(ejtsd: koplend) Jakab, angol orvos, szül. az Orkney-szigetek egyikén 1791., megh. 1870. Orvosi diplomáját Edinburghben szerezte, azután az afrikai hadsereghez ment de innen megtámadott egészsége miatt kénytelen volt hazájába visszatérni. 1835. Dócens lett. Nagyszámu művei között legnagyobb: A dictionary of practical medicine (London 1833-58. uj kiad. 1865.).
(ejtsd: kopli) János Singleton, angol festő, szül. Bostonban (Egyesült-Államok) 1737., megh. 1815. 1767. a londoni Society of Arts tagja lett, 1774. egy évet Rómában töltött, végre 1775. Londonban telepedett le. Hires képe a londoni nemzeti képtárban, mely lord Chatham (1778), egy másik, mely Pierson őrnagy halálát ábrázolja (1781); a londoni Guildhallban, mely Gibraltar fölszabadítását mutatja be. Kitünő képmáscsoport Mary, Sophia és Amalia hercegnők képe. (Duckingham Palace). - V. ö. Perkins. A sketch of the life of C. (Boston 1873).
(ejtsd: csop) Mara, német-horvát irónő, szül. Károlyvárosban 1858. Jelenleg Zágrábban él. Főbb munkái: Aus den Edelhöfen des Balkan (Novellák, 1887); Südslavische Frauen; Ein Goldstück (színdarab); Psyche (szind.); Das Hochzeitslied von Lugos (dráma) stb.
(olasz), a szerető kupája, mely a szeretőnek, aki ajándékul kapta, az arcképével és néhány udvarias szóval, v. a szerelem jelképeivel volt diszítve.
község Ferrara olasz tartományban, a Po di Volanot a Bianco-csatornával összekötő mellékcsatorna mellett, (1881) 4669 lak.
Ferenc, francia költő, szül. 1842 jan. 12.; 1884 óta az akadémia tagja. Első költeménygyüjteménye: Le reliquaire (1866) és Les intimités (1868). Ezeket követték Poémes modernes (1869), amelyek C. hirét megalapították. Majd színdarabokat is írt: Le passant (1869); La gréve des forgerons (1869), s ujra költeményeket: Les humbles (1862); Le cahier rouge (1874); Olivier (verses elbeszélés, 1875); L'Exilée (verses elbeszélés (1877); Récits et élégies (1878); Vingt contes nouveaux (1883) s egy regényt: Une idylle pendant le siége (1876). Mint drámairó inkább az egyfelvonásos daraboknál maradt: Deux douleurs (1870), Fais ce que doit (1871), Les bijoux de la délivrance (1872); Le Luthier de Crémone (1876); nagyobb, ötfelvonásos darabokkal csak erkölcsi sikereket ért el; ilyenek: Madame de Maintenon (1881), Severo Torelli (1883. Ujabb munkái: Une mauvaise soirée (1887), Contes rapides (1888), Henriette (1889), Les paroles sinceres (1890), Toute une jeunesse (1890), Le cahier rouge (Poésies 1891), Le coup de Tampon (Poésies 1891), L'Homme-affiche (1891), Plus de sang, Promenades et intérieures (1891), Le Pater (1889) c. egyfelvonásos darabjának előadását 1889 decemberében a minisztérium eltiltotta. Magyarul megjelentek: A kovácsnok sztrájkja. Ford. Ózoray Árpád (Pest, 1873); Kisebb szinművek. Ford. Csiky Gergely (Olcsó könyvtár, 1873). Összes művei (Oeuvres complétes) Párisban 1885. jelentek meg 6 kötetben. - V. ö. Lescure: F. C., l'homme, la vie et l'oeuvre (Pár. 1888).
l. Vasgálic.
(ejtsd: kopperhedzs), igy hivták az amerikai Egyesült-Államok azon lakóit, kik az utolsó polgárháboruban (1861-65) a déli államok pártján állottak és ezekkel az alkotmányos ellenzék ürügye alatt összejátszottak. Különösen sok ír csatlakozott e párthoz, mely a zavar növelése végett 1863. jul. még fölkelést is merészkedett szervezni New-Yorkban. Az 1864. elnökválasztásnál pedig azokat nevezték C.-nek, kik a déli államok erőszakos és feltétlen meghódítását kárhoztatták.
Miklós, hires csillagász, szül. 1473 febr. 19., megh. Frauenburgban 1543 máj. atyja Thornban kereskedő, anyja Warzelrode Lukácsnak (később ermelandi püspök) testvére volt. C. Thornban kezdett tanulni, később Krakóba ment az egyetemre, ahol orvosi pályára készült és az orvostudori oklevelet meg is szerezte. Emellett foglalkozott még humanisztikai tanulmányokkal és filozofiával, ezenkivül még a matematika iránt is nagy érdeklődéssel viseltetett. 1495 körül elhagyta Krakót és miután rövid ideig Thornban maradt, Bécsbe, azután Olaszországba ment, hol éppen akkor a tudományok és művészetek ujjászületésök korát élték. Bolognában tartózkodott hosszabb ideig, ahol Novara Domokos Mária hires csillagász tanította, kinek észelelései körül segédkezett is. 1497 márc. 9. alkalma volt megfigyelni az Aldebaran elfödését a Hold által; 1500. egy holdfoyatkozást is észlelt Rómában. Olaszországban mennyiségtant is tanított. Hosszabb tartózkodás után visszament hazájába, hol frauenburgi kanonok lett, s egyedül a tudománynak élt. Gyakorlati kérdések megoldásával különösen szeretett foglalkozni; p. munkálkodott azon, hogy a városba a káptalan számára a Baude folyóból vezessen vizet, és még több ilyen technikai kérdéssel is foglalkozott. Losengen püspök halála után püspökhelyettes lett, mi nagyon elfoglalta, s akadályozta őt a tudományokkal való foglalkozásban. Ehhez járult még az is, hogy mivel orvosi diplomája volt, mint orvos is sokszor el volt foglalva. Éppen ez által jutott összeköttetésbe Albrecht porosz herceggel is, kinek egyik tanácsosát gyógyította. C. csillagászati működésének főeredménye a heliocentrikus világrendszer fölállítása. C. teljes 23 évig (1507-1530) dolgozott a világrendszer alkotásáról írt művén s midőn vele elkészült, nem volt rábirható, hogy kiadja, mivel még folyton javitott rajta. C. művének eredeti címe: De revolutionibus volt, melyet azonban Osiander De revolutionibus orbium coelesticumra bővített. A legfontosabb C.-biografiát Prowe írta, 2 köt. 1883. V. ö. Houzeau-Czógler, A csillagászat története,. 1889.
L. Bolygók.