(ejtsd: szirej szür bléz), falu Haute-Marne francia départementban, a Blaise partján, 400 lak., vaskohókkal és egy kastéllyal, amelyben 1733-49. gyakran lakott Voltaire.
(Kyrillos, kisebbítve Cyrus-ból), 1. szent és vértanu (tiszteltetik jul. 9.); gortynai püspök Kréta szigetén, mely tisztet 50 évig viselte, 84 éves korában elfogatván, Lucius római helytartó elé vezették és elégetésre itélték; minthogy azonban a tűz csodálatosan nem tett kárt benne, később, 240 körül, Decius vagy Maximianus császárok idejében lefejezték. Emlités van róla a római Martyrologiumban is.
2. C. (a jeruzsálemi), püspök és görög egyházatya; szent, szül. 315 körül. 345 körül áldozárrá szenteltetvén, az Isten igéjének hirdetésével és a pogányságból megtértek oktatásával foglalkozott. öt évet töltvén igy katekétai tisztjében, 350. Maximin püspök utódja lett a jeruzsálemi püspöki széken. Életéről csak annyi bizonyos, hogy püspöksége az ariánusok üldüzései miatt nagyon viharos és szenvedésteljes volt. Általános föltevés szerint 386. évben, márc. 18. halt meg, amely napon úgy a görög, mint a latin egyház tiszteli. Irodalmi termékei közül kitűnik 23 katekézise, továbbá Konstantinhoz irt egy levelet és egy homiliája. Összes munkáit kiadta: Touttée, maurinus (Páris 1720); és Reischl és Ruff. (München 1848-60) 2 köt.
3. C. (alexandriai), görög egyházatya; szent; szül. Alexandriában, megh. 444. Neveltetését nagybátyjának, Theophilus alexandriai patriárkának, vezetése alatt nyerte s ennek 412-ben utódja is lett az alexandriai patriárkaszéken. Püspökségeelső éveire esik hypatiának, a hirneves pogány bölcselőnek meggyilkoltatása. Nagybátyja szellemét örökölvén, eleintén ő is ellenszenvvel viseltetett Aranyszáju szt. János emléke iránt; később azonban jobb meggyőződésre jutott s 417. nevét az alexandriai egyház diptycháiba bejegyezteté. Nagy érdemeket szerzett magának C. Nestor tévtana ellenvaló küzdelem által; és mondhatni, hogy miként Athanasius az ariánusok ellen, ugy választotta ki Isten őt Nestor tévtana ellen. C. levelében kérte Nestort, hogy a beszédei által előidézett közbotrányt tegye jóvá és ismerje el Máriát Isten anyjául. Látván azonban, hogy a botrány szünni nem akart s értesülvén a felől is, hogy Nestormár előbb a pápáho fordult: ő is elérkezettnek látta az időt, hogy régi egyházszokás szerint, e fontos ügyet az apostoli székelé terjessze. Ez előterjesztés következtében I. Celesztin pápa 431. egy római zsinaton Nestort eretneknek nyilvánította, s őt, ha az itélet átadásától számítandó 10 nap alatt téves tanait vissza nem vonja, letétetni rendelte. Celesztin az itélet végrehajtásával C.-t bizta meg. Nestor azonban még makacsabbnak bizonyult s azért is a harmadik általános efézusi zsinaton (431) tévtana elvéttetett, ő maga pedig püspöki székéről letétetett. A görög egyház emléknapját jan. 18. és jun. 9., a latin pedig jan. 28. tiszteli, mely napon a római Martyrologiumban az mondatik róla, hogy a kat. hitnek kiváló védője volt. Irodalmi működése, melynek központját természetesen a Krisztus személyéről szóló tan fejtegetése képezi, igen jelentékeny. Számos idevágó kisebb-nagyobb dogmatikai értekezésen kivül, irt egy nagyobbszerü apologiát Julián császár hirhedt műve ellen és terjedelmes kommentárokat a szentirás majdnem valamennyi könyvéhez. Ide járul még 87 levél és több homilia, melyek közül 30 husvéti (homilae paschales), a többi különböző tartalmu (homil. diverse). Összes műveit kiadta: Aubert János tanár, Páris 1638, 7 kötetben. Legteljesebben Migne ser. gr. T. 68-77.
