Communicatio idiomatum

(lat.), az a beszédmód, melyben Jézusban az emberi dolgokat a Fiuistennek s az istenieket az ember Jézusnak tulajdonítjuk. A C.-nak használata a nestorianizmus idejében jele volt az igazhitüségnek. Ugyanis a C.-t csak az használhatja, aki vallja, mikép Jézusban az isteni és az emberi természet egy személyben egyesültek. Aki ellenben, mint a távtanító nestorius konstantinápolyi patriárka tevé, Krisztusban az istent és az embert mint két külön személyt szétválasztá, az az ember Krisztusról istenieket és viszont nem állíthatott.

Ezen nézetet a hitujítás korában, midőn az urvacsora tan felett katolikusok és protestánsok, még inkább a luteránusok és a helvét reformátorok között heves harcok folytak, felhasználták s továbbfejlesztették a lutheránus teologusok, főként Brenz délnémet teologus (l. o.), azon érvvel támogatván a lutheri urvacsorai tant, hogy mivel Krisztusban az isteni természet sajátságai - tehát a mindenütt jelenvalóság is - közöltetett az emberi természettel, ennélfogva ez is mindenütt jelenvaló és bár a kenyér és bor az urvacsorában megmarad kenyérnek és bornak, de azért azzal, vagy abban Krisztus teste és vére adatik.

Communicatio in sacris

(lat.) a. m. részvétel az isteni tiszteletben. C. általában minden részvétel, mely által másokkal egy isteni tiszteletet végzünk, vagy egy isteni tiszteleten jelen vagyunk. Szorosabban és közönségesen azonban c. az a részvétel, mely által téves hitüek isteni tiszteletén jelen vagyunk, vagy éppen téves hitüekkel együtt végzünk nyilvános isteni tiszteletet. Ez az utóbbi ugy természeti törvénynél fogva, mint tételes egyházi törvényekkel általában tiltva van s csak egyes különös esetekben lehet megengedni.

Communicatorie litere

(lat.) a. m. irott közlemény. Különösen azokat a leveleket nevezik igy, melyekkel a felszentelt püspök hivatalának elfoglalását kartársainak tudtul adja.

Communio

(lat.) a. m. közösség, egyházi nyelvhasználatban jelenti a kölcsönös jogokat és kötelességeket magában foglaló azon összeköttetést, melyben ugyanazon vallási testületnek v. egyháznak a hit egysége által egybefűzött tagjai vannak. Ezen összeköttetésből és annak jogaiból való kizárás pedig az excommunicatio. Ezen összeköttetésnek legszemlélhetőbb szimboluma a protestánsoknál a közös urvacsoravétel lévén, e szertartásnak is sokszor C. nevet adnak. L. Úrvacsora; a katolikusoknál l. Oltári szentség.

Communio bonorum

(lat.) a. m. vagyonközösség.

Communiqué

(franc., ejtsd: kommüniké) a. m. beküldött (ujságba), különösen valamely dologban közzétett helyreigazító közlemény, melyet a lap a kormánytól vagy hatóságtól kap.

Communis

(lat.) a. m. közös. - Communismus és Communista, l. Commune.

