L. Fémek szinezése.
(cinkvitriol, cinkgálic, fehérgálic), ZnSO4. E sót már Basilius Valentinus ismerte a XV. sz.-ban és fehér vitriolnak nevezte. Alkotó részeit Brandt határozta meg 1735. A természetben kristályokban is előfordul (Goslarit), némely bányavízben oldva van. Előállítható fémcinkből, azt higított kénsavban feloldva; az oldatot besürítve, a kihüléskor kristályokban kiválik. A nyers C.-ot közönséges cinkoxidnak kénsavban való feloldása utján kaphatni. Nagy mennyiségü nyers sót a természetben előforduló cinkfényléből (ZnS) ugy készítenek, hogy azt levegőn pörkölik, majd a képződött C.-ot vízzel kivonják és besürítés után kikristályosítják. Az így előállított só nagyon tisztátalan, többnyire ferro szulfáttal, esetleg réz szulfáttal szennyezett. A tiszta kristályos C. szintelen, átlátszó, a rombos rendszerbe tartozó oszlopos kristályokból áll, amelyek rendesen 7 molekula kristályvizet tartalmaznak. A só fajsulya közel 2, vízbn könnyen oldódik, a vizes oldat undorító fém izü és savi kémhatásu, borszeszben azonban oldhatatlan.
100 s. r. viz felold (Poggiale szerint)
|
0° on |
115,22 s. r. |
|
10° on |
138,21 s. r. |
|
20° on |
161,49 s. r. |
|
50° on |
263,84 s. r. |
|
100° on |
653,59 s. r. kristályos C-ot |
A C. csak közönséges hőmérsékleten kristályosodik 7 molekula vízzel, 30°-on felül ferde rombos oszlopok válnak ki, amelyek 6 molekula kristályvizet tartalmaznak; különben 1, 2, 3 és 5 mol kristályvizet tartalmazó C-ot is kaptak. A hevitéskor 100°-on 6 mol. kristályvizet könnyen elveszeít, míg az utolsó molekula csak 200°-on felül távozik el. A C. a vele izomorf magnéziumszulfáttal természetesen összekristályosodik, de a ferro szulfát (egy hajlásu) és a rézszulfát (három hajlásu) szinte összekristályosodnak vele, amidőn ha C. van fölöslegben, a kapott vegyes só a C. kristályalakjával bír. A kálium- és ammoniumszulfáttal szépen kristályosodó kettős sókat képez, melyek 6 mol. kristályvizzel kristályosodnak. Képletük: ZnSO4.K2SO4.6H2O és ZnSO4(H4N)2SO4.6H2O. A vizmentes C. fehér por, s a kristályos C.-ből készül, azt enyhén kitüzesítve. Elég állandó vegyület és csak erős izzitáskor bomlik el, kéntrioxid, kéndioxid, meg oxigén távoznak el és cinkoxid marad vissza. A nyers C.-ot dezinficiálásra, a tisztát gyógyszerül használják. Belsőleg kis adagokban (néhány cg.) ideges bántalmaknál, továbbá a gyomor és belek bizonyos megbetegedéseinél rendelik, nagyobb adagokban (0,5-1 g.) hánytató. Külsőleg szemvizekbe, a hugycső fertőző hurutjánál használják. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos; réz- és vasszulfáttal ne legyen szennyezve.
