(lat.) a. m. csavarodás. Contortae, l. Sodortbimbósak.
(fr., ejtsd: koňtus), térdig érő köpenyegszerü női öltöny, mely Franciaországban az orléansi herceg régenssége idejében volt divatos. (Magyarosan Kantus.)
(franc., ejtsd: koňtúr) a. m. valamely tárgynak körvonala.
(lat.) a. m. átellenes, ellentett; összetételben gyakran fordul elő. L. még Kontra.
l. Nagybőgő.
l. Javalat.
(lat.) a. m. összehuzékonyság. Orvosilag az izmokra vonatkoztatva szokták főleg használni.
(lat.) a. m. szerződés. A rómaiak különbséget tettek C.-ok és pactumok (egyezmények) között, azokat értvén ez utóbbiak alatt, melyek nem szültek perelhető, biróilag érvényesülhető kötelmet (u. n. pacta nuda). A prétor azonban a természetes méltányosság (aequitas naturalis) tekintetbe vételével az egyezmények némelyikét perelhetőséggel ruházta fel (pacta non nuda, v. p. vestita). A római jog szerint a C.-hoz bizonyos formák (causae obligationis) megtartása volt szükséges s e formák különféleségéhez képest a C.-ből származó négyféle kötelmet különböztettek meg. Obligationum quae et contractus nascuntur quatuor genera sunt: aut enim «re» contrahuntur, aut verbis; aut literis, aut consense. - C. a magyar magánjogban sajátságos, ugy a magszakadástól abban különbözik, hogy alapja nem az adomány, hanem a birtok magánátruházása volt; a kaducitástól pedig abban, mert nem összvagyonra, hanem csakis az illető birtokra, tehát egyes dolgokra vonatkozott.
(lat.) a. m. eladási bizomány; valamely dolognak eladás végett átadása másnak oly kikötéssel, hogy bizonyos meghatározott idő mulva vagy meghatározott árat hozza érte, vagy magát a dolgot adja vissza. L. még Bizományi ügylet.
(lat.) a. m. ellenmondás, a közönséges életben egy állítás s tagadás, melyek kölcsönösen lerontják egymást; a logikában C. lehet egy itéletben, ha az alany s az állítmány nem fér meg egymással, p. a kör négyszögletes, ami ha ilykép fejezzük ki: a négyszögletes kör, contradictio in adjecto-nak neveztetik; a jelző olyat állít a jelzettről, ami ennek mivoltával ellenkezik. Nyilvánvaló, hogy ily ellentmondás a legfőbb képtelenség s azért némelyek a C. törvényét teszik a logika főtörvényévé: azon egy dolog azon egy időben nem lehet létező is, nem létező is. Logikaibb kifejezése ennek az elvnek: azon egy alanynak nem lehet két ellentmondó tulajdonítmánya. C. lehet két ítélet közt is, ha az egyik valamit egyetemesen állít v. tagad, amit a másik részlegesen tagad v. állít. A néger alacsonyabban álló faj, mint a kaukázi; némely néger minden tekintetben vetekedhetik a kaukázusi emberrel - két ellentmondó ítélet, melyek közül az, amely igaz, lerontja a másikat.