(franc., ejtsd: koňtrer) a. m. ellenkező; au C., megfordítva.
ol. (ranc. Haute-contre, lat. Altus, Vox alta v. Contra tenor), a női és gyermekhangok fajának mélyebbike, melynek fősulya a mellregiszterben fekszik.
(olasz), különösen a szobrászatban az egy lábon álló alak testrészeinek olyatán elhelyezkedése, mely a testnek egyensúlyát helyreállítja.
(lat.) a. m. aki az alapelveket tagada, azzal nem lehet vitatkozni, azaz előbb meg kell győződnünk róla, hogy azon egy alapon állunk az ellenféllel; a vita alapjául szolgáló elvekben megegyezünk s csak azután vitatkozhatunk valamely tárgy fölött.
l. Ellenpont.
(a lat. Contrariumból) a. m. ellentétek; igy C. contrariis curantur, az ellentét ellentéttel gyógyíttatik, a hasonszenvészek által az allopatiáról állított alapelv.
(spany.), l. Kontraszt.
(lat.) a. m. elleninger; szándékos fájdalom-okozás valamely testrészen, hogy igy valamely ingernek hatását egy másiknak alkalmazása által gyengítsük; contrastinulantiák (ingertelenítő szerek), a Giovanni Ratori által felállított orvosi gyógyítás-szisztéma szerint azon szerek, melyek a sztenikus betegségek ellen alkalmazandók (kéksav, gyűszüvirág, hánytató borkő stb.). Contrastimulismus, ugyanennek és John Brown angolnak orvosi tana (XVIII. század).
(franc., ejtsd: koňt), a latin contra szóból, a. m. ellen; összetételekben gyakori: Contreadmirál, ellentengernagy; contrebande, dugáru, csempészkedés stb.
(franc., ejtsd: kontr-kú) a. mint visszalökődés; gáncs, oly cselekedet, amellyel vkinek tervét meghiúsítjuk. - C. az orvostanban olyan koponyacsont-sérülés, mely nem a külső erős ütés vagy ütődés helyén támadt, hanem ettől távolabb s vele ellenirányban a koponyacsont alsó felszinén. A csont ilyenkor törést szenved v. csak megreped, az agy zúzódást kap és vérkiömlések támadnak a törés vagy repedés helyén a koponya üregében. Sokszor az elszenvedett ütés v. ütődés helyén a koponyacsonton semmi sérülés sincsen.