v. Komorin-fok, l. Kelet-India.
Felső-Olaszország egyik festői tava a Lepontini- és Reti-Alpok ágai közt, amelyek (Legnone, Grigna, Campione) 1169-2611 m. magasra emelkednek. Hosszabb tengelye ÉD-i irányban van. Közepe felé, a Bellagio-foknál két ágra oszlik; a DNy-i Como városnál, a DK-i pedig Leconál végződik. Az osztatlan tó 22 km., a DNy-i 27 és a DK-i 18 km. hosszu; legnagyobb szélessége Cadenabbia-nál 4630 m; legnagyobb mélysége 406 m.: a tengerszint fölötti magassága 199 m.; egész területe 152 km2. A 64 folyó és patak közül, amelyek öntözik, a legnagyobbak: az Adda, a Liro, az Albano, a Telo, a Breggia, a Varrone, Pioverna és Galdone. Egyedüli lefolyása a Leccoi ágból az Adda. Hóolvadás után gyakran a tó felszine 5 m.-rel emelkedik; az emelkedést még fokozza a tirano nevü északi szél. A ciprusokkal, mirtuszokkal, agavékkal és déli gyümölcsfákkal környékezett, halakban gazdag, világos kékszinü tónak festői szépségeit a partokon épült községek és nyaralók is emelik. Amazok közt a jelentékenyebbek: Bellano, Varenna, Domaso, Menaggio, Bellaggio, Cadenabbia, Laglio, Como, Lecco stb., emezek közt a Villa Vigoni, Thorwaldsen, Marchesi stb., szoborműveivel; a Villa Giulia; a Villa Carlotta (l. o.); a Villa Taglioni; a Villa Pizzo; a Villa d'Este stb.
Bálint (családi néven Gevers Bálint), XVII. századbeli magyar könyvnyomdász Kassa városában. Eredetileg könyvkötő volt és vezetéknevét is a mesterségétől: a kompaktorságtól vagyis könyvkötéstől kapta. Alkalmasint mint vándorlegény került Kassára. 1642. már mester volt. A könyvnyomtatás Kassán 1640. megszünvén, a városi tanács később C.-t vélte alkalmasnak arra, hogy a város nyomdáját átvegye és a könyvnyomtatás mesterségét uj életre keltse. 1652. ajánlatot is tett ez iránt. C. 1653. csakugyan meg is vette a város nyomdáját s magyar és német betükön kivül görög betükkel és betüöntő készülékekkel is fölszerelte azt. Műhelyéből két év alatt hat könyv került ki (egy német kalendáriumon kivül mind magyar). 1656 elején már nem volt életben. V. ö. Ifj. Kemény L., C. Bálint, egy XVII. sz.-beli könyvnyomtató (Századok, 1889).
(ejtsd: kompányi) Dino, olasz iró, szül. Firenzében valamivel 1260 előtt, megh. u. o. 1324 febr. 26. Élénk részt vett szülővárosa pártharcaiban és 1293. a gonfaloniere della giustizia magas méltóságára is emelkedett. Épp ugy mint Dante, a fehérek részén küzdött és mikor ezek elbuktak, ő is teljesen visszavonult a közügyektől. Legfontosabb munkája: Cronica della cose occorrenti ne' tempi suoi c. történelmi munkája, melynek tárgya főkép a firenzei velfek közti pártszakadás, ugyanaz, amelynek oly nagy fontossága van Dante életében is. C. az eseményeket ugyanazzal az erkölcsi felháborodással beszéli el, mellyel a Divina Commedia költője beszél róluk; minthogy magának is nagy része volt bennök, élénken és közvetlenséggel tárgyalja őket és sokszor egy-egy vonással kitünően tudja festeni az embereket és a helyzeteket egyaránt. Mindazonáltal ha több is egyszerü krónikánál, a történetirás művészének csak nagy tulzással lehet nevezni. C. könyve sokáig homályban lappangott és csak 1640. találunk említést róla. Ezért és még számos egyéb okból is, sokan kétségbe vonták létezését is, amiből aztán hosszu ideig tartó és szenvedélyes irodalmi harc fejlődött. Részt vettek benne Fanfani, Hillebrand, Grion, Scheffer-Boichorst, Roberti stb., mignem egyelőre Isidoro del Lungo befejezte a vitát: Dino C. e la sua Cronica c. nagybecsü háromkötetes munkájában. - C.-nak tulajdonítják némelyek a: L'Intelligenza tanító költeményt is.
(franc., ejtsd: kompányi), a csapatok századainak francia és német elnevezése.
(franc., ejtsd: kompányon) a. m. társ. üzlettárs.
(ejtsd: konpanyonázs), Franciaországban a mesterlegények szövetsége, mely visszanyul a középkorba és külső formáiban hasonlít kissé a szabadkőmivességhez. Eredetileg csak az építőiparhoz tartozó legények lehettek tagjai a szövetségnek, mely sohasem volt egységes testület, hanem csoportokra oszlott, mely csoportok örökös viszályban, sőt harcban éltek egymással. Főleg három csoportot különböztek meg: «Enfants de Salamon», vagy «Gavots», vagy a «Devoir de liberté» legényei, mely csak kőfaragókból, asztalosokból és lakatosokból állott, kikhez később az ácsok is csatlakoztak; «Enfants de maltre Jacques», mely az említetteken kivül más mesterlegényeket is fogadott be, végül «Enfants du pere Soubise», mely eredetileg csak ácsokból állott, de később bevette a cserepeseket és gipszöntőket is. 1830 óta Société de l'Union név alatt reform-párt keletkezett, mely a régi szokásokat elejtette és csak gyakorlati célokat követett. A C. célja volt a mesterlegények támogatása vándorlásaik alatt, munkaközvetítés, betegsegélyzés, de azonkivül a munkások érdekeit mindenkoron védte és a munkás-sztrájkokat is rendezte. Egyes mesterségeknél még most is meg van a C., igy a párisi ácsoknál.
(ang., ejtsd: kompenisz ekt), 1862. évi angol törvény a keresk. közkereseti társaságról, mely az egyetemleges felelősség mellett a korlátolt felelősséget is megengedi.
(lat.) a. m. összehasonlítás a nyelvtanban, l. Fokozás. Comparativus a. m. középfok.
(ejtsd: kom-) Döme, olasz filologus és irodalomtörténész, szül. Rómában 1835 jun. 27. Eleinte természettudományokkal foglalkozott és csak később adta magát mostani szakmájára. Munkái a görög filologia, az összehasonlító irodalomtörténet és az olasz irodalomtörténet korára terjednek ki. Legfontosabb műve: Virgilio nel medio evo (V. a középkorban). D'Anconával együtt ő adta ki a régi olasz versek egyik legérdekesebb gyüjteményét: Le antiche rime volgari secondo la lezione del Codie Vaticano 3733. Irt egy becses könyvet a Kalevaláról, fordította Pindarost és Sapphót. Szerkeszti a Riviste di filologia classica és Museo ital. di antichitá classica c. folyóiratokat.