az északamerikai (New-York) vidéki alsó szilur legfelső emelete. Hudson-river palának is mondják.
Lucius Quinctius, a patriciusi előjogok egyik legmakacsabb védője a néppel szemben, különben az ősrómai erény és erkölcsösség példányképe; miután egész vagyonát Ceso fiáért, ki a plebeiusokkal szemben tanusított erőszakos fellépése miatt bevádoltatott, de elitéltetése előtt megszökött, a jótállás fejében, melyet magára vállalt, feláldozta, visszavonult a Tiberis jobb partján fekvő csekély birtokára, s azt saját kezével művelte. Kr. e. 460. konzullá választatván meg, sikerrel szembeszállt a Terentilius-féle törvényjavaslattal, mely törvényeknek irásba foglalását követelte. Midőn 458. az aequok Minucius konzult körülzárták, C.-t választották meg diktátornak. E hirt éppen szántás közben kapta. Rögtön Rómában termett, gyorsan összeszedte a fegyverfogható legénységet s az aequokat megverte, megszabadítván Minuciust és seregét. A 16. napon már lemondott diktátori állásáról s ismét birtokára vonult vissza. Nyolcvan esztendős aggastyán volt már, midőn másodszor is diktátori méltóságra emelték. 439. történt ez, midőn a plebeiusi Spurius Meliust, ki az éhinségben a szegényeknek gabonát osztott ki, egyeduralomra való törekvéssel vádolták. Meggyilkoltatását C. jogosnak jelentette ki.
Ezen rendet az észak-amerikai szabadságharc tisztjei s a harcban részt vevő francia hadi tengerésztisztek alapították 1783.; célja a kivivott szabadság megvédése volt. - A rend jelvényeinek előlapján Cincinnatus volt ábrázolva, amint három szenátor egy kardot nyujt át neki, körirata: «Virt. poem. 500. Cin. inst. 1783»; hátlapján egy kunyhó előtt, ugyanő áll, egy ekét tartva kezével, keretén e szavakkal: «Omnia vincit servari rempublicam». - E jelvényt fehérszegélyü kék szalagon, gomblyukban viselték. Tagjai minden évben tartoztak összegyülni elnökválasztásra. Első elnöke Washington volt. Mivel azonban a rend intézménye nem egyezett a köztársasági szellemmel, elhatározták, hogy uj tagokat nem vesznek fel s a rend az első dekoráltak elhaltával megszünt.
XVII. századi erdélyi iróknál s néhol Erdélyben ma is a. m. cinkos a rossz értelmében. L. o.
Bechst. (állat), az éneklő madarak rendjéhez tartozó Timeliidák (Timeliinae) családnak egyik neme. L. Vizi rigó.
(lat.), a régi rómaiaknál rövid kabát, mely a felső testet meztelenül hagyta s amelyet szíjjal tartottak össze. Cinctorium, az ókorban a főbb katonatisztek öve, melyen a kardot jobboldalt hordták, mig a közkatonák vállra akasztva viselték kardjukat.
hegy Szeben vmegyében, l. Csindrel.
