(állat), a Kelet-Indiában, Jáván és Khina déli részében élő pápaszemes kigyónak (Naja tripudians Merr.) a neve. Magyarul a. m. kalapos kigyó, a fején lévő rajzoktól igy nevezve. L. Pápaszemes kigyó.
l. Koburg.
Sweet. (növ.), a hóvirágfélék szép virága; a C. Belladonna Herb., l. Hölgyliliom.
(növ.), teljesebben Erythrxylon Coca Lam. L. Kokacserje.
(ejtsd: kokány), fr. szó, amely a vele egy testvér ol. cuccagna, spany. cucan és az ang. cokaygne szavakkal együtt a középkori latin (feltevéses) cocania szó származéka s az ennek tövéül kitetsző coca (a. m. kalács) szó vallomása szerint amolyan mesebeli kalácsországot jelent, amelyben a mindféle jó eledelre, nyalánkságra éhes gyermekfantázia összes vágyait megvalósítva látja. C. az a boldog ország, ahol a levegőben sült galambok és csirkék röpködnek s ahol a sült malacok és egyéb lábonjáró pecsenye hátában már benn van a kés meg a villa is, csak arra várva, hogy vele a kinálkozó pecsenyéből leszeljenek. Tehát u. a., ami Eldoradó v. a németek Schlaraffiá-ja v. Schlaraffenland-ja, melyről többek közt Hans Sachs is énekel. Cocagna volt a neve egy régebben divatozott nápolyi népünnnepnek is, amelyet a farsang négy utolsó vasárnapján rendeztek a király költségén a lazzarone-k nagy örömére. Fő vonzó ereje a sikos felületü s igy megmászásra mentül alkalmatlanabb piramisok (Mats de Cocagne) tetején elhelyezett csábító étel- és italnemükben állott.
l. Kokain.
l. Kokain.
l. Kokárda.
(ejtsd: kokka-) Ferenc, olasz politikus, szül. Rómában 1831 okt. 4., svájci származásu, 1861. Garibaldi alatt harcolt s azután Rómában mint hirlapiró műdödött. Mihelyest némileg ismeretessé tette magát, mint a római nép tribunja viselkedett és saját lapjaiban a leghevesebben támadta meg a minisztereket, a képviselőházat és felsőbb hivatalnokokat, amennyiben korrupcióval s a nép kizsarolásával vádolta őket. E miatt beperelték s börtönre itélték. Az elégületlen elemek 1882. képviselővé választották, mire az uralkodó családot a kormánnyal együtt gyalázta. De mivel a kamara kifakadásait kevés figyelemre méltatta, 1883 jun. 9. mandátumáról lemondott. Nemsokára rágalmazás miatt megint fogságra itélték, melyből azonban 1886. Rómában ujból képviselővé történt megválasztatása által ezuttal megszabadult.
1. Henrik báró, német jogtudós, szül. Brémában 1644 márc. 25., megh. 1719 aug. 18. 1672. Heidelbergában, 1688. Utrechtben lett jogtanár, 1690. rendes tanár az o.-frankfurti jogi fakultáson, 1712. báró. Több udvarnak jogi tanácsosa volt. Munkái: Juris publici prudentia (Frankfurt 1695); Autonomia juris gentium (u. o. 1720); Exercitationes ciruosae (2 köt., Lemgo 1722); Dissertationes varii argumenti (2 kötet, u. o. 1727); Consilia et deductiones (2 kötet, u. o. 1727); Grotius illustratus, seu commentarii ad Grotii de jure belli et pacis libr. III (4 kötet, Boroszló 1744-1752).
2. C. Sámuel báró, az előbbinek fia, német jogtudós, szül. Heidelbergában 1679 okt. 20., megh. 1755 okt. 1. 1702. o.-frankfurti tanár, 1704. halberstadti kormánytanácsos, 1711. titkos igazságügyi tanácsos lett s mint ilyen 1714. Berlinbe került, ahol 1723. a kamarai törvényszék elnöke, 1727. állam- és hadügyminiszter, 1730. a papi ügyek főnöke és az összes királyi egyetemek gondnoka lett s egyéb méltóságok után 1747-ben főkancellár. A poroszországi igazságszolgáltatás javítása körül nagy érdemeket szerzett magának. A porosz tartományi törvényhez (Corpus juris Fridericianus, Berlin 1749-1752) való tervezete befejezetlen maradt. Becsesebbek a Codex Fridericianus Pomeranicus-hoz való tervezete (1747 jul. 6.-ról) és a Codex Fridericianus Marchicushoz való (1748 ápr. 3-ról). Ő volt a szerzője annak a dedukciónak, mellyel II. Frigyes 1741. Sziléziához való jogát bebizonyítani törekedett.