János Antal Lajos gróf, olasz történetiró és államférfiu, szül. Torinóban 1802 febr. 23. megh. Salóban 1870 okt. 1. Jogot végzett. 1824. szárd állami szolgálatba lépett és 1842. a felső számvevőszék tagja lett. Nagy szorgalommal szentelte magát a történelem tudományának s már első iratával: Notizie sulla storia dei principi di Savoia (Torino 1825) nagy hirnévre tett szert. Károly Albert király bizalmával megajándékozta és több izben diplomáciai misszióval bizta meg. 1848. rendkivüli királyi biztossá nevezte ki Velencébe és aug. 7. ő vette át Velencét a király nevében Piemont számára. Még ez évben szárd szenátorrá lett. Midőn Károly Albert király a szomoru végü olasz háboru után önkéntes számüzetésbe ment Oportóba a tanács 1849 ápr. C.-t rendelte melléje. Viktor Emánuel uralkodása alatt pénzügyminiszterséget vállalt az Azeglio kabinetben, utóbb közoktatásügyi miniszter, 1885. pedig külügyminiszterré lőn. Nem lévén megelégedve Szárdiniának a krimi háboruban való részvételével, tárcáját 1856. Cavournak engedte át. Mint a hazai történeti források kiadására alakított bizottságnak elnöke, a szenátusnak és a torinói, párisi és bécsi akadémiának tagja, rendkivül tevékeny munkásságot fejtett ki. Számos értekezése a torinói akadémiának Atti-jában jelent meg. Művei közül megemlítendők: Della economia politica del medio evo (Tor. 1839; 5. kiad. 1861, 2 köt.); Storia della monarchia di Savoia (1840-44, 3 köt.); Storia e descrizione della Badia d' Altacomba (1844, 3 kiad. 1855); Delle artiglierie dall 1300 al 1770 (3 kiad. 1854); Storia di Torino (1847, 2 köt.); Ricordi d'una missione in Portogalio al re Carlo Alberto (1850); Origine progressi delle instituzioni della monarchia di Savoia (2. kiad: 1868); Epigrafi latine ed italiane (1867); Deila schiavitú e del servaggio e specialmente dei servi agricoltori (1868-69 2. köt.). Promis barátjával megirta és kiadta a: Documenti, sigilli e monete raccolti in Savoia, in Svizzera e in Francia és a: Sigilli dei principi di Savoia címü műveket (1833), melyek azonban nem kerültek a könyvpiacra. Több régi irodalmi művet is adott ki, mint Petrarca verseit: Rime (Tor. 1825), a Lettere di principi e d'uomini illustri (Tor. 1828) és a Relazioni del stato di Savoia degli ambasciatori Veneti (Tor. 1830) címü művek. Kisebb munkái összegyüjtve, a következő címek alatt jelentek meg: Opuscoli storici e letterarii (Milano 1835); Opuscoli (Tor. 1841); Studi storici (Torino 1851, 2 kötet); Operette e frammenti storici (Torino 1856); Operette varie (Torino 1860) és Memorie storiche (Torino 1868).V. ö. Odorici, II conte Luigi C. e i sui tempi (Tor. 1873).
M. Alfonz Lajos, e század kezdetén Magyarországba szakadt jól képezett cseh zenész. Szül. 1770. s a prágai konzervatóriumban nyerte zenei kiképzését. 1794. Grácban szinházi korrepetitori állást foglalt el. Onnan jött karmesternek a budapesti német szinházhoz, melynek 1810-ben igazgatója lett s operák vezényletével is foglalkozott; az időben mint tánc-zeneiró volt ismeretes s több dalt és zongoradarabot is irt. Mintegy két évtizedig működött a magyar fővárosban s egyike volt nálunk a zenei élet fellendítőinek, természetesen az akkori viszonyok közt csupán kozmopolitikus szellemben. Neje jeles énekesnő volt, ki még a 20-as évek elején is szerepelt mint operaénekesnő a pesti német szinháznál. Azután mind a ketten letüntek a szereplés szinteréről s nyomuk veszett a zenetörténelemben.
(szerb.) kolostor Szerbiában. L. Kraljevo.
L., l. Kabóca.
Dunántul a pálmafűz (Salix Caprea L.) tavaszi barkájának népies neve; l. Fűzfa.
l. Heg és Forradás.
népies mulatság, melyben nők, férfiak vegyesen vesznek részt. Szinhelyül rendesen tágas udvar, mező, rét vagy erdő tisztása szolgál. Különféle ürügy alatt kergetőznek s egymást elfogni törekednek. Vagy körbe állva nő a férfival váltakozva szélesebb tért foglalnak el. Egy tag, rendesen férfi, a körben; egy másik pedig, rendesen nő, a körön kivül marad, a bentlevőnek farkas, a kintlevőnek bárány a neve. A farkasnak ha sikerül keresztültörni a kört, a kör védelmébe veszi a bárányt s a kintrekedt farkast nem ereszti be utána a körbe. Innen a játék neve: kint a farkas, bent a bárány. Ha a farkas üzőbe veszi a bárányt: a társaság megmentésére siet s ismét kört alakít körülte. E népies mulatságnál sokszor a farkas macska, a bárány pedig egér nevet vesz fel s innen ered a játéknak cicázás elnevezése is. Ez élénk mezei játékot gyakran az uri körökben is játszák. A nép e játékot jellemző dallal is szokta kisérni.
L., l. Kheramellafa.
l'Abbate, olasz festő, lásd Solimena.
Tourn l. Bagolyborsó.