1. Károly János gróf, szül. Laibachban 1712., megh. 1770. Több udvarnál mint osztrák követ működött. 1753. pedig Németalföldön meghatalmazott miniszter volt.
2. C. János Fülöp gróf, osztrák államférfiu, szül. 1741 máj. 18., megh. Bécsben 1810 aug. 30. 1767. az államtanács tagjává nevezték ki, 1777. pedig József trónörököst Párisba kisérte. 1779. a tescheni béke alkalmával meghatalmazott miniszter, II. József és II. Lipót alatt pedig helyettes udvari s államkancellár volt. Később visszavonult a közügyektől, de lunevillei béke után, 1805. mint követ Párisba ment. V. ö. Vivenot, Die Politik des österr. Vicestaatskanzlers, Gf. Phil. von C. (Bécs 1874).
3. C. Lajos gróf, C. Károly fia, osztrák államférfiu, szül. Brüsszelben 1753 nov. 21., megh. Bécsben, 1809 febr. 23.; osztrák államszolgálatba lépett és követi minőségben Kopenhágában, Berlinben és Szt.-Pétervárott járt. 1795. a német császár nevében szövetséget hozott létre Anglia és Oroszország között, melynek éle Franciaország ellen irányult. 1797. Bonaparte tábornokkal békealkudozásokat folytatott Udine-ben és ő irta alá a camoformiói békét (1797). Azután résztvett a rastadti kongresszuson. Nemsokára másodszor küldték Szt.-Pétervárra követnek, 1801. pedig ő kötötte a lunevillei békét. Nyomban reá I. Ferenc államkancellárrá s külügyminiszterré nevezte ki; ezen állásban előkészítette az 1805. háborut, melynek szerencsétlen kimenetele után a magánéletbe vonult.
(ejtsd: kobikbid mauntisz), Cumberland és Colchester kanadai county-ban, a Fundy- és Szt.-Lőrinc-öblök közt fekvő 250-330 m. magas hegység, amely kitünő vasérceket tartalmaz.
(ejtsd: kobet) Gábor Károly, németalföldi filologus, szül. Párisban, hol atyja Hollandiának bekebelezése alatt császári hivatalnok volt, 1813 nov. 28., megh. Lejdában 1889 okt. 26. Ez utóbbi helyen tanult 1831-40., azután állami ösztöndijon Olaszországot utazta be s 1847. lejdai tanár lett. C. a jelen század legkiválóbb konjekturális kritikusa volt, ki játszi könnyüséggel javította a görög irók (mert ezekre szorítkozott munkássága) szövegeit és mindig a valószinüség nagyobb-kisebb látszatával. E nembeli munkálatai össze vannak gyüjtve: Variae lectiones quibus continentur observationes criticae in scriptores Graecos (Lejda 1854, 2. kiad. 1873); Novae lectiones (u. o. 1858); Miscellanea critica quibus continentur observationes criticae in scriptores graecos, praesertim Homrum et Demosthenem (u. o. 1786). Nagy érdemei vannak a görög attikusok kritikai kiadásában, igy kiadta Lysiast (Amsterdam 1863); Hypereidést (Lejda 1858) és Xenophon Hellénikáit (u. o. 1862), azonkivül Diogenés Laertiost (Didotnál, Páris 1840, 2 kiad. 1862). Egyéb munkái: Prosodographia Xenophantae (Lejda 1836); Observationes criticae et Platonis Comici reliquias (Amsterdam 1840); Observationes criticae et palaeographicae ad Dionysii Halicarnassensis antiquitates romanas (Lejda 1877) stb. Egyik megalapítója volt Mnemosyne c. németalföldi fil. folyóiratnak. V. ö. Hartmann, De Car. G. C. (Berl. 1890).
