(ejtsd: kocsimi), Kalifornia ős benszülött három fő népének egyike, az ország északi részén. Nehezen ejthető és különösen gégehangokban bővelkedő nyelvük az ország déli részeiben is el van terjedve.
(ejtsd: kosen), 1. Károly Miklós, francia rézmetsző, szül. Párisban 1688., megh. 1754. Fiatal éveiben festészettel is foglalkozott, 1731. az akadémia tagja lett. Metszetei, különösen a kisebbek, elmésségükkel tünnek ki. - Fia és tanitványa, 2. C. Károly Miklós, szül. Párisban 1715., megh. 1790. Beutazta Olaszországot, azután az akadémia tagja, a királyi rajzgyüjtemény felügyelője, udvari rajzoló és metsző lett. Jobban szeretett rézmaratásokat, mint metszeteket készíteni, főleg díszmeneteket, látványosságokat, álarcos bálokat stb. rajzolt, de arcképeketis készített és könyveket is illusztrált. Irodalmi művei: Voyage d'Italie etc. (3 köt., Páris 1758); Gravelotval együtt kiadta: Iconologie par figures ou traité complet des allegories, emblemes etc. (4 köt. Páris).
l. Kokhinkhina.
János, német kat. teologus, született Nürnberg mellett, Wendelstein faluban 1479-ben, megh. 1562 jan. 10. A Wendelstein álnevet is használta, holott valódi neve Dobeneck volt. Már ifju korában a teologiának szentelte magát. 1511. Nürnbergben a szt. Lőrinc iskola igazgatója volt, azután Frankfurtban a Mária-templom dékánja, 1527. György szász herceg titkára Drezdában, végre pedig kanonok Boroszlóban. 1530. Augsburgban az ágostai hitvallás cáfolatán dolgozott, 1552. a regensburgi birodalmi gyülésen volt vitája Bucerrel, melyben mindkét fél győztesnek tekintette magát. Ugy szerepléseiben, mint számos iratában Luthernek s általában a reformátoroknak szilárd ellenségéül mutatkozik. Nagyobb művei: Historia Hussitarum (Milánó 1549, fol.); De actis et scriptis Lutheri; Speculum circa missam; De vita Theodorici regis Ostrogothorum (Ingolstadt 1544); De emendanda Eccles. 1539.
(lat.) a. m. csiga; innen cochlearium, tartó, melyben az evésre szánt csigákat hizlalják; C. auris, fölcsiga. L. Fül.
L. (növ.), l. Kalánfű és Torma.
Kunth. (növ., Maximiliana Mart.), a kameliafélék cserjéje és fája 15 fajjal mind a két földrész tropikus tájain. Levele tenyeresen szabdalt, virága nagy, sárga és fürtös; tokgyümölcsében hosszu gyapjú mag terem. A C. Gossypium DC. Koromandel, Travankor s Cejlon partjain honos, csinos, magas fa, ötkaréjos, alsó színén molyhos, igen nagy levelekkel; világossárga virágai a leveleknél hamarább fejlődnek. Megsebzés következtében barna, vízben csak részben oldható mézgát szolgáltat, melyet kutéra v. kutiramézgának neveznek s az angol kereskedésben mint olcsóbb tragantfaj szerepel. Piros maggyapotja vánkosba, háncsrostja pedig szövőanyagnak használatos. A C. tinctorium Perot. Szenegambia félcserjéje, gyökere (racine de fayar) festékül szolgál.
(franc., ejtsd: koson) a. m. disznó; átvitt értelemben az emberre is alkalmazva. Cochonnerie, trágárság, szennyesség.
(ejtsd: kokrén), 1. János, híres angol sakkjátszó, szül. 1798., megh. 1878. Stauton kortársa, kivel Angliában tett látogatásai alkalmával sokszor játszott. C. életének legnagyobb részét mint jogtudós Kalkuttában töltötte, hol a sakkvilágban jól ismert Mohechunder és Saumchuru Guttack braminokat, a sakkjáték híres mestereit gyakran legyőzte. A Gambit-király-ugró egyik ügyes variánsát C.-Gambit-nak nevezték tiszteletére.
2. C. János Dundas, C. Sándor tengernagynak unokája, Nyugatindiában harcolt Franciaország ellen, azután gyalog járta be nyugati Európát, később pedig Szibériát egészen Kamcsatkáig, miről Narrative of a pedestrian journey through Russia (Lond. 1824) c. művében értekezik. Visszatérése után Amerikába hajózott, hol 1855 aug. 12. Valenciában (Kolumbia) meghalt.
3. Sándor Dundas Baille, angol politikus és író, C. Tamás János legidősb fia, szül. 1816 nov., megh. 1890 febr. 15. Londonban, Eton- és Cambridge-ben nevelkedett s 1841 óta több ízben volt a parlament tagja s mint politikus s író egyaránt hírnevet szerzett. Főmunkája a Young Italy (London 1850), melyben a konzervativ politikát élénken védelmezi. A parlamentben is megtámadta lord Palmerston-t, míg az osztrák és a nápolyi kormányokat a szabadelvü párttal szemben védelmébe vette. További munkái: Lucielle Belmont (1848) és Ernest Vane (1849), Bulwer regényeinek gyönge utánzatai; Poems (1838); Exeter Hall od Church-Polemics (1841); The Morea with other Poems (2 kiad. 1841); Florence the beautiful (1854, 2 köt.); The kingdom of Greece (1862); Young artist't Life (Lond. 1864); Historic pictures (u. i. 1870, 2 köt.); Francis I., and other historic studies (u. o. 1870, 2 köt.); Historic châteaux: Blois, Fontainebleau, Vincennes (u. o. 1876); The Théâtre Français in the reign of Louis XV. (1879) és politikai pamflétek egész sora.
