(ejtsd: kosszar) Jakab hirneves francia gyorsiró. Ő irta a legelső francia gyorsirási munkát ily cím alatt: Méthode pour escrire aussi vite qu'on parle (Páris 1651).
Bazas (l. o.) antik neve.
(ejtsd: kosszman) Bernát, német gordonka-virtuóz, szül. Dessauban 1822 máj. 17-én. Kummer Frigyes Ágoston képezte ki 1840. Drezdában, honnan C. még az évben a párisi olasz operához szerződött. Liszt hivására 1850-66. Weimarban élt, 1866-70. Moszkvában, s hangversenykörut után 1871. A Hoch-féle frankfurti konzervatóriumon lett tanár. Mag is irt virtuózdarabokat.
Ernő, francia botanikus, szül. Párisban 1819 julius 22., megh. u. o. 1889 dec. 31. 1852-58. Felkutatta Algéria flóráját, azután alelnöke lett a franciaországi növénytani társaságnak, majd az akadémia tagja. Minkái: Flore descriptique et analytique des environs de Paris (Páris 1845); Atlas de la flore des environs de Paris (u. azzal együtt, u. o. 1882); Compendium florae atlanticae ou Flore des États barbaresques: Algérie, Tunisie, Maroc (u. o. 1881-87); Illustrationes florae atlanticae (1-3. Füzet, u. o. 1883-88); Conspectus florae atlanticae (u. o. 1881).
(ejtsd: kosszonej) vagy Cossonex, járási székhely Waadt svájci kantonban, a Venoge melletti dombon, (1888) 1044 lak., abszint-készítéssel; Gleyre festő hazája.
volt a neve régi rómaiaknál egy a tölgyekben élő nagy rovarálcának, mely nálunk eledelül szolgált.
(ásv.), az amfibolhoz nagyon hasonló, de háromhajlásu. Termőhelye Pantellaria.
l. Borda.
1. Izsák, németalföldi költő, szül. Amsterdamban 1798 jan. 14., megh. 1860 április 28. Portugál zsidó családból származott, szülővárosában és Lejdában jogtudományt hallgatott, 1822. Kikeresztelkedett és mint a szabad skót templom szemináriumának tanítója és igazgatótársa működött. Költői művei közül kiemelendők: Prometheus (1820); Peozij (2 Köt., 1821-22); Got met ons, himunsz (1826); Feestlideren (1828); Vijfen-twintig jaren (1840); Wachter, wat is er von den nacht (1848); Hagar en Elisabeth (1852). Több teologiai és históriai művet is közölt, igy: Bezwaren tegen den geest der eeuw (1823); Israël en de volken (1849) stb. Összes költői műveit Hascbroek adta ki (3 köt., Haarlem 1861-63), leveleit Groen van Prinsterer (amsterdam 1872-76).
2. C. Károly, bécsi humorista, lapszerkesztő, szinműiró és egyideig a Józsefvárosi szinház igazgatója, szül 1850. Ismeretesebb vigjátékai és bohózatai: Ein Blitzmädel, Ihr Korporal, Leichte Cavallerie (melyhez Suppé irta a zenét), Cis- und Transleithanien. Paródiái: Frou-Frou, Fernande, Die Fälle des Clemenceau. Az előbieket legnagyobbrészt magyarra is lefordították. - Felesége a 60. És 70-es években mint soubrette szerzett hirnevet.
3. C. Lőrinc, olasz festő, szül. Ferrarában 1460., meghalt Mantovában 1536. Cosimo Ferenc tanítványa volt, 1483 körül Bolognában dolgozott; a jelenteket, melyek azonban elpusztultak. 1488. Egy Madonnát festett a S. Jacopo Maggiore tamplom számára, 1490. Ugyanitt az élet és a halál diadalát ábrázoló allegorikus festményeket, 1492. Két oltárképet a S. Petronio-templomban. Két Madonnát a S. Giovanni in Monte emplomban Bologna mellett Franciával együtt festett, 1505 és 1706. A Bentivoglio családtól alapított szt. Cecilia-oratóriumot diszítette freskókkal. Az említett család elüzetése után (1506) C. Ferrarába, 1509. Mantovába ment, hol azonnal megbizták a palazzo S. Sebastiano csarnoka Montegnától megkezdett festészeti díszének befejezésével. C. legkitünöbb művei közé tartozik Estei Izabella Múzsaudvara (Louvre).
4. C. Mihály, olasz zseneszerző, szül. Nápolyban 1806 febr. 3. (más forrás szerint 1810 február 4.), megh. Brightonban 1884 ápril 29. Családjától és Zingarellitől tanult; emennek hivására 1829. Birminghambe, majd Londonba ment, hol végkép letelepedett; itt nagyon megszeretteék a kitünő karnagyot, ki második dalművével (Don Carlos 1884), Eli (1885) és Naman cimü oratóriumaival mindinkább növelte népszerüségét. Sikerül megalapítania egy második olasz operatársaságot elsőrangu énekesekkel, s az Exeter-csarnokban egy Sacred Harmonic Society vallásias zeneelőadásait; 1846 óta a filmharmóniai, majd az udvari hangversenyeket is igazgatta. Ő az első zenész, ki angol lovagi rangra emelkedett.
5. C. Pál, olasz iró, szül. Ravennában 1771 jun. 13., megh. 1836 dec. 21. Ellensége volt a romantikus iskolának. Kiadta jegyzetekkel Dante Divin a Commediáját (Bologna 1819). Munkái: Observazioni critiche (Bol. 1807); Dell' elocuzione (Forli 1818); Elogio del conte Giulio Perticari (1823); Demetrio di Modone (novella); La donna ingegnosa (vigjáték, 1825); fordította Anakreon-t, Schiller-t. Összes művei (Opere) Bolognában jelentek meg 1826., Firenzében pedig 1829-30.
l. Cabral.