(ejtsd: kolber), 1. János Baptiste, francia miniszter, szül. Reimsben 1619 aug. 29., megh. Párisban 1683 szept. 6. Módosabb kereskedőnek volt a fia; eleinte egy párisi bankházban szolgált, azután utazásokat tett és végre Le Tellier miniszter szolgálatába szegődött. Le Tellier C.-et Mazarinnek ajánlotta, aki vagyonának kezelésével bizta meg; 1654. pedig a királynő titkára lett. Mazarin bibornok halálos ágyán ügyes, munkaszerető s föltétlen megbizható kedveltjét XIV. Lajos kegyébe ajánlotta, ki C.-et 1669. a pénzügyek főellenőrévé, más szóval: pénzügyminiszterré tette. E hivatalban C. nehéz és nagy felelősséggel járó feladattal állott szemben. Mindenekelőtt egy pénzügyitanácsot alkotott, melynek azt szabta feladatául, hogy a bevételekről és kiadásokról előirányzatot dolgozzon ki. E költségvetést azután a király elé terjesztette és ennek alapján tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy végcélját: az évi hiány eltüntetését és a pénzügyi egyensuly helyreállását elérje. Ezáltal némileg határt szabott a tulságos költekezésnek. Könyörtelen szigorral sujtotta a tolvaj hivatalnokokat, az adóbérlőket szemmel tartotta és méltányosabb adórendszerről gondoskodott. Egyrészt elengedte az 1656. év előtti adóhátralékokat és alább szállította a földadót, de másrészt leszállította a hivatalnokok és nyugdíjazottak számát. A megtakarított összegeket a király mulatságaira, építkezéseire, pompájára kellett fordítani. E kiadásokat a folytonos háboruk még szaporították és arra kényszerítették C.-et, hogy - meggyőződése ellenére - uj adósságokkal terhelje az államot. Az adót 84 millióról 116 millióra emelte, mely roppant teher különösen a pórosztályra nehezedett. Mint a merkantil rendszer hive, arra törekedett első sorban, hogy ez a két kereseti pálya virágozzék és e lendületet magas védvámok és a hazai ipar pénzbeli támogatásra által akarta elérni. Ut- meg csatornahálózatról gondoskodott; ő ásatta a languedoc-i csatornát. Az export-ipar felvirágoztatása érdekében Marseille-t meg Dünkirchent szabad kikötővé tette; biztosító társulatokat alapított; a keletindiai, nyugat-indiai és kanadai társulatnak megvetette alapját; Martinique-, Guadeloupe-, Santa-Lucián, Granadán meg Cayenne-ben gyarmatokat alapított és a gyarmatcikkek szállítását több társulatra bizta, melyek egymással és a külföldi cégekkel versenyre keltek. A San-Domingo szigetén fennálló kalózállamnak pedig véget vetett. Uj hadi kikötőket is teremtett: Rochefort, Brest, Toulon, Dünkirchen, Havre és más várakat ő alakította át elsőrangu várakká. Eleinte még külföldön vásárolta a hadi hajókat, de még megélte, hogy a világ legjobb hadi hajói francia hajógyárakban készültek. Husz év alatt 200-ra emelkedett a hadi hajók száma; a francia kereskedelmi hajóhadat pedig csak az angol és hollandi múlta fölül számban és fontosságban. A földmívelés ellenben a nagy adók, a termények kiviteli tilalma és a nemesi földesurak kapzsisága meg rabló gazdasága következtében sinylődött és a falusi nép annyira nyomorgott, hogy kétségbeesésből ismételten fellázadt, ami kegyetlen megtorlást vont maga után. A belügyi politika és az igazságszolgáltatás terén is vannak C.-nek érdemei. Uj polgári és büntető törvénykönyvet szerkesztett és rajta volt, hogy egyenlő törvény védjen polgárembert és nemest; a szabad vallásgyakorlatot biztosította; leszállította a kolostorok és ünnepnapok számát stb. E mellett a művészetek és tudományok iránt is érdeklődött. 1663. alapította a feliratok, 1666. a tudományos akadémiát s 1671. az építészeti főiskolát; ujjá szervezte a festészeti akadémiát és fiatal francia tehetségek számára festészeti iskolát alapított Rómában. Támogatott tudósokat, s megalapította a botanikus kertet és csillagvizsgáló intézetet Párisban. Cassini vezetése alatt fölmérette az ország területét, műkincseket gyüjtött, gyarapította a királyi könyvtárt s fényes középületeket emelt. Ő volt XIV. Lajosnak legbuzgóbb segédje és tanácsosa és ő alapította meg Franciaországban a korlátlan abszolutizmust. Lajos uralkodásának aránylag legjobb kora C. miniszterségének idejére esik (1661-1683). Sok érdeme és korlátlan munkaszeretete dacára agg korában sok búbánat érte C.-t. Nem nézhetvén az udvarnak esztelen pazarlását és fényüzését, néhányszor takarékosságra intette a királyt; mit azonban Lajos annyira zokon vett, hogy hű szolgáját elbocsátotta és az udvartól számüzte. Ennyi háladatlanság megtörte C. erejét, ki rövid idő alatt búbánatból súlyosan megbetegedett. Hasztalan epekedett a király látogatása után, az többé feléje sem nézett. C. temetésekor pedig a nép, mely ő benne látta a nagy adók és a nyomor okozóját, kövekkel hajigált a koporsó után, ugy hogy a szertartást katonai fedezet alatt kellett megtartani. C. tíz millió értékü vagyont hagyott maga után, melyet idősebb fia a marquis de Seignelay cimmel együtt örökölt. Érdekes a C. által sajátkezüleg irott: Mémoire pour son fils, sur ce qui'il doit observer pendant le voyage qu'il va faire á Rochefort. V. ö. Clément Lettres, instructions et mémoires de C. (Páris 1862-73, 7 köt.); pótkötet 1882; Guiffroy, Comptes des bâtiments du roi sous le regne de Louis XIV. (I. köt. Colbert, Páris 1881); Clément, Histoire de C. et de son administration (1874, 2 köt.); Neymarck: C. et son temps (1877, 2 köt.); Bourgeois, Louvois et C. (Revue Hist. 34 köt.); Gourdault, C., ministre de Louis XIV. (6. kiad. tours 1885); Dussieux, Étude biographique sur C. (Paris 1886); Merchier, Les conseillers du grand roi (1889); Cosnac, Mazarin et C. (1892, 2 kötet.). Magyarul földolgozta C. életét és működését Ballagi Aladár 1890. 2 köt.