(Paride), v. cinkefélék, az éneklők (oscines), kúpcsőrüek (Conirostres) csoportjába tartozó madárcsalád; tagjai egyenes, erős csőrükről, laza tollakkal vagy sertékkel fedett orrlikaikról és dus, finom, selyemszerü tollazatukról ismerhetők fel. Testük és szárnyuk különben rövidek, hosszu farkuk kevéssé villás, lábaik izmosak és ujjaik kapaszkodó karmokkal vannak ellátva. Az evezőtollakban a 4. és az 5. a leghosszabb. Az ó-világban, különösen északi vidéken honosak, gyakran nagy csoportokban kóborolnak az egyik vidékről a másikra. Igen hasznos rovarpusztító madarak, épp azért megérdemlik, hogy az ember oltalmába vegye és ne pusztítsa őket az olajos magvakért (kender, napraforgó stb.), melyeket esetleg megesznek. Leginkább erdőkben, többnyire társaságban élnek. Élénk fürge madarak. Valóságos örök mozdony egy cinke! Nyugtalanul röpköd ide-oda, majd egy faoduban eltünik, azután előjön, majd az egyik ágról a másikra kuszik, a legnagyobb ügyességgel folyton rovarok után leskelődik s jaj annak, melyiket észrevett, mert az menthetetlenül el van veszve. Emellett folyton hangoztatja csicsergő, kéttagu éles hangját. A cinkék nyáron az erdő szorgalmas ingyen munkásai, hidegben pedig kisebb-nagyobb csoportokban utrakelve bebarangolják az emberlakta vidékeket is. Évenkint rendesen kétszer költenek, mindenkor 4-15 sárgás, vöröses, vagy fehér, vörös pontos tojást raknak, melyeken mind a két szülő felváltva ül. 80, többnyire európai és ázsiai faja ismeretes, melyekből hazánkban 14 faj él. Két alcsaládra oszlik.
a) Alcsalád: cinegefélék (Parine), ahová rövid, kúpos, tompacsőrü madarak tartoznak, melyeknek orrlikaik sertetollacskákkal fedettek. Ágakon járnak-kelnek a rovarok lárvái és petéi után, télen a kertekbe is belátogatnak s a gyümölcsfákat tisztítják. Ilyenek: 1. széncinege (Parus major L.), verébnagyságu, zömöktestü madár, feje aránylag nagy, fejbubja, csőre, nyaköve és a mellén található sáv fekete, háta zöldes, melle és hasa kénsárga, arctollai fehérek, 16 cm. nagy, kiterjesztett szárnyak nagysága 25 cm. Hazája Európa, Közép-Ázsia, Északkelet-Afrika és a Kanári-szigetek. Magyarországon közönséges, faodukban fészkel, 8-14 vörösen pontozott fehér tojást rak; 2. kék C. (P. coeruleus L.), 12 cm. nagy, kiterjesztett szárnyak szélessége 19,5 cm., háta zöldeskék, feje, szárnya és farka kék, hasa sárgás, homlokán fehér sávval, lábai ólomszürkék. Egész Európában, Nyugat-Ázsiában leginkább lomboserdőkben, gyümölcsösökben él. Évenkint kétszer költ. 8-10 tojást rak, melyek vöröses fehérek, rozsdavörös pontokkal. Fogságban megszelídül; 3. lazur-C. (P. cyaneus Pall.), inkább Európa északi vidékein él, hazánkból csak Bártfáról (1882) ismeretes; 4. fenyü-C. (P. ater L.), hasonlit a szén-C.-hez, csakhogy teste egészen szürke; különben feje, csőre és nyaka fekete, nyakán oldalt egy-egy fehér sávval; lábai ólomszürkék. 11 cm. nagy, kiterjesztett szárnyak szélessége 18 cm. Egész Európában, Ázsia északi részében egészen Amur vidékéig él a tűlevelű erdőben. Kizárólag rovarokkal táplálkozik; évenkint kétszer költ faodukban, sziklahasadék közt vagy egérlyukakban; 6-8 vörösen pontozott fehér tojást rak; 5. északi-C. (Poecile palustris L. - P. borealis Seyls.), 12 cm. nagy, kiterjesztett szárnyak szélessége 21 cm., bubja és torka fekete, pofái fehérek, háta barásszürke, hasa piszkos fehér, oldala barnás, csőre fekete, lábai szürkék. Leginkább tűlevelű erdőkben vizek közelében él. Igen élénk madár. Hazánkban csak Árvából ismeretes. Faodukban fészkel; 6. barát-C. (P. fruticeti Vall. a. m. P. palustris Aut.), hasonló az északi C.