(cinkkéneg), ZnS. A természetben a szabályos rendszerbe tartozó kristályokban fordul elő (cinkfényle, szfalerit). A cink és kén összeolvasztásakor nem képződik C., mert a kén már elillant, mielőtt a tömeg a C. képződéséhez megkívánt hőmérséket elérte volna. A cinober és a cinkforgács keverékének hirtelen hevítésekor exploziószerüleg C. képződik. A hidrogénszulfid gáz a cinkácetát vizes oldatából a C.-ot fehér csapadék alakjában leválasztja. A csapadék 100°-on szárítva 2ZnS.H2O összetételü. A kénammoniummap kicsapott és közönséges hőmérsékleten kénsav fölött szárított C. összetétele 3ZnS.2HJO. Cinkoxid és vizmentes C.-et ugy készítünk, hogy az említett módon nyert és kiszárított C-et kénhidrogén gázban hevítjük. A természetes C. savakaban alig oldódik, a kicsapás utján készült ellenben - kénhidrogén gáz fejlődése közben - igen könnyen. A lithopon v. zinkolithfehér néven használt fehér festék a C. és báriumszulfát benső elegye, és ugy készül, hogy cinkszulfát oldathoz equivalens bárium-szulfid-oldatot elegyítenek. A leváló csapadékot kimossák, megszárítják.
(ásv.) l. Hemimorfit.
l. Franklinit.
(hydrozinkit), fehér v. sárgás, földes vagy tömött ásvány, változó összetételü, viztartalmu bázikus cinkkarbonát, mint fehér bevonat galmájon, smithsoniton, vagy mint stalaktitos veséded forma képződmény. Smithson (1803) irta le először s viz meg cinktartalma miatt nevezte hidrizinkitnak. Kémiai értelemben l. Cinkkarbonát.
kémiai értelemben l. Cinkszulfát, mint ásvány, l. Goslarit.
1. Lucius Cornelius, patriciusi származása dacára a néppárt vezére volt. Sulla mindazonáltal Kr. e. 87-re Gnaeus Octavisszal együtt megválasztotta konzullá, ünnepies esküvel kötelezvén őt, hogy intézkedéseit nem fogja megtámadni. Alig távozott azonban Sulla Itáliából, C. Sulla intézkedéseinek eltörlését indítványozta. Konzultársa ezért a városból kiűzte. C. az itáliai szövetségeseket s Appius Claudiusnak Nolát ostromló seregét hivta segítségül s ezek élén indult Róma ellen. Miután a szenátus seregét a város kapui előtt legyőzte, az Afrikából visszahívott Mariusszal bevonult a védtelen városba, több napig tartó vérfürdőt rendezvén, melyben ellenfeleiket megsemmisítették. Erre mindketten a 86. évre megválasztatták magukat konzulokká, C. 85. és 84. is megtartotta önhatalmulag ezen állását. Arra a hírre, hogy Sulla Ázsiából készül visszatérni, C.-nak az volt a terve, hogy elébe megy Görögországba. Anconában volt már, de itt a katonák lázadásának esett áldozatul. Leányát, Cornéliát Caesar vette feleségül. Fia
2. C. Lucius Cornelius már mint ifju Kr. e. 78. szövetkezett Marcus Lepidusszal a Sulla-féle alkotmány megbuktatására, vállalata azonban nem sikerült s ezért Hispániába, Sertoriushoz menekült. Innen Caesar visszahívta és megválasztotta 44. prétorrá. Ezt az előzékenységet ugy hálálta meg C., hogy a forumon Caesar gyilkosait annyira magasztalta, hogy a felbőszült nép meg akarta gyilkolni, dühének azonban nem ő, hanem tévedésből Caesar buzgó híve, G. Helvius Cinna, a költő esett áldozatul.
3. C. Gnaeus Cornelius, az előbbinek fia, az actiumi ütközetben Antonius oldalán harcolt, bár Augustus megkegyelmezett neki ezért s pártolta, mégis Kr. u. 4. egy összeesküvést szított a császár élete ellen. Augustus másodszor is megbocsátott, sőt mi több, konzullá tette meg. Ettől fogva C. a császár hive maradt.
és Cinnabarit, a. m. cinnóber.
A fahéjsav (és benzolsav) benzil étere; a tolu és peru balzsamban fordul elő. A tiszta fahéjsavas benzil, fahéjsavas nátriumnak benzilkloriddal való hevítése utján készül. Kellemes szagu, kristályocskákból áll, melyek borszeszben oldódnak; o. p. 39°, f. p. 320°.