4. C., a szlávok apostola, v. amint tulajdonképen hítták: Konstantin és testvére Method Tessalonikában, a IX. század kezdetén, nemes görög családból születtek. Konstantin atyja halála után 842-ben 14 éves korában Konstantinápolyba ment, ahol a fiatal III. Mihály császárral együttPhotius patriárka nevelte. Már ifju korában kitűnt tudományával, előbb a patriárka könyvtárnoka, később pedig a filozofia tanára lett. Mint a keleti nyelvek kiváló ismerőjét 851. a kalifához való követséggel bizták meg. Később bátyjával Methodiusszal, Krimiába ment, ahol a zsidó és mohamedán vallások ellen mint misszionárius működött és a kazarok khánját is sikerült megtérítenie. Visszatérte után bátyjával együtt a bolgárokat igyekezett a keresztény vallásra téríteni és 861. a bolgár királyt, Borist megkeresztelte. Hogy a keresztény vallást a szlávokkal jobban megértesse, föltalálta 855 körül a szláv irást, amely máig az ő nevét viseli. (l. Cirill-irás), és ó-szláv nyelvre fordította az evangéliumot és a legszükségesebb egyházi könyveket. Ezalatt 861-863 között Rastislav morvai fejedelem követek útjánMihály bizanci császártól szláv hittanárokat keresett már előb bmegkeresztelt népe számára, mely az isteni tiszteletet szintén saját nyelvén óhajtotta hallani. Ezen kérelem folytán a két testvér Konstantin és Methodius 863. morvaországba ment, ahol őket nagy örömmel fogadták. Négy és fél évig maradtak itt és az isteni tiszteletet szláv nyelven rendezték be. A németországi latin papoka két testvért a pápánál állítólagos eretnekség miatt bevádolták, mire őket Miklós pápa 867. Rómába idézte. Rómában sikerült nekik magukat ezen vád alól tisztázni és Hadrián pápa mindakettőt 868. püspökökké szentelte. Konstantin-Cirill még ugyanezen évbenmeghalt, mig Methodius Morvaországba visszatért. A morvai Wellehrad-ba temették. Halála ezeredik évfordulóján az egész szláv világ bucsujárásokat rendezett az apostolok sirjához.
5. C., szent; a karmelitarend harmadik főnöke; szül. Konstantinápolyban előkelő szülőktől, meg. 1224 körül. Midőn meghallotta, hogy az ikniumi szultán keresztény könyveket kiván olvasni, magához vévén ilyeneket, fölajánlá azokat olvasásra a szultánnak, minek is azon örventdetes eredménye lett, hogy a szultán megtért és megkereszteltette magát. Emánuel görög császártól III. Sándor pápához oly célból lett kiküldve, hogy a görögök és latinok közötti egyesülést (unio) egyengesse; azonban a Szentlélek származása fölötti tanban a konstantinápolyi partiarkaval vitába elegyedvén, elhagyta a görög egyházat és a Palesztinában fekvő Karmelhegyre vonult és itt, valamint Armeniában, az isten igéjét hirdette és a karmelitarendet mint főnök vezette. Emléknapját az egyház és a karmelitarend márc. 6. ünnepli.
6. C. Lukarisz, konstantinápolyi patriárka; nevezetes a protestantizmusnak a görögkeleti egyházba megkisérlett bevitele által; szül. Kandia szigetén 1572 körül, megh. 1638. Tanulmányait a pádovai egyetemen elvégezvén, huzamosabb ideig Genfben tartózkodott s ott a református vallással alaposan megismerkedett. Keletre visszatérve, Alexandriában pappá lett; majd nemsokára Litvániába jött, hol, mint a vilnai iskola igazgatója, főleg azon fáradozott, hogy a rutének készülő unióját meghiusítsa. Meghiusulván ebbeli törekvései, ujra visszament Alexandriába, hol 1602. patriárkává választották. 1621. pedig a konstantinápolyi patriárkai székre emeltetvén, csakhamar annyiora elárulta kálvinista érzületét, hogy egy konstantinápolyi zsinat már a következő évben letette és a török kormány által Rhodus szigetére számüzette. De az angol és németalföldi követek néhány hó mulva nagy összeg árán ujra visszaszerzték méltóságát, mire ezek támogatásával még bátrabban folytatta munkáját. E miatt másodszor, harmadszor, sőt negyedszer is letétetvén, hatalmas pártfogói segítségével ujra meg ujra visszafoglalta székét és tovább dolgozott a görög egyház refomálásán. Végre, mikor ötödízben is letették és számkivetésbe küldték, a janicsárok - mert fölségárulásról is volt vádolva - utközben megfojtották és hulláját a Fekete tengerbe dobták. (V. ö. Pichler: Der Patriarch Cyrillus Lukaris u. seine Zeit. München 1861.)