-hez; hazánkból több helyről ismeretes. Árnyas erdőkben, vizek partjain él; faodukban fészkel; 7. gyászos-C. (P. lugubris Temm.), nyáron magasabb hegyeken él, télen gyakran kertekben is található. Hazája Európa, hazánkban csak Hunyad- és Alsó-Fehérmegyéből ismeretes; 8. kontyos-C. (Lophophanes cristatus L.); 13 cm. nagy, szárny-szélessége 21 cméter, háta barásszürke, hasa fehéresszürke; nagy fekete-fehér tollakkal szegélyezett bóbitával; csőre fekete, lábai piszkos szürkék. Európa fenyveseiben él, télen kertekbe is ellátogat; faodukban fészkel, 8-10 barnásszürkén pettyezett fehér tojást rak; 9. fehérfejü molnár-C. (Orites caudatus L.); 14,5 cm. nagy, szárnyak szélessége 18,3 cm.; farka 9 cm. hosszu, tollazata laza, hátának közepe fekete, feje fehér, válla, hasa és farka vöröses, csőre és lábai feketék. Északi és Közép-Európában, továbbá Ázsiában él, hazánkban általában el van terjedve. Leginkább árnyas erdőkben található, télen azonban a kertekbe is ellátogat. Zacskóalaku fészket rak, tojásai fehérek, vörösen felhőzöttek. Kizárólag rovarokból él, fogságban tartható; 10. a sávoltfejü molnár-C. (O. roseus Blyth.), Magyarországból csak Pestmegyéből ismeretes, igen ritka faj; 11. barkós-C. (Panurus biarmicus L.), farkkal együtt 18 cm. hosszu, feje és nyaka hamuszürke, háta vöröses sárga, hasa fehér, farka rozsdavörös, külső tollai fehér hegyüek, csőre barnás, lábai feketék; a himnek bajusznemü, a szemektől lelógó fekete tollai vannak. Délkeleti Európában, nevezetesen Hollandiában, Angol-, Olasz-, Spanyolországban és Közép-Ázsiában él. Hazánkban főleg a dunántúli megyékből ismeretes. Nádasokban nagyon elbujva található. Kizárólag rovarokból él. Művészi kivitelü, hosszu tojásalaku fészket készít, melybe 4-6 fehér, sötétbarnán pettyezett tojást rak. Fogságban csak párosával tartható; 12. függő-C. (Aegithalus pendulinus L.), 12 cm. nagy, kiterjesztett szárnyak szélessége 18 cm., fejbubja szürke, torka fehér, háta és szárnytakaró tollai rozsdaszinüek, szárnya és farka fekete, hasa sárgásfehér; fekete csőre elöl nagyon összenyomott árszerü, hegyezett, orrlikai kerekek, farka rövid. Déleurópai és kisázsiai lakos, előjön ritkán Német- és Magyarországban is. Fészke művészi kivitelü, zacskóalaku, valamelyik fűzfának hosszu ághegyéről csüng le, nemezszövethez hasonló, bejárása oldalt van. Rendesen 7 fehér tojást rak. Fészkét a mongoloknál és lengyeleknél gyógyszerül is használják.
b) Alcsalád: királykafélék (Reguline), orrlikaik egyenlőtlen nagyságu sertetollakkal vannak fedve. Legkisebb európai madarak. Rovarokból élnek. Eledelüket a faágakon ide-oda kuszva keresik. Az ágak végén mesteri fészket építenek. Hazánkból ismeretesek a közönséges királyka (Regulus cristatus Koch) és a tűzfejü k. (R. ignicalpillus Brehm), mely fejtetején sáfrányszinü, szemén pedig fekete vonás megy át.
(gör.), a vadászat mestersége.
(olasz, ejtsd: csinelli), igy nevezik a kisebb fajta réztányérokat (ütőhangszerek) zenekarokban, mig ellenben a janicsár zenében előforduló nagyobb fajta réztányérok neve Piatti.