azon kórkép, melyben a mánia tünetei a búskomorság tüneteivel olyanképen váltakoznak egy és ugyanazon betegnél, hogy az néhány hónapon vagy héten keresztül a mánia képét mutatja, melynek lassu megszüntével, teljes gyógyuláson keresztül, a búskomorság tünetcsoportja fejlődik, ennek elmultával ismét csak a mánia kórképe mutatkozik és így tovább. Az elmezavar ezen alakja öröklési hajlam alapján fejlődik és gyógyulásra kevés reményt nyujt.
l. Fénysarkítás.
oly csillagmagasság, melyet a meridiánhoz közel figyelünk meg. Ilyen magasság-megfigyelésekből könnyen számítható ki az illető hely földrajzi szélessége.
oly állócsillagok, melyek állandóan az észlelő horizontja felett maradnak. Valamely helyre oly csillagok lesznek cirkumpolárisak, melyeknél sarktávola kisebb az illető hely sarkmagasságánál. A föld sarkpontjain levő észlelőre nézve tehát valamennyi látható csillag cirkumpoláris lesz, míg az equátornál levő észlelőre nézve nincsen cirkumpoláris csillag. A C. kétszer mennek át a meridiánon; egyszer a pólus felett és 12 órával későbben a pólus alatt. Ezen két átmenet felső, illetőleg alsó delelésnek (culminatio) nevezzük.
(l. Circus Maximus mellékletet),
[ÁBRA] CIRCUS MAXIMUS.
a rómaiaknál divó kocsiversenyek, később minden fajta cirkuszi játékok (l. o.) színhelye. Rómában a királyok korában e célra az Aventinus és Palatinus közt elnyuló völgyet használták fel, hol az idők folyamán aztán a híres circus maximus felépült. Caesar idejében, amikor kiépítése befejeződött, 15 000 ülőhelye volt, a további átalakítások folytán a IV. században meg éppen 385 000 nézőt foglalhatott magába. Róma második legrégibb C.-át Flaminius építette Kr. e. 220-ban a Mars-mezőn. Nero C.-a a Tiberis jobb partján, a vatikáni kertekben feküdt, az obeliszk, mely díszítette, ma Péter temploma előtt áll. Mindezen épületekből azonban ugyszólván semmi figyelemre méltő részlet nem maradt reánk, ellenben a legkésőbben épült, u. n. Maxentius cirkuszából, mely a mai Porta S. Sebastiano előtt épült, tekintélyes maradványok vannak meg, hasonlókép a bovillaei (Albano mellett) s az arusiói (Orange, Délfranciaországban) cirkuszból. Az arena keskeny, hosszu térség volt, két hosszoldala mentén s az egyik végén mely félköralakban záródott, az ülőhelyek emelkedtek fokozatosan. Kifelé a boltozatok, melyek ezen ülőhelyeket tartották, nyíltak voltak, az arkádok hosszu sorát képezvén, melyeknek egy része a nézőközönség bejáratánál szolgált, más része boltoknak használtatott fel. Az arena másik keskeny végén, melynek sarkait tornyok jelezték, volt a főbejárat (Porta pompoe), a jobbra-balra tőle állottak az istállók (carceres) a versenyző kocsik számára s ezek fölött voltak a magasrangu hivatalnokok helyei. Az arenát hosszában két végén felállított kúpalakú oszlopok (metae) két részre osztották. Egy alacsony falazat, az u. n. spina kötötte őket össze, melyen a dísznek felállított obeliszkeken, oszlopokon, istenszobrokon kivül állványokon hét oszlop s ugyanannyi delfin helyeztetett el a futamok számának megjelölésére. A futások mindig jobbra történtek, ugyanazért a spinának kissé ferde iránya volt, hogy mellső végén, hol a futások megkezdődtek, az arena tere szélesebb legyen mint a tulsó végén. A főhomlokzat sem volt derékszögü a hosszoldalakra. Lapos körszelvény alakja volt, olyformán, hogy az összes carcerek távolsága a megindulás pontjától ugyanaz legyen.
