(ejtsd: szid, arab. a. m. úr), tulajdonképeni nevén Don Rodrigo v. Ruy Diaz de Vivar, ki később a C. és Campeador (a. m. kiváló hős) melléknevet kapta. C. a spanyol mondák és dalok legkiválóbb hőse, kinek alakját a költészet híressé tette. C. valószínűleg a Lain Calvo családjából származott, s a XI. sz. közepe táján született. Mint afféle condottieri csapataival majd a keresztények seregében harcolt a mórok ellen, majd emezek hadsoraiban a keresztény királyok ellen, a szerint amire önérdeke tanácsolta. Résztvett azonkívül a leoni és kasztíliai polgárháborukban. Neve először Ferdinánd király egy oklevelében 1064. fordul elő; 1068. mint II. Sancho hadvezére legyőzi ennek öccsét, VI. Alfonzot, mire ez kénytelen Toledoba, Al-Mamunhoz, a mórok királyához menekülni. Sancho erre a testvérének, donna Uracának örökségét tévő Zamora ellen fordult, de a város ostroma közben Belido d'Olfos orvul megtámadta és megölte. A kasztiliaiak most az elűzött Alfonzot hívták meg a trónra, de előbb ünnepélyesen meg akarták eskettetni arra, hogy bátyja meggyilkolásáról nem tudott és abban részes nem volt. Rodrigón kivül senki sem merte a királlyal az esküt letétetni, amiért is ez őt nagyon meggyűlölte, de gyülöletét egyelőre elpalástolta, sőt azt is megengedte, hogy Rodrigo Jimenát, a király egyik unoka-nővérét nőül vegye; később (1087) azonban Garcia Ordonez (Ordono) fia), ki C. halálos ellensége volt, rábírta a királyt arra, hogy Rodrigót Kasztiliából számüzze. A mór királyok oldalán, részint a spanyolok ellen vívott harcokban C. sok jelét adta hősiességének és vitézségének, miért is visszahívták számüzetéséből; később újból rágalmaztatván, másodízben küldték száműzetésbe és birtokaitól is megfosztották. 1094-ben meghódította Valenciát, melyet 1099. bekövetkezett haláláig hősileg megvédett ugy a keresztények, mint a mórok támadásai ellen és melyet csak 1102 máj. 5. Jimena adott át a móroknak. Két évvel utóbb Jimena adott át a móroknak. Két évvel utóbb Jimena is meghalt. Mindkettőjüket a San Pedro de Candena kolostorban temették el, ahonnan később Burgosba vitték át hamvaikat.
A legelső költői mű, mely a C. hős tetteivel foglalkozik: a Poëma del Cid, valószínüleg a XII. század végén vagy a XIII. század elején keletkezett a Spanyolországban közszájon forgott népdalokból. E mű a francia Chanson de Rolanddal több pontban hasonlóságot mutat, és a következő felirást viseli: Per Abbat le excribió en el mes de Maio en era de mill e CCXLV annos, Sancheztől; megvan a Coleccion de poesias castellanos anteriores al siglo XV. (Madrid 1779, ujabb kiadása Ochoa Ödöntől, Páris 1842) c. gyűjteményben; legujabban kiadták Janer, Ribadeneyra: Poetas castellanos anteriores al siglo XV. (Madrid 1864) címü gyüjteményében és Volmöller (Halle 1879). A Poema del Cid-ben C. spanyol nemzeti hősnek van feltüntetve, mig a Crónica rimada del C. (kiadta Michel, a Wiener Jahrbücher 116 köt.) az arisztokrácia képviselőjének mutatja be. Mindazok a románcok, melyek eredetileg sokkal régibb eredetüek mint a Poema del Cid, az ország különböző vidékein keletkeztek és telve vannak ellenmondással. Magyarra Beksics Gusztáv, Győry Vilmos és Thaly Kálmán fordították a C.-románcokat. A németeknél először Herder forditotta le és dolgozta fel C.-jében e románcokat (Tübinga, 1806; Berlin, 1853), Herder C.-jét magyarul kiadták és magyarázatokkal ellátták Heinrich Gusztáv (Jeles irók tára) és Hoffmann Frigyes (Német irók iskolai tára; Budapest 1891), majd Regis (Stuttgart 1842), Eitner (1871). Franciául Creuze de Lessert (2. kiad., Páris 1821), Renard (Burgos 1830; 2 köt.), Renal (Páris 1843, 2 köt.); olaszul Pietro Monti (Milano 1853) dolgozták fel. 32 énekes hőskölteményt csinált e románcokból Diego Jimenes de Ayilon (Antwerpen 1569, Alcala 1579).