4. C. Tamás, dundonaldi gróf, angol tengerész, született 1775 december 14., meghalt Kensingtonban 1860 oktober 31. C. Archibald dundonaldi gróf, neves vegyésznek fia. Már 11 éves korában lépett a tengerészeti pályára, nagybátyja, C. Sándor tengernagy szolgálatába. Néhány francia hajónak Algeciras öblében történt merész megtámadásával vivta kie első diadalát, melyért Speedy sorhajónak parancsnokságával bizták meg. 1801 máj. Barcelona mellett egy spanyol ágyunaszádot és 10 hónap alatt összesen 33 hajót 128 ágyuval kerített hatalmába. De a nagy francia hajóraj Linois tengernagy alatt megadásra kényszerítette. Az angol kormány azonban kiváltotta, mire 1802 óta mint a «Pallas» parancsnoka vitézül harcolt a francia hajóhad ellen s akkor sem hagyta el hajóját, midőn Honitonban, később pedig Westminsterben a parlamentbe választották. 1809. tiz francia sorhajót és egynéhány naszádot semmisített meg, amiért aztán a Bath-rendet kapta. Ekkor azonban balsors érte. Gambier lordot ugyanis azzal vádolta volt, hogy késedelmezően és lanyhán folytatja a háborut: e vád a minisztériumot annyira bántotta, hogy megtorlással élt és C.-t azzal vádolta, hogy hamis politikai hirek terjesztésével a tőzsdén vagyont szerzett. C. hasztalan védekezett e vád ellen: 1814 jun. 21. ezer font sterling pénzbirságra és 12 havi börtönre itélték el. Azonfelül kizárták a parlamentből, tiszti rangjától és a Bath-rendtől pedig megfosztották. A közvélemény ezen igazságtalan itéleten annyira felháborodott, hogy közadakozás utján fizették ki a C.-re kivetett birságot, a westminsteri kerület pedig ujból képviselőjének választotta. Egy évi fogság után C. megjelent a parlamentben s a minisztérium ellen kemény támadásokat intézett; nemsokára azonban elhagyta Angliát és mint ujonnan alakult chilei köztársaság tengernagya vett részt Dél-Amerika függetlenségi harcaiban, melyek folyamában a spanyolokat utolsó várukból, Balvidiából is kiűzte és ezzel 1821 febr. 20. befejezte a háborut. C. ezután Brazilia szolgálatába állott, melynek császára, dom Pedro maranhăoi marquis-vá nevezte ki. A Brazilia és Portugália közötti béke megkötése után C. Európába tért vissza és a görögöknek ajánlotta fel szolgálatát; itt azonban nem volt szerencsés, mert Kapo d'Istrias, a köztársaság elnöke kellőleg nem támogatta. 1828 végével visszatért Angliába, hol mekánikai tanulmányoknak szentelte további életét. IV. Vilmos ellentengernaggyá nevezte ki. Apja halála folytán C. 1831. dundonaldi gróf lett. Midőn a Viktória királynő parancsára megujított pör folyamán kitünt, hogy C. ártatlanul szenvedett, 1842. altengernaggyá léptették elő s 1847. a Bath-rend nagykeresztjével tüntették ki. Nemsokára a nyugat-indiai és észak-amerikai vizeken állomásozó angol hajóhadnak főparancsnoka lett, honnét 1851-ben tengernagyi rangban visszatért hazájába. Életét maga irta meg a: Narrative of services in the liberation of Chile, Peru and Brazil (Lond. 1859) és: Autobiography of a seaman (1860, ujabb kiad. 1873) c. művekben. Ez utóbbit fia, C. Tamás folytatta: Life of Lord C. V. ö. Stephen, Dict. of Nat. Biogr. XI.
5. C. Tamás János, sir C. Sándor legidősebb fia, szül. 1789 febr. 5, megh. 1872. okt. 19. Már 1800. tengeri szolgálatba állott, 18056. kapitány lett s Quiberon, Belleisle, Cadiz, Ferrol, Egyiptom stb. ellen indított expediciókban vett részt. 1806. Nyugatindiában szolgált s 1807. elfoglalta a «La Favorite» nevü francia sorhajót. 1825-ben New-Foundland kormányzója lett. 1837. Ipswichben a parlamentbe választották, hol a konzervativ-párttal szavazott. 1841. ellentengernagy lett s 1844. Keletindia főkormányzója. Ezen állásban 1845. döntő csapást mért a Szunda szigettengeren garázdálkodó kalózokra s 1846. az egyik szultán fővárosát foglalta el Borneo szigetén. 1863. altengernaggyá s 1865-ben tengernaggyá neveztetett ki.
(ejtsd: kokkbörn), Ontario kanadai tartományhoz tartozó sziget a Huron-tóban, l. Manitoulin.