L. (növ.), copaiva, copaúba v. copaiba v. copahuba szóból alakítva, a. m. Kopaivafa; l. o. - Copaivabalzsam, l. Balsamum.
a borostyánkőhöz hasonló ásatag gyanta.
(ejtsd: kóp), 1. Eduard Drinker, amerikai paleontologus, a Haverford College (Pennsylvania) természetrajz-tanára s a philadelphiai természettudományi akadémia titkára, szül. Philadelphiában 1840 jul. 28. Különösen nagy érdemeket szerzett az által, hogy Kansas, Wyoming, Colorado, New-Mexikó, Texas, Oregon, továbbá Honduras, peru és Braziliában végzett földtani s paleontologiai kutatásai alkalmával nagyon sok ásatag gerinces állatot gyüjtött és e téren a legnagyobbszerü gyüjtemények egyikét hozta össze. Nagyobb munkái a Wheeloer- s a Hayden-féle jelentésekben láttak napvilágot. Legfontosabbak: The Vertebrata palaeontology of New-Mexico (1877); The Vertebrata of the cretaceous formation, of the palaeozoic and mesozoic formations and of the tertiary formation (1882, 3 kötet); Synopsis of the extinct Batrachia and Reptilia of North Aerica (1869-71).
2. C. Károly West, angol festő, szül. Leedsben 1811., megh. Bournemouthban 1890. Korábbi művei közül legismertebbek: Egy olasz korcsma belseje, A nyugtalan sziv, Házassági ajánlat, Wolsey bibornok utolsó napjai (1848), Milton álma (1850), I. Károly gyermekei (1855), Lear és Cordelia, Shylock és Jessica; az angol parlament épületében festett freskói közül: III. Eduárd fiának, a fekete hercegnek a térdszalagrendet adományozza; Henrik herceg elismeri Gascoigne biró illetékességét; I. Károly temetése; lord William Russell bucsuja feleségétől kivégzése előtt; a Londoni polgári őrség; későbbi művei közül: A tanítványok Emmausban; Launcelot Gobbo sziesztája (1870); az Éjjeli riadó (1871); a Makrancos hölgy (1874); Tavasz (1877).
a rákfélék (Crustacea) osztályának egyik rendje. L. Evezőlábuak.
Mar. (növ.), l. Kopernikuspálma.
(ol., ejtsd: ko-) a. m. fedett; a zenében használják és pedig különösen a fedett üstök (tympani coperti) jelzésére; ilyenkor az üstöket posztóval vonják be, minek következtében hangjuk nagy mértékban eltompul.
(eszt.) a német Zopf-ból eredt és valami ósdit s elavultat, nagyképüt és unalmast jelent. A C. eredetileg hajfonatot jelentett, amint a középkori nők azt viselni szerették, később, a XVIII. század elején, a porosz katonai viseletbe vétetett át, míg a francia forradalom ennek a furcsa szokásnak véget vetett. A C.-stilus ugyanazon korbeli irodalmi és művészeti termékeknél mutatkozik és rokonértelmü a paróka-, a barok- (l. o.) stilussal. A C. vagy paróka-stilus a játszi, cicomás, kicsinyes rokokostilusra, a XIV. és XV. Lajos stilusára következett és bizonyos fenségest és komolyságot szenvelgett a könnyüvérü, ledérkedő rokokóval szemben. A német irodalomban leginkább Gottschedet és a sziléziai iskolát lehet a C.-stilus legjelentékenyebbjeinek tekinteni, kik ellen Lessing és utódai a klasszicitás ujraélesztésével és nemzeti motivumok teremtésével a legélénkebben reagáltak. Franciaországban Voltaire törte meg ugy a rokoko-, mint a parókaizlést. Minálunk Bessenyei-korszak tulajdonkép a C.-hoz tartozik, felváltotta a modern kor, mely Kazinczyval kezdődik.
(lat.) a. m. bőség; sokszorosítás; cornu copiae, a bőség szaruja. L. még Másolat.
(ejtsd: kopie), country Misszisszippi észak-amerikai államban, 2764 km2 ter., 27,552 lak., Gallatin székhellyel.
(San Fernando de la Selva de C.), Atacama chilei tartomány fővárosa, 82 km.-nyire Calderatól, (1885) 8160 lak., bányásziskolával, ezüst- és rézolvasztókkal. A bányásziskola előtti tért Godoy Juannak, a várostól 80 km.-nyire fekvő chaňarcilloi ezüstbányák fölfedezőjének bronzszobra ékesíti. 10 km.-nyire K-nek emelkedik a 6000 m. magas C. tűzhányó.