l. Akkordion.
l. Versenymű.
di camera, C. di chiesa, C. grosso, l. Hangverseny.
(franc., ejtsd: konszer dü konzervatoár), a konzervatorium hangversenyei: Páris legtekintélyesebb hangversenyintézete. Habeneck alapította 1828., utódai voltak eddig: Girard (1849), Tilmant (1860), Hainl (1864), Deldevez (1872). Eleinte évenkint csak hat hangversenyt adtak, most azonban a hangversenyek száma kilenc. 1866 óta minden hangversenyt megismételnek az előfizetők két sorozata számára. A zenekar 74 rendes és 10 segédtagból áll; az énekkar zömét 36 rendes tag képezi.
(franc., ejtsd: konszer szpiritüel) a. m. szellemi hangversenyek. Párisban a nagy ünnepnapokon - mikor a szinházak zárva voltak - rendezett nagyobb szabásu hangversenyek neve; Philidor léptette életbe 1725., s akkor a tuileriák svájci termében tartották meg, és pedig 24-szer egy évben. Folytatta őket Mouret, Thuret, Royer, Mondoville, d'Auvergne, Gaviniés és Le Gros egész 1791-ig. A forradalom véget vetett ezen hangversenyeknek. ma is rendeznek még Párisban C.-ket, de ezek csak a nagy hétben tartatnak, és egyházi zenére szorítkoznak. Ez utóbbiak, már 1805 óta szokásban vannak. L. Hangverseny.
(lat.) a. m. engedély; mint retorikai műszó a. m. megengedés (l. o.).
(ol., ejtsd: koncsetti), élces, különösen fényes, de sántikáló gondolatok, szeszélyes, csavart ötletek s mesterkélt élc.
1. Győző, a politika nyilvános rendes tanára a budapesti egyetemen, jogi iró, szül. Marcaltőn 1846 február 10. Középiskoláit Pápán és Győrött, a bencések főgimnáziumában végezte, a jogot a budapesti és bécsi egyetemeken hallgatta. 1869. a budapesti itélőtáblánál segédfogalmazó, 1870. fogalmazó lett. Időközben letette a jogtudori szigorlatot, ügyvédi oklevelet nyert és magántanárrá habilitáltatott. Egy ideig Andrássy Gyula gróf gyermekeinek nevelője is volt. 1872. az ujonnan alapított kolozsvári egyetemen rendkivüli, 1874. az alkotmányi és közigazgatási politika rendes tanára lett, 1892. a budapesti egyetemhez nevezték ki. 1886 május 6. az akadémia is tagjai közé választotta. Jog- és államtudományi értekezései és birálatai több folyóiratban és lapban jelentek meg. Önállóan megjelent munkái: Szibil története (Regény, Feuillet Oktáv után ford., Kisfaludy-társaság kiadványa, pest 1868); Néhány szó Grünwald Béla Közigazgatásunk és a szabadság c. röpiratához (Budapest és Kolozsvár 1870); A közigazgatási biráskodás az alkotmányosság és egyéni joghoz való viszonyában (Budapest 1877); A közigazgatási enquéte (U. o. 1881); Ujkori alkotmányok (U. o. 1884-88. 2 köt.); A 90-es évek reformeszméi és előzményeik (U. o. 1880; Olcsó könyvtár, 195); Jelentés a kolozsvári m. kir. F. J. egyetem jog- és államtud. karához a bolognai egyetem keletkezésének 1888 jun. 11., 12. és 13. tartott nyolcszázados emlékünnepéről (Kolozsvár 1888); Egyéni szabadság és parlamentarizmus Angliában, Budapest 1888 (Akad. székfoglaló); A magyar jog hegemoniája (Arad 1891, különlenyomat az aradi vértanuk albumából); A közigazgatási javaslatról (Kolozsvár 1891.) V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
2. C. Károly, iró, könyvnyomda-igazgató, az előbbinek bátyja, szül. Marcaltőn 1836 okt. 11. Iskoláit Pápán és Győrben végezte. Korán kezdett az irodalommal foglalkozni. Munkatársa volt Császár Ferencnek, Török Jánosnak, Edvi Illés Pálnak stb. Szépirodalmi és egyéb cikkei a fővárosi lapokban jelentek meg. Önálló munkái: tavaszi lombok (Szombathely 1855); A kertészet általános kézikönyve Jäger Henrik után (Budapest 1883).
