halványzöldes árnyalatu fehér, finomszemü, csillámban gazdag márvány, néha zöldesen sávos vagy foltos.
(ejtsd: csi-) Károly gróf, olasz történetiró, szül. Veronában 1854 szept. 26. Tanulmányait a padovai egyetemen végezte, ahol 1873. doktorrá avatták. 1882. a modern történelem tanára lett a torinói egyetemen. Számos értekezést irt Velence történetéről. Nagyobb művei: Custoza cenni istorici (Verona 1879); Federico Barbarossa a Vacaldo (u. o. 1882); Di Audace, vescovo d'Asti (Torino 1887); Storia Scaligera (Verona 1889); Cronache Veronese (Venezia 1890); Diploma di Carlo Grosso (Torino 1891).
világos-zöld, sárgásba játszó olasz márvány-nem.
bokáig érő lábbeli, mely leginkább bőrből készül, de szövetből, nemezből, kaucsukból, fahéjból, sőt fából is készítik. A C. talpa vgy apró faszegek vagy varrás által erősíttetik a felső bőrhöz. A C. készítése a varrógép behozatala óta óriási lendületet nyert; azonkivül a C.-k gyári előállítása is lehetővé vált azáltal, hogy egyes alkatrészek gépen állíttatnak elő, s igy a munkamegosztás elve nyer alkalmazást, mi nagy időmegtakarítást eredményez. Ez által természetesen ez iparág kézműves jellege sokat veszített, mert a C. gyártása sok helyütt valóságos gyáriparrá fejlődött. Nemcsak a varrógép, hanem a hengerező, kalapácsoló, sajtoló, kiszabó-gépek, a talpvarró- és talpszögelő-gépek is elősegítik ez iparág gyári fejlődését s ma már nagyszámu gép, műszer s eszköz áll ez iparág szolgálatában. Rend szerint szakkiállításokon mutatják be az ezek terén időről időre tapasztalható ujabb vivmányokat. Szép szakirodalma is van ez iparágnak, mely ujabban az egészségügyi szempontok figyelembe vételére iskiváló gondot fordít s szintén irodalmilag terjeszti azokat az alapeszméket, melyeket a mesterembernek a beteg lábra készített lábbelinél szem előtt kell tartania. A ciépszipar a fő- és székvárosban igen nagy elterjedtségü, vannak igen kiváló művelői. Régente külön cipész-céh állott fenn, mely ipartársulattá alakult át s 1884 óta a legtekintélyesebb és legnagyobb ipartestületek közé tartozik.
(lat.) a. m. karó, azaz ágaitól megfosztott fatörzs, melynek egik vége ki volt hegezve, hogy a földbe lehessen verni, p. táborhely védelmére. Későbben e szó négyszögletes kőoszlopot is jelentett, mely sir vagy határ megjelölésére szolgált.
szent; egész neve Thascius Cecilius Cyprianus; kiválólatin egyházi atya és iró, szül. Karthágóban 200. év körül, mint vértanu halt meg 258 szept. 14. Hirneves szónok s a pogányok büszkesége volt, midőn Kr. u. 246. Cecilius karthagói áldozár által a keresztény hitre téríttetett; a hivek sürgető kérésére már 247. áldozárrá, a rákövetkező évben pedig, Donát halála után, ellenzése dacára püspökké szenteltetett. A deciusi üldözés alatt halálra keresték, de ekkor nyája javáért, a pogányok dühe elől, rejtekhelyre vonult; hiveivel azonban levelei által folytonos összeköttetésben maradt. Rejtekéből visszatérvén, vitába keveredett azon elve miatt, mely szerint senki, ki az egyház fennálló törvényeinek magát alá nem veti, vértanu nem lehet; határozottan lépett fel Novatus, Felicissimus és a novatiánusok ellen; és hogyha az eretnek-keresztelés ügyében követett magatartása István pápával szemben nem is helyeselhető, ugy ezt iratai által, melyekben az egyház egységelvét minden eddiginél mélyebb alapokra fektette és világította, nemkülönben Xistus pápával való jó egyetértése által jóvátette. Nagy Károly követei holttestét 802-ben Persiából Franciaországba vitték, ahol először Arlesban, majd később Lyonban, végül pedig Compiegneben lettek nagy pompával eltakarítva. Formai tökélyre korát meghaladó művei, melyeknek legbecsesebbike a De unitate ecclesiae, apologetikus irányuak és a gyakorlati teologia körébe vágó értekezések. Összes műveinek legjobb kiadásai: Prudentius Maranus francia bencésé (Páris 1726); Migne Ptrolog. ser. lat. T. IV-V; Hartell, Vindob. 1868. Sz. C.-ról becses monografiát irt legujabban Peters. Der hl. Cyprian von Carthago, Bischof, Kirchenvater u. Blutzeuge Christi, in seinem Leben u. Wirken dargestellt. Regensb. 1877.
