(héb., fürt, bojt), Móz. IV. k. 15, 38-40 szerint, a ruha négy szögletén viselendő bojt, melynek láttára «emlékezzenek isten minden parancsolatára». Minthogy manapság ilyen szabásu ruhák nem szokásosak, a zsidók az imaköpennyel (l. o.) valamint a felső ruha alatt viselendő árbá-kánfottal (héb. négyszögletü ruha) tesznek eleget a bibliai törvénynek.
(növ., Achillea L., cikafarkfű, cicfarkkórófű, cickóró, ezerlevelű fű, hamisan egérfarkfű, de ez a Myosurus), a sugaras fészkesek füve v. kórója mintegy 100 fajjal (hazánkban 18) az északi félteke mérsékelt vidékein. Többnyári, fürészes (kenyérbélvirág) vagy 1 - többször szárnyas levelü növények, apró és sátorozó virágfészkekkel. Legismertebb faj az A. Millefolium L., melyet helyenként, hazánk nagyobb részében is az A. collina Beck, a M.-Tátrán pedig az A. Sudetica Op. helyettesít. Levele és virága vagy a szár fiatal csucsa (herba et flores seu summitates Millefolli) fűszeres illatu, zamatos keserü ízü, officinális. Tartalma kék elpárolgó olaj, az achillein nevü keserü anyag és akonitinsav. A frissében kisajtolt levélnedvet gyakran tavaszi házi orvosságnak az emésztés bajai ellen, teának stb., sőt a fiatal levelet főzeléknek v. fűlevesbe is készítik. A C.-t fehér lóherével és más füvekkel a legelőn vetik is, bokrosan nő, kaszálni se nehéz. Hazánk nevezetesebb C.-i továbbá az A. Pannonica Scheele, A. distans W. et Kit., A. crithmifolia W. et Kit., ochroleuca Ehrh. a homokpusztákon, a sárga A. coarctata Poir., A. Schurii Schultz Bip., A. asplenifolia Vent. a szikes mezőkön. Az A. nobilis L., melyet nálunk a kevésbbé különböző A. Neilreichii Kern. helyettesít, az A. millefolium-nál még erősebb illatu és hatásu, de kevésbbé használatos. A pézsmás C. (A. moschata Wulf, római iva, igazi genipi) a svájci havasok gránitjainak jó tejeltető füve. Az achilleďnen kivül ivaďn, ivaolaj és moschatin vagyis pézsmatő is alkotó része. Ha egy üveg szeszitalba maroknyit dobnak belőle, a jóizü gyomorerősítő genipi lesz. Kellemes illatu füvét (herba ivae moschate) svájci teának használják. Olaszországban szárának virágzó csucsából kedvelt likőrt készítenek (iva-likőr, esprit d'Iva). A svájciak az A. nana L. és A. atrata L. (mésztalajon) fajból, sőt az Artemisia glacialis-ból és más szagos alpesi fűből is készítenek genipit. Némely C. kertben is díszlik. A C. Ptarmica Tourn. algénuszához tartozó fajokat l. Kenyérbélvirág.
[ÁBRA] Cickafark tarackja a meddő lombjával.