Az első spanyol dráma, mely tárgyát a C.-románcokból veszi, Lope de Vega Las almenas de Toro (Toro ormai) c. drámája; ennél nevezetesebb Guillen de Castro: Las mocedades del C. c. drámája (1621. uj kiadás Förstertől, Bonn 1878), melyet Corneille C.-je megirásánál alapul vett (Corneille C.-jét magy. ford. Alexander Bernát, Radó Antal. Egy Dozy szerint 1170. szerzett latin krónikában, a: Gesta Roderici Campidocti v. Historia Leonesában C. mint a spanyol nemzeti királyok őse van feltüntetve; kasztiliai X. Alfonz Crónica general-ja, valamint a XIII. sz. elején keletkezett Genealogia del C. Ruy Diaz, mint a királyi ház ősét mutatják be. A Crónica particular del C.-ben, mely valószinüleg a XV. sz. iratott, C. mint csodatevő jelenik meg előttünk.
(állat), a tengeri sünök osztályának Regularia rendjébe tartozó tüskésbőrü állatcsalád. E családba 10 nem tartozik 21 élő, és mintegy 250 kihalt fajjal, mely utóbbiak legelőször a triász-rétegekben jelennek meg; legtömegesebbek a felső jurában és a krétában. Élő fajai kizárólag tengeriek. Gyakoribb nemei: Cidaris Klein, Dorocidaris Ag., Phyllacanthus Brand és Goniocidaris Desor.
(franc., ejtsd: szidván) a. m. előbbi, néhai; ci-devants, a francia forradalom idejében az az előbbi nemesek és fejedelmi személyek elnevezése.
56 km. hosszu mellékfolyója az Elbének; Csehországban, a Tábor-hegyen ered, fölveszi a Kis Bistritzet és Gross Woseknél torkol.
a francia compagnie szónak (a. m. társaság) cégeken előforduló röviditése.
(ejtsd: cencina), falu Glaiciában, Saybusch ker. kapitányságban, a Sola partján, (1890) 2561 lak. Közelében van Galiciának Wengerska Górka nevü legnagyobb vasmüve, amely Albrecht főherceg tulajdona.
(ejtsd: cséko), valódi nevén Francesco Bello, olasz költő, aki a XV. sz. vége felé élt Ferrarában és Mantovában. A legelső volt, aki Pulci példáját követve, a középkori lovaghistóriákból műeposzt igyekezett alkotni. Mambriano c. 45 énekre terjedő éposza a Rinaldo levente és Mambriano bitiniai király közti hosszu harcokat énekli, leleményességgel, de művészet nélkül, pongyolán. V. ö. Rua, Novelle del Mambriano, esposte ed illustrate, Torino, Loescher.
járási székhely Plock orosz-lengyel kormányzóságban, a Lidinia partján, (1891) 7664 lak., akik nagyobbára földmiveléssel foglalkoznak.
Jeremiás, örmény író, szül. Konstantinápolyban 1636., megh. 1695. Hátrahagyott művei közül felemlítendő: A török uralkodók története; Khina, Persia és Örményhon helyrajza; A IV. Mohammed alatt 1660. Bécs ellen vezetett hadjárat története. Ezeken kívül több költészeti munkát is irt. C. mint fordító is ismeretes. Leginkább görög, latin és török műveket fordított.
v. San Juan de la C., város Magdolna kolumbiai departamentóban, a Santa Maria lagunát a tengerrel összekötő csatorna mellett, 6000 lak., banána-, dohány- és cukorültetvényekkel.