(ejtsd: köbbem), falu Kent angol grófságban Gravesendtől 7 km.-nyire s DK-re, közelében van C.-Hall kastély, 1714 óta a Darley-grófok birtokában, part közepén. A főszárny Jones Inigo építése, a mellékszárnyak a XVI. sz.-ból valók. A kastélyban Tizián, Rubens és Van Dyck-től való festményeket őriznek. É-ra tőle van Gad's-Hill, Dickens egykori lakóházával.
l. Csik.
(Mustela zibellina L.), a ragadozó emlős állatok közé tartozó menyétfélék családjának egyik faja, mely 58 cm. hosszura nő és farka 17 cm. hosszu. Feje kup forma, lábai hosszuak, fülei, talpai nagyok. Bundájának szine igen változó, majd sárgásbarna, majd sötétbarna, néha kékesbe játszó füstbarna. Szőre tömötten áll, selyemfinom. Hazája Szibéria és Közép-Ázsia, de itt száma a nagyban való vadászat miatt nagy mértékben csökkent s jelenben csupán Szibéria keleti tartományainak hegyei között tenyészik tömegesebben. Kiválóan a vizek partjain szeret tanyázni és mókusokra, nyulakra meg madarakra vadászik, de eszik növénymagvakat, gyümölcsöt és mézet is. Zsákmánya után csupán éjjel jár, mig nappal faodvakban tanyázik. Januárban párosodik és a nőstény 2 hó mulva 3-5-öt fiadzik. Bundája fénye és selyemfinomsága miatt igen keresett s már a régiek is nagyra becsülték; annál értékesebb, minél nagyobb mérvü az egyféle szinüsége. A legjobbak azok, amelyeknek háta feketés, nyaka és oldalai vörhenyes gesztenyebarna, torka szürke, arca szürkével kevert fekete, fülei fehéres szürkék vagy világos barnán szegettek, de legbecsesebbek mégis a kékesbe játszó füstbarna szinüek. Vadászatuk októbertől december elejéig tart, rendesen csapdákkal, vagy hálókkal fogják, és ritkán lövik, mert az esetben bundáját nagyon megsértik. Szibériában az adót több helyen cobolybundával fizetik s az egyes bundák ára a minőség és különösen a szin szerint 20-300 frtig váltakozik. Az É.-Amerikában élő amerikai C. (M. americana) és a pekán C. (M. Pennantii) bundája már nem oly finom szőrü s ezért nem oly keresett és drága. A C. bőrök száma kereskedésben évenkint 200 ezerre tehető s ezek Szibériából, Észak-Khinából és Észak-Amerikából kerülnek ki. Az iparban prémnek, gallérnak, kucsmának és bundabéllésnek használják.
(németül Stütze, ol. stante, ang. pillar) a. m. gyámgerenda, duc; különböző vastagsággal és alakkal biró, valaminek felpócolására, alátámasztására szolgáló vas- és faruc, ill. gerenda. Tekintettel arra, hogy minek az alátámasztására használják, a hajókon többféle C. található, melyek közül a fedélzeti C.-k a legnevezetesebbek. Ezek rendszerint minden második fedélzeti gerenda alá illesztetnek és a fedélzet támaszául szolgálnak, nehogy a nehéz, sulyos tárgyak, melyek sokszor a fedélzetre rakatnak, azt benyomják v. meghajlítsák. A járgány közelében a C. szükség esetén kiakasztható, hogy a járgány karói által akadály nélkül legyen forgatható. A hajóépítészetnél C. elnevezés alatt azon gerendákat értik, melyekkel a hajó a sólyán fekve a feldülés ellen oldalt támogattatik. C.-nak nevezik még a hajófödélzet kerítésének cövekeit is.
a Cobor-család előnevéül szolgáló Bodrog vármegyei helység a XV. sz.; a mai Zombor város helyén feküdt.
(ejtsd: kobur), város Ontario kanadai tartományban, az Ontario-tó É-i partján, (1881) 4957 lak. Az Egyesült-Államok közelében levén, fontos átmeneti kereskedő hellyé vált; főkivitele faiparcikkekből áll.
(réz), braziliai rézpénz = 20 reis.