Como

1. tartomány É.-Olaszországban Tessin svájci kanton, Bergamo, Milano és Novara olasz tartományok közt, 2717 km2 területtel, (1881) 515 000 lak. É-i részét a Lepontini, Réti-alpok ágai és a Brianzai-dombok takarják, amelyekben gyönyörü völgyek mint a Val Sassina, Val Intelvi stb. vannak; D-i része sik. Az Adda, Olana és Tresa a nagyobb folyói, a Lago Maggiore, a Lago di C., di Varese és di Lugano a tavai. Éghajlata enyhe és kellemes; földje termékeny buzában, gyümölcsökben, kenderben és igen jó szőllőkben, a magasabb helyeken pedig legelőkben Érceit nem bányásszák, de alabastromát, paláit és épületköveit messze elviszik. Szövőipara virágzik, különösen átmeneti kereskedelme élénk. Idegenek sokan látogatják. 3 járásra (circondario) oszlik; ezek: C., Lecco, Varese. - 2. Az ugyanily nevü tartomány fővárosa, 48 km.-nyire Milanotól, a C.-tó DNy-i ágának D-i végében, gőzhajó-állomás és püspöki székhely, (1891) 35 000 lak., akik selyem-, bársonyszövéssel, kesztyükészítéssel, szappangyártással és kőfaragással foglalkoznak; sokan pedig nálunk, Ausztriában, Németországban és Svájcban tükrökkel, képecskékkel, optikai üvegekkel házaló kereskedést űznek. A comoiak e vándorló kedve már a rómaiak idejében és a középkorban is megvolt; ekkor kőműveseik magistri comacenses nevet viseltek. A várost tornyokkal ékesített falak veszik körül; utcái szélesek és szabályosak. 13 temploma közül, amelyeket mind szép képek ékesítenek, a legkiválóbb a márvánnyal takart székesegyház; e gót izlésü templomot 1396. kezdték építeni, homlokzatával 1526., kupolájával pedig 1732. készültek el. Egyéb kiváló épületei a városháza, a régi erőd helyén épült szinháza, Vico külvárosában a Gallino-, a Jovius- és az Odescalchi-palota. A tó partján szép gyümölcsösök és ligetek vannak, amelyek közt számos a nyaraló; ezek közt a legérdekesebb a villa Pliniana, intermittáló forrással, amelyről már Plinius is megemlékezik. A Piazza Vittoriát Garibaldinak, kikötőjének környékét pedig Voltának Marchesi által készített szobra ékesíti. C.-ben született Coelius költő, ifjabb Plinius, némelyek szerint idősebb Plinius is, Jovius történetirő, Volta, XIII. Kelemen és XI. Ince pápa. C. a rómaiak, a lombard királyok és német császárok idejében is fontos város volt. Fénykorát a XI. és XII. században élte és mint a ghibellin-párt feje, Milanonak volt versenytársa. 1127. földulták, de csakhamar ujra fölépült. 1335 után a Della Torrek, a Viscontiak és 1450. a Sforzák birtokába került és ezentul Milano sorsában osztozott. V. ö. Cantu, Storia della cittá e diocesi di C. 1829.

Comodo

comodamente (ol., ejtsd: ko-) a. m. kényelmesen. Zeneelőadási műszó, mely azt irja elő, hogy valamely zenedarab éppen nem szenvedélyesen, hanem inkább nyugodtan, mérsékelt időmértékben, könnyedén és erősebb hangsulyozások mellőzésével adandó elő.

Comonfort

Ignác, a mexikói köztársaság elnöke, született la Puebla de Los Angelosban 1812 márc. 12., megöletett 1863 nov 13. 1833. La Puebla várost hosszasan és sikerrel védelmezte, de végre meg kellett magát adnia s ekkor néhány évre a magánéletbe vonult vissza. 1844. szülővárosa képviselőnek választotta meg, később pedig mint Tlapa katonai parancsnoka az indusok felkeléseinek elnyomása, közigazgatási ügyessége, erélye és ritka becsületessége által egyaránt sok érdemet szerzett. 1846. résztvett a szabadelvüek összeesküvésében, mire Mexikó főváros polgármesterévé választotta. 1855. ő is a felkelőkhöz csatlakozott s Santa Anna bukása után előbb Alvarez elnök helyettesévé, majd elnökké választatott. A hadsereg és a papi párt ellenállását La Pueblában 1856 márc. 20. leverte s hogy a papság erejét megtörje, 1856 márc. 31. kiadott rendeletével a papság összes fekvő birtokát lefoglalta s elrendelte, hogy a klerus többé földbirtokot nem szerezhet. A nyugalmat és rendet mindazonáltal helyre állítani többé nem tudta. Hivei elpártoltak tőle s 1858 januárban Zuolaga tábornok véres küzdelem után Mexikó elhagyására kényszerítette. C. most az Egyesült-Államokba távozott, de előbb Juarezt, a legfőbb törvényszék elnökét nevezte ki utódjául. Később még egyszer visszatért hazájába s mint tábornok küzdött a benyomuló franciák ellen. 1863 nov. 13. azonban egy guerilla-csapat San luis Potosi közelében megölte.


Kezdőlap

˙