(ejtsd: csip-), 1. Hamilkar, olasz forradalmár, szül. riminiben 1845., megszökött a katonaságtól s 1862. Garibaldinak Róma elleni hadjáratában vett részt; az aspromontei ütközet után halálra ítélték, mire keletre menekült s a krétai fölkelésben harcolt; később még Flourens-nal Párisba ment, hol az ostrom idején (1870-71) szintén részt vett a németek elleni harcban s azután a commune-hez csatlakozott. Ennek elnyomása után másodszor ítélték halálra, de megkegyelmezés folytán Numeába (Uj-Kaledoniába) száműzték, ahonnét 1879. közbocsánat alapján visszatért Párisba. Újabb garázdálkodások és izgatások miatt a kormány Franciaországból 1880. kiutasította. Erre Olaszországba távozott, hol forradalmi üzelmek miatt nemsokára elfogták s 19 évi kényszermunkára ítélték. Erre azonban Ravenna és Forti városok C.-t beválasztották a képviselőházba, de a kamara megválasztását érvénytelennek nyilvánította.
2. C. János, olasz festő, szül. Firenzében 1727., megh. Londonban 1785. Rómában képezte ki magát; Tilney lord 1754. Angliába hivta, hol nagy hirnévre vergődött. Vallásos és mitoszi tárgyu, élénk fantáziáju, de e mellett modoros és fölületes rajzait nagyrészt Bartolozzi metszette rézbe. Nagyobb festményei közül figyelemreméltók mennyezet-festményei Queenshouseban (Landsdown) és Yorkhouseban.
v. Cyprus (törökül: Kibrisz, görögül: Kypro, olaszul: Cipro) angol fennhatóság alatt állósziget a Földközi-tenger keleti részében 75 km.-nyire a ciliciai és 93 km.-nyire a sziriai partoktól. Alakja szabálytalan négyszög, amelytől ÉK. felé hosszu földnyelv nyulik ki. ÉK. felé legmesszebb kinyulik a Szt.-András-fok, Ny. felé az Epifaniosz- és D. felé a Gatta-fok. Legnagyobb hosza: 220 km., legkisebb szélessége: 60 km. Területe: 9601 km2. Lakosainak száma (1891) 209 291. Két hegyrendszer takarja a szigetet, mindkettő nagyobbára mészkövekből áll. A nagyobb a középső hegytömeg, amelyet a régi görögök Olymposnakneveztek és amelynek legmagasabb csúcsát (2007 m.) ma a lakosság Troadosznak (a velenceiek Santa Croce-ja, a görögök Orosz Sztavrosza) hivnak. A másik hegyrendszer az északi partok mentét követi; Cerin-láncnak hivják és a Szt.-András-fokig nyulik. A két hegyrendszer között széles sikságok, Messzariá-k terülnek el, melyeket az ó-korban csupa termékeny szántóföldek és kertek takartak. A folyóvizek közt a legnagyobb a Pidiasz, amely a K-i parton torkol, a többi patak nyáron át mind kiszárad. Az éghajlat meleg; nyáron főképen a déli részeken gyakori a rekkenő hőség; általában a déli rész melegebb mint az északi. Nyáron az esőzés rendkivül ritka; eső leginkább novembertől februáriusig esik. Az ó-korban termékenységéről, kellemes éghajlatáról, ipar- és ásványországi kincséről hires sziget régi hiréből nagyon kiesett. Erdőit terv nélkül nagyobbára kivágták, talaja kiszáradt és jó része nem egyéb vad bozótokkal benőtt pusztaságnál. Bár az angolok a földmívelés emelésére már is többféle intézkedést tettek, C. még mindig szegény; legtermékenyebb részei ma is a Messzaria-k. A mag elvetése az esős évszak kezdete előtt vagy vége után történik; a főtermék: buza, árpa, hüvelyesek, szezám, kolokesszai és egy kevés dohány és pamut. A szőllőt, amely egykoron a hires ciprusi bort szolgáltatta, ma is 60 km2 területen ültetik. A legjobb bor a Vino della Commanderia, Limisszo közelében. Az olajfa termesztése szintén el van hanyagolva; hasonlóképen az állat-, selyemhernyó- és az egykoron oly hires méhtenyésztés, ez utóbbi annak dacára mintegy 1 millió kg. mézet és viaszt szolgáltat. A bányászat teljesen el van hanyagolva. Az ipar szőnyegek, pamut- és selyemkelmék, továbbá finom bőrök és cserépedények készítésére szorítkozik. A lakosság, amelynek tulnyomó nagy része görög és csak valami 40 000 török, ezenkivül déli gyümölcsökkel, bőrárukkal és sóval űz kereskedést; ezek a kiviteli cikkek; a bevitel főtárgyai a szövetek, cukor, rizs és dohány. A jelenleg hat kerületre osztott sziget kormányának élén Nagy-Britannia királynőjétől kinevezett High Commissioner áll, aki egyszersmind a legfőbb katonai parancsnokés aki mellé 6-8 tagból álló törvényhozó tanács van rendelve. Ez utóbbiakat felerészben a korona nevezi ki a tisztviselők közül, fele részben pedig a benszülöttek választják. A sziget fővárosa Levkosia (ezelőtt Nikoszia); legjelentékenyebb kikötője: Larnaka.