2. C. János Baptiste, marquis de Seignelay, az előbbinek fia, szül. 1651., meghalt 1690 nov. 3. Mint a tengerészet minisztere mindent megtett a francia hajóhad felvirágoztatásának érdekében.
3. C. Károly, Groissy marquis, francia diplomata és külügyminiszter, szül. 1625., meghalt 1696 jul. 28., a hires C. öccse. Résztvett a nápolyi expedicióban (1654), azután Elzász intendánsa lett (1658), egy évvel később Lajos király a német rendi gyülésre küldötte követnek. 1660 óta Bécsben volt követ és a forrongásban levő magyar viszonyokba is belejátszott; 1668. megkötötte az aacheni békét és ugyanabban az évben Londonba ment követnek, hol II. Károlyt Keroualle Lujza francia származásu nő közreműködésével teljesen megnyerte a francia politikának. 1674. visszahivták; résztvett azután a nymwegeni békealkudozásokban, 1679. kinevezték miniszternek, mely állásban különösen a külügyi politikára befolyt. XIV. Lajos örökös háboruit azonban hasztalan ellenezte.
l. Merkantilizmus.
(ejtsd: kolcsagva), tartomány Chileben, Santiago, az Andok, Curico és a Csendes-oceán közt, 9989 km2 területtel és (1889) 159 216 lak. A földje rendkivül termékeny; arany- és ezüstbányái is vannak. Fővárosa: San Fernando.
(ejtsd: kolcsesztr), város Essex angol grófságban a Colne mellett, 11 km.-nyire az E-i tengerbe való torkolatánál, (1891) 34 559 lak., gép- és kötélgyártással, vitorlavászon-készítéssel és sörfőzéssel; élénk gabona- és osztrigakereskedéssel. Kikötőjébe 150 tonás hajók is feljöhetnek; hajóforgalma évenkint meghaladja a 2000-et. Legérdekesebb épülete amaz apátság portaléja melyet Hódító Vilmos egyik kisérője, Dapifer Endo alapított. C. Egyike a legrégibb angol városoknak. A hires Cymbelind brit király, továbbá fiai Guiderins és Caractacus a rómaiak betörése után is fenntartották itt uralmukat, mig Claudius császár annak véget nem vetett. A III. században Constantius Chlorus székhelyévé tette. Nagy Konstantin állítólag itt született. 1648. I. Károly hivei ide menekültek; az erélyes védelem dacára azonban a várat a parlament seregei elfoglalták. Cutts, C. (Historical towns.)
1. Károly Abbot lord, szül. Abingdonban 1757 okt. 14., megh. 1829 máj. 8. 1795. a parlamentbe lépett, 1801. Addington alatt Irország főtitkára, 1802. pedig az alsóház speaker-je lett. Ez utóbbi hivatalát 15 éven át viselte s midőn 1817. visszalépett, a király peerré nevezte ki és a C. báró cimmel tüntette ki. V. ö. diary and correspondence of Lord C. (London 1861, 3 kötet).
2. C. Károly Abbot lord, az előbbinek fia, szül. 1798 márc. 12., megh. 1867 okt. 18. A tengerész szolgálatban altengernagyi rangra emelkedett s 1852. a lord Derby minisztériumában a kereskedelmi hivatal alelnöke lett. 1858-59-ig mint főpostamester nagy érdemeket szerzett a külállamokkal kötött postaszerződések által.
v. melanthacee (növ.), l. Kikiricsfélék; - Colchicum L., l. Kikirics.
l. Kolkicin.
(caput mortuum, angol vörös). A nordhauseni kénsav gyártásakor visszamaradó tisztátalan ferrioxid régi neve; vörös festékül, fém-, kő- stb. tárgyak fényezésére (polirozás) használják.
(ang., ejtsd: kóld krim) a. m. hideg tejföl, a legfinomabb kenőcsök egyikének a kremzelesznek (cręme céleste, unguentum emolliens) hangzatos neve. A magyar gyógyszerkönyv előirása szerint a C. aképen készül, hogy 10 g. fehér viaszt, 20 g. cetfaggyut és 80 g. édes mandola-olajat gyenge hőnél összeolvasztanak és a teljesen kihült tömeghez folytonos kavarás közben csöppenkint 20 g. rózsavizet adnak.
Lajos Ágost, dán fizikus, szül. Arnakkeben Zélandon (Holbaek mellett) 1815 jul. 13., megh. 1888 márc. 21. Előbb asztalos volt, azután 1837. a műegyetemre ment. 1856. az akadémia tagjává választották, 1858-tól kezdve pedig Kopenhága városának mérnöke volt. 1865. a műegyetem tanára lett. Munkái közül a következő cimüek említendők: An examination of steam engines and the power of steam (Kopenh. 1851); Les Cyclones tropicaux (1871); Des mouvements de l'eau souterraine (1872); Les tempętes et les irruptions de la mer en 1872 (1881). C.-nak is része van a mekanikai hőelmélet megalapításában.