(franc.), fióktelep; C. társaság a. m. betéti társaság (l. o.).
(lat.) a. m. gyermekeken elkövetett fajtalanság. Commeatus (lat.), a régi rómaiaknál a szabadságidő, melyet a katonák kaptak.
(franc., ejtsd: kom se nu) a. m. miként nálunk.
(olasz). Itáliában eredetileg minden népnyelvi, vagyis nem latin, hanem olasz költeménynek neve, mely szomorun kezdődik, de vigan végződik; ezért adta nagy költeményének Dante is a C. cimet, csak az utóvilág tette hozzá a «divina» jelzőt; később általában a dráma és különösen a vigjáték elnevezése.
(olasz), szóról-szóra: művészi komédia, azaz: művészek, nem tudósok által szerzett szinpadi darabok. Arte itt céhbeli művészet, a szini művészeknek sajátos mesterségét jelenti. A C. ebben az értelemben ellentéte a commedia eruditá-nak, a tudós komédiának, amit szobatudósok gondoltak ki és akademikus versekben szövegeztek. A C., mint a művészek szerzeménye, továbbá ugy értendő, hogy csak szövegvázlaton alapult és a szinészek a párbeszédeket teljesen rögtönözték. Ennyiben megkülönböztetendő a C. a commedia mimica (l. o.), az álarcos vigjátéktól. A valóságos C. tehát rögtönzött előadás volt, a vázlat hézagait rendesen az Arlecchino töltötte ki, kinek tréfáit és bohóságait éppen azért lazzi (összekötések) névvel illették. A C. föltalálójának Cherea Ferencet, X. Leó pápa kedvencét mondják, ámbár a rögtönzés a szinpadon oly régi, mint maga a szinpad. Az első, kinek vázlatai ki lettek nyomtatva és kit a C. reformátorának neveznek, Scala Flamminio, egy szinészcsapat vezetője volt.
(olasz), megelőzője a commedia dell' arténak és némely tekintetben vele rokonságban áll, mivel mind a ketten művészektől (nem tudósoktól) eredtek és művészek által irattak. További közös vonásuk a témákon kivül az állandó maszkok használata. Az állandó maszkokat (l. Álarc) és egyáltalában a C.-t Ruzante V. ö. Klein J. L. Geschichte des Dramas (Lipcse, Wigel T. O.).
(ejtsd: komilfó) a. m. amint illik, kellőkép, derekasan.
(ejtsd: komlen), 1. Jeromos, a XIV. század egyik tudós könyvnyomdásza, szül. Douayban (mely akkor a spanyol Németalföldhöz tartozott), meghalt 1597 végén vagy 1598 elején. Mint református Genfbe vándorolt s ott mint könyvnyomdász működött, mignem Heidelbergába költözött. Görög és római klasszikusok s egyházatyák műveinek kiadásával, melyeknek szövegét a kéziratokból javította és kritikai jegyzetekkel ellátta, tett szert névre. E kiadások legnagyobb részén nincsen kitéve a könyv nyomásának helye, hanem csak kiadói jegyét, a virágfüzértől körülvett ülő Veritast, az «Apud Hieronymum commelinum» vagy «Ex officina Sanct-Andreanna» szókat használja.
2. C. Gáspár, hollandi botanikus, szül. Amsterdamban 1667., megh. u. o. 1731 dec. 25. Nagybátyját C. Jánost követte a botanikai tanszéken. Művei: Flora Malabarica (Lejda 1696); Preludia botanica (u. o. 1703 és 1715); Horti medici Amstelodamensis plane rariores et exotice (u. o. 1706, 1715, képekkel) stb.
3. C. János, szül. Amsterdamban 1629 jul. 23., megh. u. o. 1692 jan. 19. Szülővárosában szenátor meg a növénytan tanára volt. A növénykertet Európa leghiresebbjei sorába emelte. Legkiválóbb műve: Horti medici Amstelodamensis rariorum tam orientalis, quam occidentalis Indie plantarum... descriptio et icones (1697-1701, 2 foliós kötet).
Dill. (növ.), kerti virág, a Balaton mellékén ölbenyiló vagy kaszavirág a neve; l. o. Commelinaceoe, l. Kaszavirágfélék.
(lat.) a. m. megemlékezés. Műszó az egyházi liturgiában, mely jelöli 1. a papnak csendes imáját az élőkért és a holtakért a szent misében az Urfelmutatás előtt és után; 2. a nyilvános imádságot, melyet a pap a szt. misében a napi ünnepet megillető fő-imádság (oratio, collecta) mellett valamely szentnek tiszteletére mond.