(ejtsd: koncsa), 1 don José Gutierrez de la, havannai marquis, spanyol tábornok, szül. 1800. Először Amerikában, majd a karlista háboruban szolgált. 1843-46. mint a baszk tartományok főkapitánya elnyomta a santiagoi felkelést, mire a spanyol lovasság főparancnsokává nevezték ki. 1849. Kuba sziget főkapitányságát kapta, de mivel 1852. ezen állásától elmozdították, az ellenzékhez csatlakozott. 1853. a kormány számüzte Malorcába, ő azonban Franciaországba menekült, hol a francia kormány Bordeauxba internálta. Az 1854-ki forradalom hirére visszasietett Spanyolországba, s ismét megkapta a kubai főkapitányságot, melytől Narvaez fosztotta meg 1856. Ezóta tevékeny részt vett a szenátus tárgyalásaiban s mint szónok is magára vonta a figyelmet. 1862. párisi követté nevezték ki, de még ugyanazon évben visszalépett, mivel a minisztériumnak mexikói politikáját nem helyeselte. 1873. hadügyminiszter, 1864. a szenátus elnöke lett. Az 1868. szeptemberi forradalom kitörése után Izabella királynő reá bizta sorsát, de miniszterelnökké való kinevezése már fel nem tartóztathatta a köztársaság diadalát. C. azután az alfonzistákhoz csatlakozott és 1875. egy ideig kubai főkapitány volt.
2. C. don Manuel Gutierrez de la, dueroi marquis, spanyol tábornok, az előbbinek öccse, szül. Cordovában, Argentiniában 1808 ápr. 25., elesett 1874 jun 27. A spanyol polgárháboruban a Krisztinapárti hadseregben szolgált s több ütközetben tüntette ki merészségét. Mint a moderados párt egyik főembere, közreműködött Espartero megbuktatásában és ezután Valencia és Murcia parancsnokává nevezték ki; ez állásban az Espartero mellett felkelt Saragossát hódolatra kényszerítette és megszállotta Barcelonát. Midőn 1847. Spanyolország és Portugália között viszály támadt, 6000 emberrel Portugáliába vonult, megszállotta Oportot s ügyes alkudozással, vérontás nélkül oldotta meg a portugál kérdést. Jutalmul Izabella királynő granddá nevezte ki és a dueroi marquis cimet adományozta neki. Az 1849-iki római expedicióban, melynek feladata volt a római forradalmat leverni, megszállotta ugyan Terracinát, de semmi nevezetesebb eredményt nem tudott felmutatni. 1858. ő is aláirta azt a feliratot, melyben több tábornok szabadelvü kormányalakítását sürgette a királynőtől, amiért azután a Kanári szigetekre számüzték, honnan Franciaországba menekült. Midőn O'Donnel forradalma 1854. Narvaezt megbuktatta s Izabella kénytelenségből Esparterot tette meg miniszterelnökké: C. visszatért Spanyolországba s összes méltóságait visszakapta. 1868. Izabella pártján állott s elvállalta a főparancsnokságot Madridban, de a Bourbonok trónjának tarthatatlanságát belátva, megelégedett azzal, hogy a rendet fentartotta addig, mig a győzelmes forradalmi hadsereg bevonult. A karlista háboruban (1873) felmentette Bilbaot, 1874. pedig az északi hadseregnek lett főparancsnoka. Ez állásában támadást intézett Estellánál a karlisták megerősített tábora ellen, de három napi küzdelem után harcolva elesett.
a lemezkopoltyus lágytestüek (Lamellibranchiata) testét borító két teknőszerü héj. L. Kagyló. - C., félkörives fülke, az ó-keresztény bazilikák apszisa, l. o.