A modern C. arra a célra emelt szinházszerü épület, hogy abban a lovagló, lóidomító, gimnasztikus mutatványokkal szórakoztassák a közönséget. A C. nélkülözhetetlen alakja a clown, a bohóc, aki kiszámíthatatlan bolondságaival gondoskodik a szünetek élvezetes kitöltéséről. A C.-okban ma már egész szinpadi előadásokat rendeznek, külön erre a célra írt némajátékokkal és nagy ballet-karokkal. Idomított vadállatok is gyakori vendégei a C.-nak. 200-300 lóból álló istálló, 100-200 főnyi személyzet tartozik egy C.-vállalathoz, amely általában nem szokott egy helyen állomásozni, hanem gyakran változtatja működésének színhelyét; nagy C. természetesen csak a nagy városokban fordulhat meg, mert másutt nem tudná fedezni óriási kiadásait. Külföldön sokfelé állandó C.-épületek vannak; Magyarországon ilyet még nem építettek, első kisérlet ebben az irányban Budapesten az állatkerti vasszerkezetü C., amelyet azonban hasonlítani sem lehet a párisi nagy C.-hoz. A modern C. megalapítója Renz.
(lat.: ludi circenses) a rómaiaknál szorosabb értelemben csak a cirkuszban (l. o.) tartott játékoknak neve volt, tágabb értelemben az amfiteátromban (l. o.) tartottakénak is. Eredetök igen régi időbe nyulik vissza, s vallási indító okokból állami ügyek szolgálatában keletkeztek. Hogy az államot fenyegető veszedelem eleve elháruljon, vagy a már bekövetkezett baj megszünjék, C.-at fogadtak és tartottak meg az istenek segítségének biztos reményében és siker esetén a polgárok hálájának kifejezéseképen. Minden év januárius hó elsején a két megválasztott uj konzul tette az ünnepélyes fogadást s a római magisztrátus elhatározta a szükségeit költségeknek folyósítását. E megfogadott játékoknak a neve ludi votivi volt, melyeket ha állandósítottak, ludi stati-nak hivtak. Kezdetben a konzuloknak, 494-től kezdve Kr. sz. e. az ediliseknek tiszte volt a játékoknak foganatba vétele. E C. azután annyira római nemzeti ünnepségekké váltak, hogy a császárság korában csaknem mindig napirenden voltak és az idővel pusztán «panem és circenses»-t (enni és mulatni) követelő plebs-nek (népnek) politikailag való közönyösödését célozták. Legrégibb C.-okkal egybekötött ünnepekként a monda szerint Romulus által alapított consualia és equirira-ünnepek említtetnek, melyeket minden évben kétszer, az elsőt aug. hó 21-én és dec. 15., az utóbbit febr. hó 27. és márc. 14. ültek. A többi ily C.-okkal összekapcsolt ünnepekből megemlítjük a ludi Romani, ludi plebei, ludi cereales, ludi Apollinares, ludi Megalenses, Floralia, Augustalia, ludi Victoriae, Caesaris stb., melyek C.-okkal szoktak befejeződni. A szorosabb értelemben vett C. kocsiversenyek és lófuttatások voltak.
[ÁBRA] Cirkuszi versenyző.
