l. Citromfa és Citromgyümölcs.
(növ.) a. m. citrom l. Citromfa.
(növ., Citrus L., agruma) a narancsfafélék örökzöld fája, a naranccsal egyesítve 30 (némelyek szerint csak 5) fajjal K.-Indiában és Ausztráliában, de most mindenfelé ültetik. Kelyhe lapos tálka-forma, 3-5 hasábu, szirma 5-8, gyümölcse külön alkotásu (l. Citromgyümölcs). A Citrus Medica L. (Malus Medica v. Assyrica Plin.). Igen szép, 5-18 m. magas fa, sima, szép szürkésbarna törzzsel s sokszorosan elágazó dus lombos koronával. Levele hosszastojásdad, mindkét végén hegyes; levélnyélen lombszegélye nincs mint a narancsfának. Gyümölcse ellipszoid, mind a két végén kicsucsosodik, 9 cm.-nél hosszabbra is nő s 10-15 rekeszü saját halavány-sárga szinü (citromsárga v. citromszin, citrinus), a külső héja gödröcskés, a gödröcske fenekén fénylő pontja van. Ez az olajfejtő vagy olajmirigy, itt olaj képződik, a szembe fecskendezve frissítően hat. A citromot keresztbe vágván, látjuk, hogy csak a széle sárga, beljebb a citrom héja, valamint a középpont felé haladó rekeszfalak is taplósak, ehetetlenek, ellenben a rekeszeket savanyu, hűsítő, szomjuságoltó leves bél tölti ki. A magvak a középponti szögletekből nyulnak a rekeszekbe. A C. egész éven át virágzik, ugy hogy gyakran a virág, a zöld és sárga gyümölcs együtt láthatók rajta. A vad C. tövises, mint némely gyümölcsfánk (alma, körte). Déleurópában az első szűret julius végétől szeptember közepéig, a második novemberben, a harmadik januárban van. A C.-nak termesztés folytán, különösen a gyümölcs alakja és minősége nyomán különböző fajtája keletkezett. 1. A szoros értelemben vett savanyu citrom vagyis a C. Medica Risso, héja vastag és nagy, gödrös, leve savanyus. 2. A vékonyabb és simább héju nagyon savanyu fajta, melyet gyakran szintén citromnak neveznek, tulajdonképpen a limonium v. savanyu citrom (C. Limonium Risso). 3. A csaknem gömbölyü, édes fanyar v. kesernyés izü fajta neve limetta (C. Limetta Risso). 4. A behorpadozott héju fajta az ádámalma (l. o.). Az első a citronátfa (l. o.) meg a bergamottcitrom (C. bergamea Risso). Ez pogácsa v. körte alaku. A tetején behorpadt, vékony héja aranyszinü. A C. sárga, majd fehéres fa, mely finomságával, keménységével és szivósságával tünik ki. Vékonyabb hajtásai szép sétapálcákat, törzsfája a műasztalosságban használt furnirokat ad, melyeket főként famozaikra, fonalakra (filet) és intarsóra dolgoznak föl. Ezen a néven gyakran a Murraya exotica fáját is használják. - A C.-t csak az elsőbb római császárok idejében ültették Olasz- és Görögországban. Már Athenaeus említi az itt-ott most is divatos szokást, hogy a halottkisérők kezökben citromot tartanak. Ma a C.-t leginkább Portugáliában, Spanyol- és Olaszországban termesztik. Teljes érése előtt szedik le, vékonyka papirba v. csepübe göngyölítve hordókban vagy ládákban szállítják mi hozzánk, de a naranccsal együtt üvegházban is terem. A legészakibb citromkertek (Giardini) Európában szabadban a Garda tónál vannak.
(növ.), több citromillatu fű neve, p. a Melissa officinalisé (l. Méhfű) némelykor a Dracocephalum Canarienset L. meg az istenfát is igy nevezik. Az ily szagu növények fajneve gyakran citriodorus (Nepeta citriodora Beck).