(Soricidea Gero), a rovarevő emlősállatok egyik családja, melynek kistestü fajai a patkányokhoz és egerekhez hasonlítanak; testük nyulánk, fejük hosszu és orruk megnyúlt, némileg orrmányforma, fogsoruk teljes, igen éles koronájú, mint általában a rovarevő emlősöké; szemeik és füleik kicsinyek; valamennyinek sajátos váladékot szolgáltató bőrmirigye van. Az óvilágban és Amerikában tenyésznek, kizárólag rovarokkal táplálkoznak s ezzel igen nagy szolgálatot tesznek. A C. két alcsaládba soroztatnak: 1. Tulajdonképeni C.-k (soricina) és 2. Bizam-C.-k (Myogalina). Az első alcsaládnak fajai nagyrészt nálunk is tenyésznek, mig a másodikéi csupán Amerikában. A tulajdonképeni C. közül közönségesebbek a következők: Erdélyi C. (Sorex volgaris L.) 6,5 m. hosszu, farka egyenletesen szőrös, 4,5 hosszu; szine vörösbarna, oldalain világosabb, hasa szürkésfehér. Leginkább nedves erdőkben, a folyók és tavak partjain tanyázik, de télire védettebb helyekre, az emberi lakások közelébe huzódik s itt földalatti üregbe vonul. Rovarokon és férgeken kivül egereket is pusztit; igen mérges természetű és vérengző, igen erős mosuszszagot terjeszt maga körül s e miatt a macska csak megöli, de nem eszi meg. Régen orvosszerül alkalmazták s Angliában manapság is erős méregnek tekintik. A törpe C. (S. pygmaeus Pall.), a legkisebb emlősállat hazánkban, 4,6 cm- hosszu, mig farka 3,4 cm.; háta sötét szürkésbarna, oldalai sárgásan futtatottak, hasa fehéresszürke. Európán kivül Észak-Ázsiában és Észak-Afrikában is tenyészik s az erdőkben és bozótokban tartózkodik. Ugyanoly életmódot folytat, mint az előbbeni. A házi C. (Crocidura araneus Wagn.) 7 cm. hosszu, farka 4,5 cm. és szerteálló hosszabb szőröket visel; háta barnaszürke, hasa világosszürke. Európában közönséges, de Észak-Afrikában is tenyészik; a mezőkön és kertekben tanyázik és reggel meg este mindenféle apróbb állatra vadászik; de betolakodik az emberi lakásokba is, ahol aztán hust, szalonnát, olajat fogyaszt. A vizi C. (Crossopus fodiens Wagn.) 6,5 cm. hosszu, farka 5,3 cm., lábain és ujjain merev sörtekoszoruk vannak: háta fekete, hasa fehéres. Közép- és Déleurópában igen közönséges, sőt Közép-Ázsiában is. A hegyvidékek folyó és álló vizeinek partjain tartózkodik, de levonul a térségre, sőt az emberi lakásokba is. A földben járatokat csinál magának, de elfoglalja az egerek és vakondok lakásait is. Csendes helyeken nappal is megjelenik, ügyesen úszik s ebben lábsörtéi igen nagy előnyére vannak. Igen vérengző rabló, gyíkokat, halakat, békákat, madarakat és kisebb emlősöket eszik. Igen nehezen lehet szelidíteni. Az amerikai cickány neve: Mayogalina.
l. Magyar tánc.
(növ.) l. Cickafark (Achillea).
(ejtsd: csikonyára) Lipót gróf, olasz művészettudományi író, szül. Ferrarában 1767 nov. 17., megh. Rómában 1834 márc. 5. 1785-ig Modenában tanult, azután Rómában a festészetnek és a szépirodalomnak szentelte magát. 1795 óta ujból Modenában élt, 1796. a cisalpiniai köztársaságban többféle hivatalt viselt és 1808. a velencei művészeti akadémia elnöke lett, amely állását az osztrák kormányzás idején is megtartotta. Később elhagyta Velencét és Rómába ment, hol mint a vatikáni gyüjtemények igazgatója meg is halt. Művei: Storia della scultura dal suo risorgimento in Italia sino al secolo XIX. (Velence 1813-18, 3 köt., 2. kiad. Prato 1829, 9 köt.); Memorie stpriche dei letterati ed artisti ferraresi (Ferrara 1811); Le Fabriche piů cospicue di Venezia (Velence, 1820, 2. kiad. 1820-42, 2 köt.); Memorie spettanti alla storia della calcografia (Pratop 1831), stb. V. ö. Malamanni, Memoire del comte C. (1891).
és cicomás (eszt.), a dísznek és díszességnek egy alfaja, mely egyszersmind elfajulást is jelent; kicsinyes és túlságos dísz és cafrang a beszédben, az épületek külső díszítésében, a divatban, a zenében.
(ejtsd: csikóni) Teobáld, olasz költő, szül. Udineben 1824 dec. 20., megh. Milanóban 1863 ápr. 28. A Speronella (1844) c. tragédia szerzője. Költeményeinek első gyűjteménye Velencében 1853. jelent meg, később drámája, az Eleonora di Toldo, és 1857. köztetszéssel fogadott vígjátéka: Le pecorelle smarrite. Ezenkívül felemlítjük következő műveit: Il troppo tardi, I Garibaldini, Le mosche bianche, La rivineata; La statua di carne. Ghislanzonival együtt ő alapította az Il Lombardo c. folyóiratot; C.-nak ide valamint más lapokba írt cikkeit élcesség, finom humor jellemzik.
L. (állat), a gázlók rendjének a fészeklakó gólyaidomnak (Perlargomorphae) alrendjének Cicoiidaen családjába tartozó madárnem. L. Gólya.
L. (növ.), l. Csomorika.