ciánsavak és sói.