Történelme az ősidőkben vész el. Minden valószinüség szerint, első lakói japetidák voltak, akik közt már régen megtelepedtek a foniciaiak és a szigeten megalapították a nagyobb városokat. Miként a Földközi-tenger egyéb részeiben, itt is követték a görögök a foniciaiakat; különböző görög törzsek telepedtek meg C.-on; a foniciaiak uralmát lassan tönkre tették és 9 apró monarkiát alapítottak, amelyeknek 550. Kr. e. Amasis egyiptomi király vetett véget, meghódítván a szigetet. Kevéssel utóbb (525) Egyiptommal együtt persa uralom alá került. A persák azonban csak egy századon át tartották meg. A görögök, akik a szigeten uj bevándorlóktól támogatva, nagyon elszaporodtk, többi honfitársaik segítségével 449. felszabadultak a persa uralom alól, 410. azután Salamisi Euagoras az egész szigetet egy országgá egyesítette, amelyet az Issos melletti csata után Nagy Sándorfoglalt el. N. Sándor halála után c. viszálkodás tárgya volt Antigonos és I. Ptolemaios közt, mig végre ez utóbbi lévén a győztes, ujra egyesítette Egyiptommal. 558. Cato római, Augustus pedig konzuláris tartománnyá tette. Innen tul C. a történelemben sokáig nem szerepelt. A római birodalom megoszlása után a K-római birodalomhoz került, mig I. Komnenosz magát Bizanctól nem függetlenítette. Utódaitól 1191. Oroszlánszivü Rikárd foglalta el, aki az utolsó Komnenoszt, Izsákot fogságba vetette és a szigetet 1193. Lusignan Guidonak hűbérül adta. A Lusignanok uralma alatt C. ujra fölvirágzott. II. Hugóban 1267. azonban a férfiág kihalt és ennek egy törvénytelen utóda, III. Hugó lépett a trónra. III. Hugó egyik utóda, II. Jakab, Cornaro Katalint, velencei nőt, vette feleségül, aki 1439. örökösödési jogáról Velence javára lemondott, amire ez a szigetet birtokába vette ésmegtartotta 1571-ig. Ez évben II. Szelim szultán vezére foglalta el, dacára Bragadino Marco Antonio hősies védelmének, aki 11 hónapon át védte Famagusztában magát. Mehemed Ali 1832. C.-t is elfoglalta, de 1840. az ismét a szultán birtokába került vissza. A 1878 jun. 4. a török szultán és Anglia közt kötött szerződés értelében C.-t a török Angliának engedte át, fentartván magának a fölségi jogokat és a sziget fölös jövedelmeit. Ez utóbbi helyett későbben Anglia évi 92 746 font sterling fizetésére kötelezte magát. C. jelenlegi alkotmánya 1882-től való. V. ö. Description de l'tle de Chypre parle P. Est de Lusignan, Paris 1850; Mas-Latrie: Mission á Chypre 1846; A Gaudry: Géologie de l'tle de Chypre 1868; - Mas-Latrie: Hist. de l'tle de Chypre sous le regne des princes de lamaison de Lusignan, 1851-61; Holwerda: Die alten Kyprier in Kunst u. Kultus, Lejda 1885. A sziget terjedelmes térképe jelent meg 1885. London (15 lap; 1:63 360) Kitchener, és Granttól.