A versenyző kocsik négyesével, sőt hatosával is felállottak a spinának acarceres (kocsiszinek) felé eső egyik végén, jobbra vont alba linea (bekrétázott zsinór) előtt s adott jelre megindultak. A pályát hétszer tartoztak befutni s e hétszeres befutást missus-nak, az egyszerit curriculum-nak hívtaák Győztesnek azt tekintették, ki hétszeres pályafutás után elsőnek ért az említett bekrétázott zsinórhoz. Jutalma a győzelmi pálma, ezüst koszoru v. pénzdijak elnyerésében állott. Ábránk egy ily pálmadijat nyert versenyzőt mutat. E kocsizáson és lovagláson kivül ököl- és birokviaskodáokat is tartottak a cirkuszban, melyekben rendszerint képzett atléták s csak ritkán a római nemes ifjuság vett részt. A C. azon esetben, ha nem magánvállalkozó, hanem az állam rendezte, mindenkor ingyenes látványosságok voltak. - Az amfiteátromban tartott játékok v. gladiátori viaskodások v. állati hajszákban, v. naumachiákban állottak. Az első fajtát l. Gladiátor alatt. A hajszák néha a cirkuszokban is tartattak s nevük veationes volt. Körülbelül 186-ban Kr. e. hozták be őket. Állatvivókat (bestiarius v. venator) képeztek ki e célra, v. pedig hadi foglyokat és halálra itélteket állítottak halálos küzdelemre a vadak elé. Ez állati hajszákra a nagy római birodalom minden részéből a legkülönbözőbb vadállatokat fogdosták össze, s mesélik, hogy Pompejus egy ilyen alkalomra 500 oroszlánt, 18 elefántot és 410 egyéb ragadozó állatot veszíttetett és hajszoltatott egymásra. A naumachiákról l. e címszó alatt. - C. Bizáncban is tartattak a keletrómai császárok idejében, s ott annyiban voltak nagy jelentőségüek, mert ott a cirkuszi factiók egyuttal politikai pártok is voltak, melyek gyakran hatalmukhoz és nagyságukhoz mérten a császári trónt veszélyeztették s a hippodromoszt (cirkuszt) véres forradalmak s küzdelmek szinterévé tették. L. Friedländer-Bozóky: Római világ (Budapest 1892, II. kiadásII. kötet 206-242 l., 275-296. l.); Richter: Die Spiele der Griechen und Römer. Mit Illustr. (Lipcse 1887).
község Belovár-Kőrös horvátországi vármegye körösi j.-ban, (1891) 1099 horvát-szerb lakossal.
község, l. Cirquenizza.
(ejtsd: csiró), helység Catanzaro olasz tartományban, 5 km.-nyire a Joni tengertől (1881) 4189 lak. selyemfonással. Szülővárosa Giglio Luigi csillagásznak, a gregoriánus naptár szerzőjének.
(növ., cil v. csil, cirköles, Erdélyben tatárka, Sorghum Pers.), a pázsitfélék génusza, a meleg tartományok magas, széleslevelü pázsitkórója. Több faját mívelik. Legnevezetesebb a seprő-C. (S. vulgare Pers.), a cukor-C. (S. saccharatum Pers.), a fehér-C. (S. halapense Pers.) és durra (S. durah D.) (l. o.). A seprő-C.-t virágboga az u. n. C.-szakáll végett termelik, melyet seprő és egyéb ipari cikkek készítésére használnak. Legjobb félesége az olasz seprő-C. E növényt nálunk kicsinyben a tengeri-földek szélén igen elterjedten művelik. Nagyban egész táblákon ez idő szerint csak Jász-Nagy-Kun-Szolnok vmegyében. A C. erőteljes talajt kiván, gazdag talajon azonban durva szakállt nevel. Mívelése megegyezik a tengeriével. (L. o.) Érés idején, október elején a C. szárat tőből levágják, kévékbe kötik, behordás után pedig a C.-szakállt a nyak alatt 20-25 cm.-re levágják, és nagyban termelésnél mesterségesen, különben pedig csak szellős helyre felakgatva, megszárítják, végül a magot róla fakardokkal lesimítják. Katasztrális holdankint 4-10 q. C.-szakáll és 7-15 q. magtermés várható. A cukor-C.-ból ismételten megkisérelték a cukorkészítést, különösen Amerikában, de mert a cukort kikristályosítani mindeddig nem sikerült, a kisérlet tért foglalni nem tudott. Ezt és a seprő-C.-t többször ajánlották takarmánytermesztésre, miután kedvező időjárásnál kétszer is kaszálható. Azonban mert igen gyorsan megkeményedik, nem ér annyit mint a tengeri csalamádé. A fenyér-C. évelő növény, melyet ha egyszer valamely területen sikerrel vetettek, onnan igen nehezen irtható. Gyöktörzsei minden irányban átnövik a talajt. Egy időben nálunk nagyon ajánlották a termesztését, de jelenleg már majd mindenütt felhagytak vele.