1. József, német drámairó, szül. Bécsben 1772 dec. 26., megh. u. o. 1811 jul. 28. Jogot tanult s hivatalnok volt a császári udvari kancelláriában. Tulságos munkássága korán sírba döntötte. Sok drámát irt (Regulus, Coriolan, Polyxena, Balboa, Bianca della Porta, Mäon stb.), melyek közül Regulus 1801 októb. 3. a bécsi várszinházban nagy sikert aratott. Tetszéssel kerültek szinre a többiek is. Van több jeles balladája, főleg Kaiser Maux auf der Martinswand. Katona-dalai (1809) nemzeti szellem és népies hang által tünnek ki. Összes művei 1812-14, 6 köt. Életét megirta Laban, 1878.
2. Mátyás, előbbinek testvéröccse, szintén német költő, szül. Bécsben 1779 márc. 3., meghalt Reichstadtban 1824 nov. 23. Az esztétika és történelem tanára volt Krakóban s 1808 óta Bécsben; 1815 óta a reichstadti hercegnek (I. Napoleon fiának) nevelője; 1813 óta szerkesztette a Wiener Litteraturzeitung-ot és a bécsi Jahrbücher der Litteratur-t. Romantikus szinezetü drámai költeményeiben (Pest 1815-17) az osztrák és magyar történelmi tárgyakat szerette feldolgozni (Der Tod Friedrichs des Streitbaren; Belas Krieg mit dem Vater; Die feindlichen Söhne stb.) Költeményeit (Nachgelassene Gedichte) Hammer J. Adta ki (Bécs 1827).
János Ferenc, francia költő, született Mévoisinsban 1755 máj. 30., megh. Párisban 1806 febr. 24. Irt szindarabokat, Le vieux célibataire c. regényt (1792), s igen kedves apróságokat Épîtres cimmel. Munkáit Andrieux adta ki Théâtre et poésies fugitives cimmel (Páris 1822). Ezenkivül megjelentek más kiadások is: Oeuvres choisies (u. o. 1826); Théâtre (1876).
(ejtsd: kollinguud), város Ontario tartományban Kanadában, a Huron-tó Georgiai öblének Nottawasaga nevü végében, (1889) 5000 lak., fürészmalmokkal, élénk kivitellel az Egyesült-Államok felé.
Cutbert lord, angol tengernagy, szül. Newcastle upon Tyne-ban 1750 szept. 26., megh. 1810 márc. 7. 1761. lépett a tengerészszolgálatba s 1776 óta Jamaikán és később Kelet-Indiában szolgált. Közben Nelsonnal is megismerkedett, ki vele barátságot kötött. A trafalgari győzelemben jelentékeny része volt s ezért jutalmul 1805 nov. 20. a peer méltóságot kapta Coldburne báró cimmel s 2000 font sterling évi dijjal. Nelson halála után az angol hajóhad parancsnoka volt a Földközi tengeren és ez állásban megmaradt haláláig. Holttestét a londoni Szt. Pál székesegyházban temették el. Iratait Despatches and correspondence cím alatt veje tette közzé (London 1828). V. ö. Davies: Lord C. (London 1878). Shepten, Nat. Biogr. XI. Russel W. C., C. (London 1891).
Cosmo Sándor, olasz eredetü francia iró, szül. Firenzében 1727 okt. 14., megh. Mannheimban 1806 márc. 22. Volt Voltaire titkára (Berlinben 1752), azután pfalzi szolgálatba lépett. Munkái: Discours de l'histoire de l'Allemagne (Frankf. 1761); Lettres sur les Allemands (Mannh. 1784); Éloge de Charles Théodore (1776); Capitulation de Mannheim (1794); Mon séjour aupres de Voltaire (Páris 1807).
(ejtsd: kollinsz), 1. Antal, angol filozofus, született Middlesexben, Hestokban 1676., meghalt 1729. Tanulmányait Cambridgeben végezte be. Művei: Essay concerning the Use of Human Reason (Tanulmány az emberi értelem Használatáról), 1707; Priestcraft in Perfection (a tökéletes papi csalárdság), 1709; mellyel a papokat a szó teljes értelmében felbőszítette maga ellen. Az ezen műve fölött támadt vitában irta meg Historical and Critical Essai on the Thirty-nine Articles (Történeti és birálati tanulmány a 39. ártikulusról) c. művét. Ezután Vindication fo the Divine Attributes (Az isteni tulajdonságok védelme) c. művét adta ki, melyben mint a bölcseleti szükségesség hive az isteni predesztináció és az emberi szabadakarat összeegyeztethetősége ellen harcolt. Ugyanezen elvét fejtette ki bővebben Philosphical Inquiry concerning Liberty and Necessity (Bölcseleti kutatás a szabadságról és a szükségességről) 1715-ben irt művében is. Legfontosabb műve: Discourse on Free-thinking (Beszélgetés a szabad gondolkozásról).
