eredetileg kockajátékos volt; magát a játéknak egy nemét cink-játéknak is nevezték, németül zinken, a román népeknél quinquenove, mert a bankár mindannyiszor nyert, valahányszor két kockával ötöt vagy kilencet vetett. - V. ö. Magyar Nyelvőr 1882. (a németek cinko és zink névvel jelölték a kockán az ötöst; nyilván az olasz cinque, a franc. cinq-öt). Utóbb a cinkos szó a korhely és gonosz cimbora jelentését vette föl.
n.-község Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye váci alsó j.-ban, (1891) 1876 tót és magyar lak., a helyi érdekü vasut végállomása, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Igen régi hely; C. és Mogyoród táján történt 1074. a Salamon és Géza közti csata, itt esett el Ernyey, Salamon király kedves embere. Nevezetessé vált a C.-i kántorról szóló adomáról, ki a nála Mátyás diák képében megfordult Mátyás királytól azt kérte, hogy a C-t itce két akkora legyen, mint más itce. Valóban a C.-i itce egész a legujabb ideig kétszer olyan volt mint más itce, de az ára is kétszerte nagyobb. C.-hoz tartozik Mátyásföld, néhány év óta felkapott nyaralótelep, vasuti állomással.
(cinkéleg, cinkfehér, «fehér semmi»), ZnO. A C.-t már igen régi idők óta ismerik, ugyanis különböző cink tartalmu ércek kohászati feldolgozásánál képződik és cadmia v. pompholix-nak nevezték. Az alkémisták a cink elégetése utján kapott oxidot laza voltánál fogva lana philosophica (lat. a. m. bölcsek gyapja) v. nix alba (lat. a. m. fehér ló) nevezték, mely utóbbi elnevezésből a német nichts szó révén nihilum album elnevezés származott (lat. a. m. fehér semmi). A természetben előforduló cinkit v. vörös cinkérc C. és mangánoxidul vegyülete. A tutia régibb gyógyszer is főképen C.-ból áll. Képződik a cinkből ugy, ha azt oxigénben elégetjük. A tiszta C.-t bazisos cinkkarbonátból készítik. Többnyire cinkszulfátból v. cinkkloridból indulnak ki, amelynek vizes oldatát forró nátriumkarbonát oldathoz öntik és a kapott csapadékot a legjobban kimosván, megszárítják. Az igy előállított bázisos cinkkarbonátot enyhe vörös izzás hőmérséken hevítik mindaddig, mig kivett próbája higított savakkal többé nem pezseg. Nagymennyiségü nyers C.-t ugy készítenek, hogy agyag retortákban a cinket erősen felhevítik és levegőt vezetnek hozzá; a gőzzé alakuló cink a levegőben elég és kamrákba vezetve hófehér por alakjában lerakódik. Manapság különben direkt a cink ércekből is készítenek alkalmas berendezésü kemencékben nyers C.-t, amelyet különösen fehér festékül használnak. A C. fehér, vagy kissé sárgás por, mely vízben ugyszólván oldhatatlan, híg savak könnyen feloldják. A hevítéskor megsárgul, de kihülve ismét fehér lesz, e sajátságát felismerésére is felhasználhatjuk. A levegőből a nem nagyon kiizított készítmény kevés szénsavat véve fel, részben bázisos karbonáttá alakuk. Kristályos állapotban is előállítható cinknitrátból azt erősen izzítva. Hexagonális kritályainak fajsúlya 5,7. - A C.-t az iparban fehér festékül használják, az ólomfehér helyett, mely ugyan jobban fed, mint a C., de mérgesebb és kénhidrogén tartalmu levegőben (kémiai laboratorium, gyárak, kénes fürdő, árnyékszék stb.) megbarnul. Különben a báriumszulfát v. permanens fehér is előnyösen helyettesítheti az ólomfehéret. Cinksókat is készítenek belőle. A tiszta C.-ot kendőző szerül is felhasználják, igy különféle kozmetikus kenőcsökbe, arc- és hajporokba elegyítik. Gyógyszerül szárító porokba és kenőcsökbe (cink kenőcs) a bőr bizonyos betegségei ellen használják, belsőleg görcsös bántalmaknál ritkán rendelik. A magy. gyógyszerkönyvben is hivatalos; ólom, réz és vassal ne legyen szennyezve. A nagyon magas hőmérsékeleten készült tultömör C. sem használható gyógyszerül, az ilyen készítmény híg savakban nehezen oldódik.