(növ., Cupressus Tourn.), a tobzosak róla elnevezett családjának (Cupressinee) örökzöld fája v. cserjéje. Tűje apró, az alsó része lenőtt, csak a pillenynemü csucsa szabad, a hátán többnyire olajmirigyevan; a gyakorta négyszögletü ágakat sűrűen ellepi, minekkövetkeztében a különben keresztesen átellenes tűk is négysorosak és zsindelyszerüen látszanak. Virága egylaki, külön-külön ágacskákon; a himes virága apró barkanemü; a termő virágából ellipszoid v. gömbölyded toboz lesz. Tobozpikkelye fás és keresztezőn átellenes. Magva zászlós. 12 faja az északi földgömb melegebbvidékein, különösen pedig Persia, Kelet-India, Khina, Mexikó és Kalifornia hegyein honos. Legismertebb faja a C. sempervireus L., Persia melegebb vidékén s talán a Himaláján is honos, de Európába, Kis-Ázsiába, Afrika É-i részére már régesrégen átültettek, úgyhogy a C. már a régiek szimbolumnövénye volt. Cserje v. egész 30 m. magas fa, ilyenkor tornyos növésü v. az olasz nyárfa termetét utánozza. Ezen a tévesen piramistermetünek nevezett tőalakon (var. fastigiata DC.) kivül olyan fajtája is van, amelynek gallya meglehetős vizszintes, amely tehát inkább piramis alaku. Ez a C. horizontalis Mill.
Más nevezetesebb fajai a C. macrocarpa Hartw. vagyis nagytobzos C.; Kaliforniának 18 m. magas fája, szélesebb, kissé piramisforma koronával s 2,6 cm. átmérős tobozbogyóval. Metz mellett ültetve jól tenyészik. - A Goa-C. v. deresfakó C. (C. pendula L'Her.) faalaku, hosszu, lecsüngő mellékágakkal. Dszfa, koronája meglehetős ritkás, világosszürke, piramisforma, toboza apró. Hihetőleg mexikói eredetü. A tömjénes C. (C. thurifera H. B. et K.) felnőtten a thujához hasonló magas fa, ágai szétterpednek; toboza apró. Mexikó magasabb terraszairól való, jóillatu gyantát izzad s tömjén gyanánt használják. C.-nek nevezik néha hibásan a thujafát is; l. még Retinospora.
A C. fája kemény, tartós, szép szinü, könnyen csiszolható, a legfinomabb munkára alkalmatos. Amor is C.-ból metszette szerelemnyilát. Az ős egyiptombeliek a mumiák koporsóit ebből csinálták, Plutarch szerint meg a törvényeket irták rá. Hogy Noé bárkája ebből volt-e, mint Sprengel állítja, bizonytalan, de a legrégibb hajók építéséhez leginkább a ciprust és cédrusfát keresték. A régiek «illatos cédrusfája» hamarabb ciprusfa volt. Bőven folyó gyantája kellemes, balzsamos illatot áraszt, azért orvosságnak, elillanó olaját pedig bebalzsamozáshoz használták. Az arab orvosok a szűkmellűeket gyakran C. ligetjébe, Kandiára küldötték. A C. gyümölcsét és kérgét Törökországban ma is összehúzó orvosságnak használják.
A C. hazájából az irán nép tűzimádásával terjedt Ny. felé. Kemény, illatos s égetve is kellemes szagot árasztó fáját örökkévalónak s elpusztíthatatlannak tartották. C. törzséből építették a feniciabeliek kereskedelmi hajóikat, a rómaiak és görögök templomajtót, emléktáblát, koporsót, az istenek szobrát stb. csináltatták belőle, ezért a C. általában elterjedt. A C.-t már Homeros ismeri; a C. ligetjét gyakran emlegetik. A C. csak később jutott Olaszországba s itt, mint még ma is Keleten, sötét szine, meg a mély melancholikus s ég felé törekvő termete következtében a gyász és szomoruság jelképe lett. Augustus császár idejében a halottak oltárai és máglyái a C. ágaival voltak körüldíszítve. A gyász jelképezésére leginkább a szomoru C. alkalmatos. Konstantinápoly ázsiai oldalán nevezetes a sirkertek számos és magas C.-ja, Dlmáciában meg Fiume körül még gyakrabban díszlik, az Alpeseken nem jutott keresztül, nálunk kertekben v. a temetőben ritkábban lehet termetesebb C.-t látni.
(növ.), a növényföldrajzban olyan fák és cserjék csoportja, melyeknek igen apró, részben szúrós levelük az ágakra sűrűen oda simul. Ilyen a ciprus, lóciprus, csermelyciprus, a csarab v. aszucipus, a tamariska, a thuja. Virágjuk nem igen jelentékeny, apró v. szalmavirág, de águk mindig csinos marad, azért mint diszfák és cserjék is nevezetesek.