(ejtsd: klüszré) Gusztáv Pál, francia kommunista, szül. Párisban 1823 jun. 13. 1841-43. a st.-cyr-i katonai iskolában tanult és azután altiszt lett; az 1848 febr. forradalom után mint kapitány lépett be az ujonnan alakított nemzetőrségbe, s a jun. fölkelés alkalmával kitünt; 1855. pedig egy vadászcsapat kapitányává nevezték ki. Végigküzdötte a krimi háborut s Afrikában is szolgált. 1861. elbocsátását kérte és egy önkéntes csapat élén Olaszországba sietett, hogy Garibaldinak Nápoly elfoglalásában segédkezzék; a hadjáratot aztán ezredesi rangban végigharcolta. 1861. Amerikába távozott, éppen akkor, midőn ott a polgárháboru kitört. Mint egy önkéntes csapat ezredese az északi államok hadseregéhez csatlakozott s Mac Clellan-nak lett szárnysegéde, 1862. pedig tábornok. A háboru befejezése után a New Nation c. lapot indította, melyben Fremont elnökségi jelöltségét támogatta. 1868. Franciaországba tért vissza, s több radikális lap munkatársa lett, de több rendbeli sajtópör meg egyéb vádkereset elől Angliába kellett menekülnie. Az 1870 szept. 4. forradalom után Párisban termett s a Marseillaise szerkesztőségébe állott, de mindjárt az első napokban az ideiglenes nemzeti kormány ellen oly eszeveszett cikkeket irt, hogy a különben nagyon radikális szerkesztőség felmondott neki. Ezután elhagyta Párist és Lyonba ment, hol a szept. 28. szocialista fölkelést szervezte, melynek szerencsétlen vége után Marseilleba menekült, hol egy «déli ligát» szervezett és Déli Franciaország haderejének főnökévé kiáltatta ki magát. Nemsokára azonban innen is elkergették. Midőn 1871 márc. 18. Párisban kitört a Commune, C. legott ott termett s ápril 2. hadügyi biztossá választott. Ezen állásban ápril 3. és 4. kirohanást intézett a versailles-i csapatok ellen, de vereséget szenvedett. Erre a Commune hadügyét némileg jobb helyzetbe hozta s a tehetetlen főtiszteket sorra megfosztotta állásuktól. Emiatt azonban a központi bizottsággal viszályba elegyedett és midőn ennek parancsait megvetőleg félretette, ellenfelei a versaillesi kormánnyal való cimborálással és megvesztegetéssel vádolták. Midőn azután az Issy-fort-nak őrsége a váracsból ápril. 30. gyáva módon megugrott, a Commune vezérei C.-t mint bűnbakot állásától elmozdították s Mazas-ba zárták. Szabadságát csak akkor nyerte vissza, midőn a versailles-i kormány csapatai Páris utcáin az utolsó csapást mérték a Commune-re. A zürzavarban C. elillant és Angliában, azután Amerikában s végre Svájcban keresett menedékhelyet. A versaillesi haditörvényszék «in contumaciam» halálra itélte, de 1880. megkegyelmeztek neki, amidőn Franciaországba visszatért. 1888. a pótválasztásnál és 1889. az általános választásoknál a képviselőkamara tagjává választották. Művei közül emlékiratai nevezendők: Mémoires du général C. Le deuxieme siege de Paris (1887-88, 3 kötet). Mint képiró is tett kisérletet.
(ejtsd: klüz), város Haute-Savoie francia départementban, az Arva partján, a Chevran-hegy (1228 m.) lábánál, (1891) 2126 lak., jelentékeny órakészítéssel és órás-iskolával. Templomában érdekes szenteltviztartó van 1510-ből.
L. (növ.), l. Ördögfüge. - Clusiaceoe, l. Ördögfügefélék.
Károly, tkp. Charles de l'Ecluse, hazánk flórájában is kiválóan működő elsőrangu füvész, szül. 1526 febr. 19. Arras, akkor belgiumi városban, hol atyja vagyonos ember és előkelő tisztviselő volt, megh. Lejdában 1609 ápr. 4. C. a jogtudományt Gent és Louvainban hallgatta, majd Marburg és 1549. Wittenberga egyetemére ment, hol Melanchthonnal megismerkedvén, később maga is protestáns lett, sőt atyján kivül összes hozzátartozóit is az uj iránynak nyerte meg. Az alatt Frankfurt, Straszburg, Lyon és Montpellier főiskoláit 1550. kereste föl. Emitt megbetegedve Rondeletius orvos és füvész kezelése alá, valamint házába is került, amely tartózkodásakor a jogi irányt elhagyva a füvészetet szerette meg. Tanulmányait nélkülözések közt 1553. befejezvén, a Nyugati Alpeseket kutatgatta; 1554. atyja parancsára Belgiumba tért vissza. Dodonaeus holland füveskönyvének latin fordításával európai hirre vergődött, úgy hogy a dusgazdag bajor Fugger János Jakab, a művészetek és tudományok avatott barátja 1564-ben C. társaságában utra kelt Francia-, Spanyolországba és Portugáliába. Ezen utján számos uj növénnyel ismerkedett meg, vagy 200-ról remek rajzot készített, de 1565-ben Gibraltárban karját törve hazautazott. Felgyógyulván Párist és Londont látogatta meg s növényismereteit bővítve mind nagyobb hirre tett szert. Ennek köszönhette, hogy a fölvilágosodott II. Miksa császár 1573. a protestáns C. gondjaira (praefectus) bizta a bécsi császári kerteket. Ismerősei közé Zsámboki János (Joannes Sambucus) bécsi udvari történetiró, a németujvári Batthány Boldizsár és ennek prot. lelkésze Beythe István (l. o.) tartoztak. Batthány, a későbbi nádorhelyettes többször vendégeül vitte, úgy hogy C. ezzel hazánkban török hódoltság alá nem jutott részeit: Pozsony vidékét, Sopron, Vas és Zala vármegyét többször és hosszasabb időre beutazta és átkutatta (1673-88). Növényeinket gyüjtötte, lerajzolta, sőt a népies neveiket is följegyezgette, amiről következő korszakos művében számol le: Caroli Clusii Atrebatis Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatarum historia, quatuor libris expressa: ad Rudolphum II. Imp. etc. Antverpiae 1583; Beythe magyar növény-szótárának uj nyomását is hozzá csatolta. Leirásait a növényekről készítette s pedig oly hűen és szabatosan, hogy a növényt belőle még rajz hiján is meg lehetett fejteni. A számos sajtóhibát, a rajzok fölfordítását, fölcserélését és kihagyását röstellette; pedig arról nem tehetett, mert Bécstől távol, Antwerpenben kellett megjelentetnie. Hasztalan ajánlotta e művét II. Rudolf császárnak: a protestáns C. nevét a kat. császári ház udvartartásának számadásaiban csak 1576 végéig, Miksa haláláig találhatjuk meg. Ezóta, ugy látszik, Batthány nagylelküségéből élt, kivált 1581 óta, amikor bal lába feje és bokája kificamodott. Egyetemi nyugodt katedrára vágyva elhagyta Bécset; 1587. a protestáns hessen-casseli gróf tüzött ki számára évi dijat, hogy a majnai Frankfurtban a tudománynak élhessen. Itt meg az a baleset érte, hogy jobbik combcsontja ficamodott ki és a rossz beleigazítás következtében ezentul haláláig két mankó használatára kényszerült ő, aki a növényeket addig a legszédítőbb helyről is elhozta. Végre 67 éves korában 1593. Lejda egyeteme tanárjává választotta meg. Itt értékesíthette C. rengeteg növényismeretét, mely egész Közép- és Déli-Európa, Elő-Ázsia és Elő-Afrika, valamint Keleti- és Ny.-India területeire vet világot. Előbbi műveit ujra átdolgozva, kijavítva és eggyé öntve, valamint szorgalmas levelezéseit fölhasználva legnagyobbszerü munkáját adta ki: Caroli Clusii Atrebatis etc. Rariorum plantarum historia, Antwerpiae 1601. Gazdag tartalma magyar vonatkozásokat is közöl. De ránk nézve legérdekesebb a II. rész 261-288. folio-lapja, melynek külön címe ez: Fungorum in Pannoniis observatorum brevis historia. (V. ö. Reichardt Vilmos, Carl Clusius Naturgeschichte der Schwämme Pannoniens, Bécs 1876; Kalchbrenner K., A magyar gombászat fejlődéséről. Értekezések a term. tud. köréből IV. 1873.) Hazánk nyugati vidékének ehető és bolondgombáit lelkiismeretesen leirja, előfordulásaikat és magyar neveiket közli és hű rajzukat mutatja be. A rajzokról megjegyzi, hogy oly festményekről való, melyeket Batthány saját költségén művésszel készíttetett el. Sok gombáját sokáig nem birták megfejteni, mert az eredeti festmények egy ideig elveszve lappangtak. Most Istvánffi Gyula a 87. folio-lapra ragasztott remekfestésü gombák 222 képét a lejdai egyetemi könyvtárból kölcsön kapva, azon nagyságban és hűen lemásolta, amiről a M. Természettud. Társulat növénytani értekezletén 1893 febr. 8. számolt be. C. a Keletről származó kerti növények elterjesztésével is érdemeket szerzett (l. Busbeckius, Vadgesztenye). 1605. még egy művet adott ki e cimen: Exoticorum libri decem. Curae posteriores c. műve még csak 1611. jelent meg. C. életrajzát Morren Ed. (Charles de l'Écluse, sa vie et ses oeuvres, Liege 1875), hazánkban Sadler József irták meg (Term. tud. társulat Évkönyvei I.).
az ó-korban egyike a 12 etruszk városnak, a mai Chiusi (l. o.).
(ejtsd: kluzone), járási székhely Bergamo olasz tartományban, a Serio balpartján terül el, lakosainak száma: (1881) 3877, vasművekkel és posztógyártással.
l. Analcim.
l. Klüver.
(ejtsd: kluödd), mintegy 50 km. hosszu, Ruthin mellett eredő folyó Denbigh grófságban, Walesben, Rhylnél torkol az Ir-tengerbe.
(ejtsd: klájd), 160 km. hosszu folyó Skóciában. Főforrása a Queensberry Hillen (425 m.) van. Lanark grófságban több hires vizesést alkot. Glasgownál szélessége 125 m. és mélysége a tenger áradásakor 6 m. Ezután gyorsan nagyobbodik. A torkolata Bowlingnál kezdődik. Greenock és Helensburg közt 6 1/2 km. széles. A C.-i öböl v. Firth of C. Cumbrae szigeténél kezdődik; az Arran-sziget és Ayr grófság közt terül el. Bowlingnál indul ki azon csatorna, amely a C.-dal együtt az Ir- és Északi-tengert összeköti. Mellékfolyói jobbról: a South-, Rotten-, és North-Calder, Kelvin, Leven; balról: a Douglas. Cogan, Avon és Black-Cart.