2. C. Vilmos, angol költő, szül. Chichesterben 1720 dec. 25., megh. u. o. 1756 jun. 12. Ódákat irt, de amelyek a megérdemlett elismerésben nem részesültek. Őrülten halt meg. Munkáit Dyce Sándor adta ki Londonban. 1787.
3. C. Vilmos Wilkie, angol iró, Angliában a szenzációs regényirodalom megteremtője, szül. Londonban 1824 jan. 8., megh. u. o. 1889 szept. 23. A kereskedői pályára lépett, hanem azután az irodalomra adta magát. Regényei: Antonia (1850); Basil (1852); Hide and seek (1854); After dark (1856); The dead secret (1857); Woman in white (1860); No name (1863); Armadale (1864); The moonstone (1868); Man and wife (1870); Poor Miss Finch (1872); Miss or Mrs? and other stories in outline (1873); The new Magdalena (1883); The law and the lady (1875); Two destinies (1876); The haunted hotel (1878); The fallen leaves (1879); A rogue's life from his birth to bis marriage (1879); The black robe (1881); Heart and science (1883); I say no (1884); The evil genius (1886); Little novels (1887); Rank and riches (1898); The legacy of Cain (1889); Blind Love (befejezetlen, csak később Besant fejezte be, 1890). Drámái: The frozen deep (1857); Light house stb. Magyarul megjelentek: A fehérruhás nő. Ford. Balázs Frigyes, 3 köt. (Pest 1863); A gleninchi rejtély. Ford. Zichy Kamilla (Budapest 1875); A két végzet. Fordította Mudrony Pál (Budapest 1877); A kisérlet (Budapest 1880); A titokzatos hang. Ford. Zichy Kamilla; Két beszély. Ford. Csukássi József (Magyar Könyvesház 1876); Két lélek utja. Ford. Benedek Elek, 2 köt. (Budapest 1883); Sophoklés. Ford. Kont J. (Olcsó könyvtár 126); Sziv és Tudomány. Ford. Huszár Imre, 2 félköt. (Bpest 1884).
4. C. Vilmos, angol festő, született Londonban 1787., megh. u. o. 1847.; tájképeket, főleg borongó hangulatu tengerparti és erdi tájképeket festett. Történeti képei kevésbbé sikerültek.
Nutt. (növ.), a tátogatók egynyári növényei É.-Amerikában, átellenes v. örves levelekkel, bokréta alakuan csoportosuló szép ajakos virágokkal. A C. bicolor Benth., 3 m. magas, levele fénylő és lándsás; virága világos lilaszinü, fehér alsó ajakkal. - A C. grandiftora Dougl. kék virággal; a C. verna Nutt. és más fajok és fajták szép és háladatos kerti dísznövények.
(ejtsd: kollinzn) Rikárd, angol tengernagy, született Gatesheadben 1811-ben, meghalt Berlinben 1887 augusztus 17. Már 1823. fölvették a hajóhadhoz. 1831. Belcherrel Afrikában, 1835. K.-Amerikában, Mexikóban, Kaliforniában és Alaszkában járt, azután a khinai partoknál, amelyek egy részét térképezte is. 1850. Mac Clurerel együtt kellett volna a Bering-szorosan át Franklint és az ÉNy-i átjárást keresnie, de a két hajó az uton elszakadt egymástól és C. sikertelen előnyomulási kisérletek után visszafordulva Hongkongba vonult télre. 1851. ujra kisérletet tett a Jeges-tengerben az előnyomulásra és Albert herceg földének egyik öblébe vonult meg télre. A következő nyáron tovább jutott keletre, az 1852-53. telet pedig a Cambridge-öbölben töltötte, ahonnan a partokat tovább vizsgálgatta. A jégből kiszabadulván, visszafordult. Azonban még egy telet kellett a sarkvidéken töltenie és csak 1854. jutott vissza Európába. Megjelent tőle: Nine weeks in Canada (1862) és The tree voyages of Martin Frobisher 1576-78 (1867). Öccse, C. T. B. vezérőrnagy adta ki naplójegyzeteit és emlékiratait, Journal és Memoir, London 1890.
(ejtsd: kolliúr), város Pyrénées-Orientales francia départementban, a Földközi-tenger egy kis öble mellett, amfiteátrumszerüen épülve, (1891) 3411 lak., hajó- és dugókészítéssel, halászattal, kötélgyártással és jó bortermeléssel. C.-t, a régi Cauco Illiberris-t még az iberek alapították; már Hannibal idejében fennállott. A nyugati gótok 673., XIII. Lajos vezérei 1642., 1793. a spanyolok, 1794. pedig ujra a franciák foglalták el. 1866-ig meg volt erősítve; a Saint-Elme erőd C.-t és Port-Vendrest is védi.
(lat.) a. m. pertársak.