l. Quadrille.
(franc., ejtsd: kontrfe), a középkori contra-factum szóból, arckép, képmás, utánzat, mely az eredetihez annyira hasonlít, hogy attól nem lehet megkülönböztetni.
(franc., ejtsd: kontr-for) a. m. támasztó pillér; a falnak helyenkénti erősbítése ott, ahol az nagyobb terhet visz, vagy - mint különösen boltozatoknál - oldalnyomásnak van kitéve. Ez utóbbi oknál fogva a román, de legfőképen a csucsives stilus alkalmazza a C.-okat, hogy nyilvános épületeinek rendkivül magas és fölül átboltozott oldalfalaiban a boltozatok nyomását ellensulyozza. A C.-ok a X. században még csak gömbölyü, hengeralaku kifalazások; majd négyszögletüek lesznek, fölül rézsutosan lecsapva és alapjuk felé többszörös ponkolással erősbítve (l. 1. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra Contre-fort.
[ÁBRA] 2. ábra Contre-fort.
Végre a csúcsives stilus azokat támasztó ívekkel kombinálja, gazdagon diszíti, amint ezt p. a párisi Notre-Dame (épült 1160-1220) középhajóját támasztó C.-jainál, mint azoknak egyik legtökéletesebb kiképzésénél, csodálhatjuk. (L. 2. ábra.) A C.-okat legtöbbnyire a falazat külső részén alkalmazták, ritkán belül.
(franc., ejtsd: kontrgárd), a vár, vagy erőd főfala előtt épített gát, melynek lerombolása nélkül nem lehet rést lőni. L. Vár.
(franc.) a. m. munkavezető, pallér.
(franc., ejtsd: koňtrmaňdé) a. m. a már kibocsátott illetve adott paranccsal, utasítással ellenkező parancsot, utasítást kibocsátani, illetve adni. Az üzleti forgalomban a C.-nek ott, ahol tiszta meghatalmazási viszony forog fenn, mindig helye van, de természetesen csak addig, míg az utasítottnak módjában áll, az ellenutasításnak megfelelni, s annak értelmében eljárni, mert ha a nyert eredeti utasítás szerint már ügydöntőleg intézkedett, a C. lehetősége ki van zárva.
(franc., ejtsd: kontr'mark) a. m. jegy, mely valamely előadásnak, hangversenynek egyszeri elhagyása után a visszatérésre jogosít; C. a numinizmatikában a forgalomban lévő érmek felülbélyegzésére használt jegy. A magyar érmészetben legnevezetesebb a II. Rákóczy Ferenc ilbertásain használt ellenjegy (Szűz Mária), mellyel az értékcsökkenést szenvedett rézpénzek egyrészét jelölték. Magyar aranyak a XVI. században gyakran el voltak látva Riga, Danzig városok bélyegével, hol azok rendes forgalmi eszközül szolgáltak.
(franc., ejtsd: kontr'min, a. m. ellenakna), a tőzsdei forgalomban a spekulációnak az a neme, mely az árfolyamok csökkenéséből igyekszik hasznot húzni. A C. üzletek olyképen történnek, hogy abban a föltevésben, hogy valamely értékpapir, gabona, vagy áru ára esni fog ezt «in bianco» eladják, hogy később, ha az árcsökkenés csakugyan bekövetkezett, az illető árut vagy papirt megveszik, illetőleg fedezik. A C. a határidőüzlet minden képzelhető ágában előfordul és a kikötött határidőn belül bármikor fedezhetők az «in bianco» eladások. Az értékpapirüzletben, ahol ezek a határidők rendszerint rövidek, ha a határidőn belül nincs alkalom a haszonnal való lebonyolításra, az illető papirok kikölcsönzésével szokták a műveletet meghosszabbítani. Az ily kikölcsönzésért járó díj deport-nak neveztetik (l. o.). - Contremineur az, aki az árfolyamok csökkenésére spekulál.
(franc., ejtsd: kont'rordr), kiadott rendeletet hatályon kívül helyező, vagy lényegesen módosító rendelet.
(franc., ejtsd: kontrpant), külső árokfalat pótló lejtő; 1866 előtt épített váraknál ugyanis némelykor, Carnot tanácsára, az ároknak az ellenség felől levő oldalán nem építetek árokfalat, hanem e helyett oly lejtőt készítettek, amelyen kitörések alkalmával mind a három főfegyvernem támadásra előrehaladhatott.