(ejtsd: kúl-) Jakab, németalföldi rézmetsző, szül. Antwerpenben 1670., megh. Aixben 1735. Vermeulen Cornelius tanítványa. Metszeteit főleg Castiglione, Le Sueur, Reni, Paolo Veronese, Poussin, Steenwyck stb. után készítette; 1709. fejezte be 1744. kiadott 118 lapból álló rézmetszet-gyüjteményét.
l. Urbelüek.
(Cass. (növ.), l. Ageratum.
(lat.) a. m. égi.
l. Pelagianizmus.
(ejtsd: kuclyó) Ferenc Adolf, jelenleg a legjelesebb portugál nyelvtudós, szül. Coimbrában 1847., a lissaboni főiskolán az összehasonlító nyelvészet tanára. Művei: A lingua portugueza (1868); Origem da lingua portugueza (1847); Os dialectos romanicos ou neo-latinos na Africa (1881); Contos populares portuguezes (1879). 1880. megindította a Revista d'ethnologia e de glottologia cimü folyóiratot.
l. Celibátus.
(lat.) a. m. eget imádók, az V. sz.-ban keletkezett vallásfelekezet, melyről azonban biztos adataink nincsenek. Némelyek keresztény, mások zsidó vallási felekezetnek tartják őket; mások ismét a kereszténységből a zsidósághoz átment szektának, melynek tagjai a Platón- és Pythagorás-féle nézetet, hogy t. i. a csillagok az angyalok lakóhelyei, tették magokévá; s ezen alapult azután az égnek tisztelete.
l. Calanus.
1. Alonso Sanchez, spanyol festő, szül. Benisayróban, Valencia mellett 1515 körül, megh., Madridban 1590. Rómában tanult, II. Fülöp kedvence és udvari festője volt. Spanyolországban megmaradt néhány oltárképe is, de hírnevet és gazdagságot nem ezekkel, hanem képmásaival szerzett magának, melyeknek legnagyobb része tűzvészek alkalmával elpusztult ugyan, de a fönmaradt 11 (Madridban és Brüsszelben) teljes fogalmat nyujt művészetéről. E képmásokban nincs meg az a pezsgő élet, mint a legnagyobb mesterek hasonló alkotásaiban, de mindenek fölött pontosak és finomak, átgondoltak, kedvesek és rendkivüli egyéniek. A maguk teljességében megragadnak az ábrázolt személyiségnek teljes fölfogásával és visszaadásával, de nem vakítanak el; hidegen hagynak.
2. C. Claudio, spanyol festő, portugál családból született Madridban 1621., megh. ugyanott 1693. A festészetnek minden ágát művelte; a XVII. sz. második felének legmagasztaltabb és legbefolyásosabb spanyol festői közé tartozik. Formaszépséget ragyogó szinezéssel akart egyesíteni és ez által néha kissé Rubensre emlékeztet. Számos oltárképe van a madridi templomokban. Művészetét jól jellemzi a budapesti orsz. képtárban levő Szent családja (801).