A cink a legtöbb fémmel ötvözhető, különösen fontosok a vörösrézzel, a vassal, a nikollal, az ónnal és az antimonnal alkotott ötvényei, melyek az iparban a legkülönfélébb elnevezés alatt fordulnak elő. Ezek: Aich-fém, alpakka, antifrikciós fém, Bath fém, Birmingham-platina, Biddery-fém, Chrysochalk, csapágy-fém, deltafém, Muntz-fém, Oreide Pinchbenk, talmi arany, Tissier-fém, Tournay-fém, sárgaréz, szobor-bronz, sterro-fém, Sorel-fém, Simolor vagy mannheimi arany. (L. o.)
l. Pácok.
A cinkfém előállítása kohászati uton. E célból az érceket pörkölik, oxiddá változtatják, azután szénoxidgázzal vörös izzás mellett szítik, és midőn már fehér izzóvá kezd válni, elpárologtatják, és hüsített előtevő edényekben fölfogják az edény falaira lerakódott fémet. L. bővebben Cink (gyártása).
l. Smithsonit.
(koh.). A cinkércek fémtartalmának meghatározása száraz v. nedves uton; ez utóbbi biztosabb, mert a száraz próba annál bizonytalanabb, mennél kisebb a cinktartalom. Ha száraz uton akarjuk próbálni az érceket, porrá törjük és 15-20% szénporral keverve 2 óráig hevítjük fehér izzó hőség mellett egy tüzálló agyagretortában: ennek nyakába hosszu üvegcsövet dugunk, melyet vizzel hütünk és egy dróttal többször kitakarítunk. Ha az üvegcsövön már nem jönnek ki éghető gázok, akkor be van végezve a próba A kihült retortából és üvegcsőből kiszedjük a cinkcseppeket, a csőben található cinkoxidport salétromsavban feloldjuk, az oldatot szárazra pároltatjuk, a cinkoxid maradékot kiégetjük, megmérjük, és átszámítjuk cinkfémre (100 cinkoxid = 80,13 cinkfém). - Nedves uton megnyerjük a cinktartalmat, ha az érceket égetéssel vagy pörköléssel oxiddá változtatjuk, és ammoniakban föloldjuk, az oldatból pedig kénhidrogénnel kiejtjük a cinket kéncink alakjában, ezt ammoniakkal jól kimossuk és egy kissé megsavanyított vasklorid oldattal melegítjük a homokfürdőben. A kéncink ekkor átváltozik klórcinkké, a vaskloridnak megfelelő részéből pedig vasklorür lesz, melynek vastartalmát szokott módon meghatározzuk. A vastartalom 2 részének megfelel 1 rész cinktartalom. Az oxiddá változtatott ércekből közvetlenül ammoniakkal kivonván a cinkoxidot, az ércek súlyhiányából is megismerhetjük a cinkoxid sulyát, melyből a cinkfém sulyát kiszámíthatjuk.
l. Gahnit.
(koh.). Az alsó Harz vidékén szfalerites ólomércnek feldolgozására cinkszékkel felszerelt olvasztókat használnak. A C. a csuróg nyilása felett az olvasztó előoldalába beállított szintes palatábla, mely 8 hüvelyknyire ér be az olvadó medencébe, e palatáblára függőlegesen állított nagyobb palatábla zárja el az olvasztó elejét, melyen a kemencében keletkezett cink és ólomgőzök lehülnek, cseppekké válnak, és a palatábla egyik szögleténél a végre készített külön csurgón koronként lebocsáttatnak. L. még Cink.