az ó-szláv egyházi irás egy faja, melyet 855 körül a szlávok apostola, Cirill (Konstantin) talált föl. A C. írás egyszerüen az ó-görög majuszkula átidomítása egy néhány új jegy hozzátételével olyan hangok számára, melyeket a görög nyelv nem ismert. Ezen írásnál a szláv hangok megfelelnek azon kiejtésnek, mely a görögöknél a XI. sz.-ban divatos volt, így például a b (beta) betü a magyar v-nek. A C.-nak két neme van: a régibb, mely a görögkeleti egyház szent könyvéiben az ó-szláv nyelv mellett még most is divatos, és az újabb, melyet az oroszok, szerbek és bolgárok máig használnak. A szerb nyelvet a horváttól csakis ez az írás különbözteti meg., a horvátok ugyanis a latin betüket használják. A C.-tól meg kell különböztetni a glagolita írást (l. o.), melynek egészen más eredete van. A román népnél a legrégibb időktől 1860. volt a C. használatban. Ghika Jánosnak 1860. megjelent dokrétuma a románoknál véget vet a cirill írás használatának s a latin ábécé tanítását teszi kötelezővé. Ma csak a román preparándiákban s teologiákban tanítják a cirill betüket, hogy a leendő tanítók s papok tudják olvasni az egyházi könyveket, mert azok legnagyobb része most is cirill ortográfiával van nyomtatva. V. ö. Moldován G.: A latin, cyrill, dák és székely irásjegyek kérdése a románoknál, Budapesti Szemle 1887.
egy helytelenül, Vergiliusnak tulajdonított kis költemény címe. Szerzője a bevezetésben csak annyit árul el magáról, hogy Scyla meséjét Athénben költötte, hová előrehaladott korában vonult vissza. Az 541 soru költemény tárgyazza Nisus, a megarai király leányának, Scylának végzetes szerelmét a Megarát ostromló Minos iránt. Kiadta a költeményt Boehrens a Poete latini minores II. kötetében (Lipcse 1880). V. ö. Krennen: Prolegomena in Cirin (Utrecht 1882).
a vidéknek lovassági őrök által való átkutatása, hogy az ellenségnek jelenlétét vagy közeledtét jókor észrevegyék s a cirkálókat kiküldő csapat erről, valamint az utjába eső terepakadályokról jókor értesüljön. A C. végrehajtását megállapítja a m. k. honvédország gyakorlati szabályzatának 67. §-a. (Teng.) A tengerészeknek, öblöknek, folyó torkalatoknak, általában az utbaeső víztérnek átkutatása, melynek eszközölésére a cirkáló hajók szolgálnak.
gyorsan futó hadi hajók, melyeket háború idején derítő szolgálatraa, a tengeri kereskedelmek megvédésére és a hajóutaknak biztosítására, az ellenség tengeri közlekedésének lehető meggátlására, békében pedig a lobogó tekintélyének megvédésére és biztosítására, kereskedelmi összeköttetéseknek elősegítésére nagyob, tengerentúli utazásokra használnak. A jelenkor C. hajói célszerü berendezésöknél fogva nagyobb tengeri utaknak megtevésére igen alkalmatosak, mert erős és többnyire háromszoros expanzió-gépeikkel óránkint 14-20 tengeri mérföld sebességgel haladhatnak és szénkészletökkel egyszeri rakodás után 1000-10 000 tengeri mérföld utat tehetnek meg. E hajók vagy egészen páncél nélküliek vagy csak részben páncélozottak, falvastagságuak, csekély, de tüzérségi felfegyverzésük erős, amiért is ütközetben inkább távoli tűzharcra hivatvák, habár a homlokélükön levő sarkantyúval a döfést is sikerrel végezhetik. Míg a süllyedés ellen a hajótestnek a rekesz (cella) rendszer építése és a vízvonal mentén egy sejtanyag-övvel való ellátása szolgál biztosíték gyanánt, addig a gépnek a lövedékek elleni megvédése a hajó oldalfalazata mentén elhelyezett és telt szénraktárak és egy 40-100 mm.-ig páncélozott domboru fedélzet által történik. A tüzérségi felszerelés a hajó nagyságához mérten, többnyire egy vagy két darab nehéz (15-24 cm.), páncélozott és forgatható toronyban elhelyezett lövegekből, az úgynevezett fő ütegből, 4-8 darab a fedélzeten, acéllemezek által védett helyen (erkélyeken) felállított, 10-12 cm. ürméretü, legujabb időben gyorstüzelő ágyuütegből, továbbá 4-6 darab, mellékütegeknek nevezett mitraileuseből áll, mely felszereléséhez két vagy három, részben a víz alatt, részben a víz felett működő torpedo-lancier készülék is járul. A C. nagysága 3000-7000 tonna, géperejük 2500-9000 indikált lóerő, a legénység száma 250-450 ember. Ennek előtte C. hajók gyanánt a gyorsan futó és vitorlázó fregattákat és korvettákat használták és részben különösen béke idejében, nagyobb utazásokra még most is használják.
l. Körző.
