a régi rómaiaknál a kegyesség fogalmának megszemélyesítése. Caesarnak halála után a szenátus C.-nak templomot emelt, melyben az istennőt Caesarral kezet fogva ábrázolták. Caesart ugyanis uralkodása tényeiben főként a kegyesség jellemezte, később szokássá vált minden egyes császár C.-ját megszemélyesíteni és isteni tiszteletben részesíteni. Az ilyen C.-t C. Augustának hítták. Áldozatcsészével és uralkodópálcával ábrázolták, különösen érmeken.
lásd Clementinák.
v. Constitutiones Clementinae hivatalos törvénygyüjtemény, amely V. Kelemen pápának több konstitucióját, 1311 okt. 10-től 1312 máj. 6-ig tartott viennei zsinat határozatait, valamint VIII. Bonifác pápának egy, és IV. Orbánnak szintén egy bulláját foglalja magában. A gyüjtemény a Clementina nevet a glosszátoroktól vette, mely név a glossa ordinaria készítőjétől, Joannes Andreetől kezdve állandó. A C. felosztása a szokásos, öt könyvre való felosztás - Judex, Judicium, Clerus, Connubia, Crimen - címekkel, tituli - azonban csak 52 -, és 106 caputtal. Idézése az in Clementinis hozzátétellel történik; p. c. 1. in Clem. de heret. V. 3. A glossa ordinariát Joannes Andreae készítette; irt még glosszát Zabarella Ferenc; apparátust Zenzelinus de Cassanis.
L., (növ.), l. Mustárkápri.
(franc., ejtsd: klerk), lat. clericus, voltaképen a. m. pap, lelkész; a középkorban, amidőn főleg a papok voltak irástudók, annyit jelentett mint irnok. A XIII. és XIV. sz.-ban a C.-ek külön gildét képeztek. Angliában a. m. irnok, Belgiumban és Németalföldön bizonyos osztályhoz tartozó hivatalnokok neve.
(lat. Clericus) János, svájci teologus, szül. Genfben 1657 márc. 19., megh. 1736 jan. 8. Az arminiánokhoz átpártolva, Amsterdamban 1684. a filozofia tanára, később az egyháztörténelem előadója lett. Rendkivül tevékeny irodalmi munkásságot fejtett ki, ami miatt több tudós-vitája is volt. Több teologiai munkát irt.
jelenti álattani neveknél Clerck Károly svéd entomologust (szül. 1710., megh. 1765.), Linné tanítványát, ki két munkát irt: Aranei Svedici (Stockholm 1757) és Icones insectorum rariorum (u. o. 1759) címmel.
(ejtsd: klerfet) Károly József de Croix gróf, osztrák tábornagy, szül. Bruille kastélyban Hennegauban 1733. okt. 14., megh. Bécsben 1798 jul. 21. A hétéves háboruban mint ezredes vett részt, az 1788-89. török háborúban mint ezredes vett részt, az 1788-89. török háborúban tábornok lett s mint ilyen vívta ki a kalafati győzelmet (1790 jul. 27.). 1792. Beaulieuvel együtt visszaverte a franciákat Belgiumból, részt vett Longwy és Verdun elfoglalásában, s fedezte a braunschweigi herceg visszavonulását. 1793. Aldenhovennél győzött a franciákon, felmentette Maastrichtet s eldöntötte a neerwindeni győzelmet. 1794. Koburg herceg Fleurus mellett történt veresége után ő vezette az osztrák hadak vezére szerencsével harcolt a Rajna mellett: először Jourdant verte meg Höchst mellett s azután Pichegru tábornagyot is visszavonulásra kényszerítette. 1795 dec. 21. fegyverszünetre lépve a franciákkal, visszatért Bécsbe, hol azonban Thugut miniszterrel viszályba keveredett, ki azt vetette szemére, hogy nem kellett volna elsietve fegyverszünetet kötni. Az udvari hadi tanács pedig azért korholta, hogy nem eléggé erélyesen támadta meg a franciákat. Többé nem kapta vissza a vezényletet. Tiszteletére 1888. a 9. sz. osztrák gyalogezred az ő nevét vette föl. Bécs városa szép síremléket állított emlékének. (Vivenot, Thugut, C. u. Wurmser, Bécs 1869.)
(franc., ejtsd: klerzsé) a. m. klérus, papság.
(lat.) a. m. tonzura.