(növ.), a bogyógyümölcs fajtája, amelyből a vastagabb taplós héj, meg a rekeszeiben termékenyítés után keletkező pép különbözteti meg. A C.-nek eredeti falazata nem pépesedik el, külső héja pedig apró gödröcskéiben olajat termel. Ilyen gyümölcse van a citromnak, narancsnak és rokonainak, melyeket agrumáknak is neveznek. A C., s különösen annak nedvét (succus citri) bőséges citromsavtartalma miatt használják fel orvosilag; jó citromban körülbelül 2,0-2,5 gm citromsav foglaltatik. A citromok frissen préselt nedvét magában, vagy vízzel és cukorral keverve hevenyés, izületi csúz, difteritisz, májbajok, süly ellen adják, utóbbinak állítólag elejét is veszi. Jó szolgálatot tesz (különösen mint hamar kézhez kapható szer) marólugokkal történt mérgezéseknél is. Külsőleg a felvagdalt citrom-szeleteknek arcidegzsábáknál, fagyásoknál is hasznát vesszük, szintúgy mindenféle rosszul gyógyuló, fertőző fekély kezelésénél. Leggyakrabban azonban, mint szomjat oltó és frissítő italt limonádé alakjában adjuk, körülbelül olyan arány szerint, hogy egy C. nedvéhez 500 rész vizet és 25 r. cukrot adunk. Megfelelő átszámítással, ugyanilyen arány szerint, a citromsavból magából is készíthetünk limonádét, bár sokkal ritkábban, s ekkor némi citromolajat is kell hozzáadni; igy nyerjük az u. n. limonádéport (pulvis ad limonadam, pulvis refrigerans), mely nem más, mint 10 r. citromsavnak, 120 r. cukornak és 1 csöpp citromolajnak a keveréke, melyből egy kávés kanállal vehetünk egy pohár vízre. A citromsavnak hatása a borkősavéhoz hasonló, de kellemesebb. Izénél fogva inkább használjuk mint az utóbbit. Igen nagy dózisai után mérgezés jelei mutatkoznak, melyek (állatkisérletek bizonysága szerint) szapora lélekzésben és szivverésben, később pedig szivgyöngeség szimptómáiban és görcsökben állanak.
v. puncskóró (növ.), l. Aloysia.
(oxytricarballylsav). Három bázisu organikus sav; képlete:
C3H4(CH) (COOH)3 vagy C6H8O7.
E savat kristályos állapotban Scheele állította először elő 1784., azonban a borkősavtól már 1776. Retzius megkülönböztette. A C. szabad állapotban v. kálium, illetőleg kalcium só alakjában számos savanyu gyümölcsben előfordul, többnyire kevés borkősav és almasav társaságában. Szabad C. van a ribizkében, egresben, vörösberkenyében, cseresznyében, málnában, szamócában, szederben, tamarindában; különösen a citrom különféle fajtái bővelkednek benne. Kálium és kalcium sóját számos növény levelében, kérgében és gyökerében találták. Előállítására a félig érett citrom levét használják, amely 6-7% szabad C.-at tartalmaz. A citrom levét termelési helyén (Olaszország, Szicilia, Spanyolország) nem igen dolgozzák fel, hanem besürített állapotban bocsátják kereskedésbe; a C.-at belőle Német-, Angol és Franciaországban készítik. A citrom levét előbb tojásfehérével derítik, azután kalcium karbonáttal és kalcium hidroxiddal telítik. A forraláskor a különben hideg vizben oldható kalciumcitrát dus fehér csapadék alakjában leválik. A csapadékot még azon forrón a folyadéktól elválasztják, forró vizzel kimossák és centrifugális gépekben megszikkasztják. Az igy kapott kalciumcitrátot azután alkalmas keverőgépekben, amelyek ólommal vannak bevonva, hig kénsavval melegen elbontják. Az oldhatatlan kalciumszulfátról leszürt C. oldatot eleinte szabad tüzön, utóbb vakuum-készülékekben erősen besüritik és kikristályosodó, még tisztátalan C.