(Zirkas), oly kártolt gyapjuszövet, melynek 4 fonalas kettős sávolykötése van, l. Alapkötés.
(zirkonium). Négy vegyértékü kémiai elem; jele Zr, atomsulya 90. Az elem oxidját már Klaproth ismerte fel 1789. Magát az elemet szin állapotban Berzelius állította elő 1824. a káliumcirkonfluoridnak fém káliummal való redukciója utján. Az igy előállított C. amorf. Kristályos C.-t Troost ugy állított elő, hogy káliumcirkonfluoridot aluminium fémmel összeolvasztott, a kihülés után a megmeredt tömeg felületén C. apró kristályokban volt kiválva. Szin állapotban a természetben nincsen; vegyületei ritkák. A legismertebb a cirkon ásvány, melynek főalkatrésze a C. szilikát ZrSiO4. Az amorf C. szénfekete por, porozitása oly nagy, hogy levegő-üres térben kiizzítva, a kihülés után a levegőn az izzás hőmérsékéig fölhevül. Az elektromosságot nem vezeti. Levegőn hevítve meggyulad és erős fénnyel C. oxiddá ég el; savak alig támadják meg, de fluorhidrogénsav (folysav) hidrogen fejlődése közben feloldja. A kristályos C. fém fényü, törékeny és igen kemény test. Fajsulya 4,15. Fajhője 0,666. A vörös izzás hőmérsékén még nem oxidálódik és csupán a durranó gáz lángjában ég el. A fluórhidrogénsav szintén könnyen feloldja. A C. kémiai jellemét illetőleg felemlíthető, hogy inkább negatív, tehát savképző elem, de olyan vegyületeit (C. sókat) is ismerjük, melyekben mint fémgyök szerepel. Még leginkább a szilíciumhoz hasonló sajátságu; azonban mintegy az átmenetet képezi a pozitív és a negatív elemek között. Vegyületei közül említhetők: a C. dioxid (vagy vízmentes C. sav) ZrO2, amelyet a C. tartalmu ásványokból készítenek. Fehér áttetsző darabkákból áll, melyeknek élénk gyöngyház fényük van. F. s. 5,45. A C. hidroxid Zr(OH)4 a C. savsókból ammóniával leválasztható és külsejére nézve a kovasavhoz hasonló. E vegyületben a hidrogén fémekkel helyettesíthető, amidőn a C. savsók keletkeznek, azonban a Ho2ZrO3 (meta C. savból) származtatott sók is ismeretesek. - A C. klórral való vegyülete képződik akkor, ha a C. oxid és szén elegyét klórgázban izzítjuk. A C. klorid ZrCl4 szintelen sószerü tömeg, mely vizben erős hő fejlődése közben feloldódik. Vizes oldatát berürítve, a kristályosítható C. oxiklorid ZrOCl2 képződik. A C. bromid ZrBr4 és C. fluorid ZrF4 is ismeretes. A legutóbbi vegyület a C-nak fluórhidrogénsavban való feloldásakor keletkezik. A C. sói színtelenek és ha vízben oldhatók, összehuzó, savanykás izüek. Oldataiból lúgok C. hidroxidot választanak le. Sóskasavtl fehér (C. oxálát) csapadék válik le. Káliumszulfát oldattól is csapadékot kapunk, mely bázisos kénsavas C.-ből áll. - A C. szulfát Zr(SO4)2 készíthető ugy, hogy C. oxidot kénsavval melegítünk és a sav fölöslegét az izzás hőmérséklete alatt elűzzük. E vegyület forró vizben könnyen oldódik és az oldatnak beszárítása után mint gummiszerű anyag marad vissza. Ha a C. szulfátnak kevés kénsavval elegyített oldatát besürítjük, Zr(SO4)2.4H2O kristályokban válik ki. - a C. nitrát Zr(NO3)4 előállítható ugy, hogy C. hidroxidot salétromsavban oldunk fel, az oldatot bepárologtatjuk. C. sók oldatához alkali karbonátok oldatát csepegtetve, kezdetben válmány nem képződik, de ha a só oldatához alkáli kárbonátnak fölöslegét adjuk, széndioxid fejlődés közben csapadék keletkezik, mely bázikus C. kárbonátból áll.
v. cilköles (növ.), l. Cirok.