(ejtsd: klintn), befolyásos amerikai család New-Yorkban, melyből több politikus származott és mely a Livingstonokkal évek hosszán át New-York fölött uralkodott. Legkiválóbb tagjai:
1. C. György, szül. 1739 jul. 26., megh. 1812. A függetlenségi háborúban szolgált, 1796. az al. elnökségre való pályázásakor ugyan megbukott, de 1805-től fogva haláláig e tisztséget töltötte be.
2. C. De Witt, György unokaöccse, szül. Little Britaniben (New-York) 1769 márc. 2., megh. Albanyban 1828 febr. 11. Több izben tagja volt az Egyesült-Államok tanácsának és New-York városának polgármestere. 1812. Madisonnal ellenjelöltje volt az elnöki székben. 1816. New-York kormányzója lett s e hivatalt még többszörösen viselte. Jónevü ügyvéd volt s hírnevet szerzett magának az Erie-csatorna építésével. V. ö. Renwick, Life of De W. C. (1840. először); Campbell, Life ot De W. C. (1840).
Henrik sir, angol tábornok, a hatodik Lincoln gróf unokája, szül. 1738., megh. Gibraltárban 1795 dec. 23. A 7 éves háborúban Németországban harcolt, 1775. mint vezérőrnagy Burgoyne és Howe társaságában Észak-Amerikában küzdött és New-York elfoglalása által olyannyira kitünt, hogy 1778. Howe helyére főparancsnoknak nevezték ki. Washington elől azonban ő is meghátrált és Philadelphiából is kivonult, de a visszavonulást Jerseyn keresztül ügyesen vezette. 1779. Georgia államot foglalta el és Savannah-t valamint 1780. még Charleston-t is megszállotta, miközben kegyetlen vérengzést vitt véghez. Ugyan ez évben azonban meghiúsult a franciák ellen intézett támadása, kik Lafayette vezetése alatt Rhode-Islandot megszállva tartották és midőn Arnold tábornokot pénzzel West Point sziget átadására akarta rábírni, szintén nem ért célt. Lord Cornwallisnak Yorktown mellett történt megadása után C.-t 1782. visszahívták és Limerick kormányzóságával megbízták; később képviselő lett, 1793. pedig Gibraltar kormányzója. Az amerikai háborúról irt emlékiratai Londonban jelentek meg (1784).
l. Holmesit.
múzsa, l. Klio.
a szárnylábú lágytestüek (Pteropoda) osztályába tartozó állatnem, orsóforma testtel, elkülönült fejjel, nyakán két evezővel s a kettő között a hasondalon patkóforma függelékkel; kopoltyúfüggelékei nincsenek, két pár csápja közül a mellsők visszahúzhatók; szája körül 2-3 pár, kis szivókorongokkal fegyverzett kúpforma függelék van. Mintegy 10 faja ismeretes főleg arktikus és antarktikus tengerekből. Egyik faja a Clio borealis Brug. 1-3 cm. hosszu; az Északitengerben tenyészik, s a ceteknek és ragadozó halaknak főtáplálékát teszi.
(lat.), kerek ércpajzs, melyet a rómaiak a gallok betörése előtti időkben használtak; ezután a scutumot használták, l. Pajzs.
(franc., ejtsd: klikk) a. m. pajtáskodás, pajtásság; ma azokról mondják, kik egymás érdekeit az igazság rovására is támogatják. Ily értelemben beszélnek «klikkrendszerről» is.
(szlávul: klis), falu Dalmáciában, Spalato ker. kapitányságban, 7 km.-nyire Salonától, a Monte-Caban, a Castellahegység és a kopár Mosszor hegyek között egy hegylejtőn, (1890) 3775 lak., szőllő- és olajfatermeléssel. Fölötte meredek sziklán áll egy erőd, a Fortezza de C.; ez a patakon és a Boszniába, Sinjbe vezető Clapavizza-hágón uralkodik. A dalmát partvidékért folytatott harcokban többször jutott fontosabb szerepe. 1342. Róbert Károly uralma alatt a horvát lázadók foglalják el; később magyar kézre kerül. 1387. Tvartko bán keríti hatalmába; a Zsigmond királytól kiküldött Losonczy László tótországi bán visszafoglalja ugyan, de 1490. már ismét Tvartko kezére kerül. 1494. a velenceiek, később a törökök és azután ismét a velenceiek birtokává lesz. 1813. óta Ausztriához tartozik.
(ejtsd: klisszon), város Loire-Inférieure francia départementban, a Grande-Moine és Sevre-Nantaise összefolyásánál, festői fekvéssel, (1891) 2916 lak., vászon- és posztószövéssel. Az 1793. a vendéeiektől fölégetett várost 1800-5. román stilusban építették föl ujra.
Olivér, francia lovag, született 1336., megh. Josselin várában (Bretagne) 1407. Eleinte Montfort gróf szolgálatában a franciák ellen harcolt (1364). De 1368. átpártolt a franciákhoz és Duguesclin fegyvertársa lett. A király parancsára véget vetettek a garázdálkodó zsoldos seregeknek (grandes compagnies) s elfoglalták az angoloktól a Garonne-tól északra fekvő országrészt. Kortársai C.-t vérengzése és kegyetlensége miatt a mészáros (le boucher) melléknévvel illették. Duguesclin halála után connétable lett (1380). Ő győzte meg Rosebecke mellett a flamandokat s nagy befolyást gyakorolt azóta VI. Károly királyra. A királynak elmebetegsége alatt azonban Berry és Burgundia hercegei megbuktatták, a parlament pedig 1392. számkivetésre és százezer márka ezüst lefizetésére itélte. V. ö. Mazas, Vis des grands capitaines français 3. köt. (4. kiad. Paris 1875).