-at vizből ujból átkristályosítva megtisztítják. A C.-at összetevés (synthesis) utján is előállították, ugy hogy szerkezeti képlete biztonsággal ismeretes. A C. vizből kristályosítva szintelen, átlátszó rombos prizmákból áll, melyek fajsulya 1,617 és 1 mol. kristályvizet tartalmaznak. Enyhe melegen kristályvizéből veszít, 100°-on teljesen vizmentessé válik. A kristályos C. 100°-on megolvad, a kristály vizmentes 155° körül. Vizben igen könnyen oldódik (3/4 s. r.-ben); oldata kellemes savanyu izü és savanyu kémhatásu. Borszeszben is igen könnyen oldódik (1 s. r. 90%-ban), éterben kevéssé. Hevítéskor bomlik; igy 170°-ra felhevítve, vizvesztés folytán akonitsav keletkezik; még magasabb hőmérséken széndioxid távozik, itakonsav, citrakonsav és ezeknek anhidridjei keletkeznek. Tömény kénsav hidegen szintelenül oldja; de felmelegítéskor az oldat megbarnul. Salétromsav melegen oldja és sóskasav és ecetsav keletkezik. Vizes oldata könnyen megpenészedik. Reakciói: ólomacetát oldattól fehér csapadék (ólomcitrát [Pb3(C6H5O7)2.H2O] keletkezik, mely ammoniában és alkali citrátokban könnyen feloldódik. A C. vizes oldata mészvizzel tultelítve átlátszó marad, mert a képződő kalciumcitrát hideg vizben oldódik, de a folyadékot felforralva, fehér csapadék keletkezik, mely hosszabb ideig tartó forralás után kristályossá válik. E csapadék a forró vizben nehezen oldható kalciumcitrát [Ca3(C6H5O7)24H2O]. Hirtelen felhevítve megszenesedés közben szurós szagot terjeszt, amely azonban a borkősav égetett cukorhoz hasonló szagától feltünően különbözik. A C. hárombázisu sav, igy tehát háromféle sója, két savanyu és egy bázisos lehetséges; p.
Egyes fémek (Cu, Pb) még a hidroxil (OH) csoport hidrogénjét is helyettesíthetik, de az igy keletkező vegyületek nem valódi sók, hanem részben alkoholátok is. Az álkáli fémek citrátjai vizben igen könnyen oldódnak és más citrátokkal kettős sókat képeznek. Különösen az ammoniumcitrát a kalcium és vasfoszfátot könnyen oldja, a kemikus a szuperfoszfátok és a Thomas-salak foszforsav-tartalmának meghatározásakor használja (citrát módszer). A magnéziumcitrát:
Mg3(C6H5O7)2.14H2O,
fehér kristályos por, mely vizben igen könnyen oldódik. Vizes oldata nem kellemetlen izü és mégis olyan hatásos hashajtó szer, mint a keserüsó (magnéziumszulfát). A hashajtó limonádé ható alkatrésze. A ferricitrát:
Fe2(C6H5O7)2.6H2O,
vörösbarna amorf lemezkékből áll; vizben oldható. Gyógyszerül használják olyan esetekben, midőn vaskészítmények vannak javalva; ugyszintén kettős sóit is, igy a ferriammoniumcitrát és a ferripirofoszfát-ammoniumcitrátot.
(növ.), a savanyús citromfának nagyobb gyümölcsü (var. macrocarpa) eltérése. Magva többnyire csirátlan, a citromja egész 21/2 kg. sulyra is meg nőhet. Feldarabolva, olvasztott cukorral készítik belőle a citronátot. Csemegéül, fűszernek és süteménybe használják.
l. Colocynthis.
L. (növ.) a. m. citromfa; de C.-nak gyakran a tűlevelüek, borókafajok, a cédrusfa, különösen a Callitris quadrivalvis (Thuja articulata) illatos és romolhatatlan fáját nevezték.