1. Miron, rom. Krónikairó, szül. 1640 táján, lefejezték 1692 dec. előkelő hivatalokban volt alkalmazva, 1674-80. Vornic volt, 1680-84. Nagy logofét s 1685. Putnában sztaroszta. Több vajda alatt szolgált, kik tanácsát és alapos tanultságát gyakran használták. Lupul Vazul vajda követségbe küldte Potockihoz, a kamenicai sztárosztához, hogy segélyezze őt Stefan György ellen, aki magyar csapatokkal tört be. Moldvába, hogy a trónt magának elfoglalja (1653). Lupul Vazul utóda, Stefan György ugyancsak őt küldte el Havasalföldre Basarab Konstantinhoz, hogy nyerje meg a fejedelmet ama szövetségnek, melyet Rákóczival kötött a török ellen. Cantacuzin Demeter alatt kétszer járt Lengyelországban, hogy a törökök s lengyelek közt fönforgó ügyeket rendezze (1675). Testvére, Veliceico összeesküvést szított Kantemir fejedelem ellen, de az összeesküvést fölfedezték s Veliceico a hóhér keze alatt halt meg. A Cupăresti bojár-család intrikájára Costin Miront is elfoglalták s neje ravatalától elhurcolva Romániába vitték és lefejezték. Művei: Carte centru descălecatul intâiu al Moldovei si al neamulai moldovensesc; Letopisetul tărei Moldovei dela 1594-1662. Ez a főműve. 1650-1593. Tartó mort (Drágostól Áron vajda uralkodásáig) Ureche Nesztor után írta meg, a Barnovski Mironig lefolyt történeteket idegen források után s Lupul Vazultól (1653-) kezdődő időket hallomás és saját tapasztalatai alapján. Opisanie ziemi Moldawskiej i Multanskiej (Daszow 1684). Van ezenkivül több más apróbb verse is román nyelven, továbbá egy kiadatlan krónikája Magyarországról. Costin Miron munkásságáról s életéről írt doktorátusi értekezést Oprisa Pál (Budapest 1892).
2. C. Miklós, román iró, az előbbi fia, szül. 1660. táján., megh. 1712. Tanulmányait Krakkóban végezte. Kantemir Konstantin alatt logoféti méltóságot viselt. Az öreg Duca alatt pedig hatmanságot. Amikor a fejedelmi trón üresen állt, a helyettességet (kajmankámságot) a porta rábízta, míg az első fanarióta vérből származott vajda, Mavrocordat Miklós nem került a moldvai trónra, ki C. Miklóst vornicnak nevezte ki. Művei: Istoria tărei Moldovei, amelyben atyjának befejezetlen krónikáját folytatta. Ceasornicul Domnilor, Vasilie Lupu, Despre cruciati, Istoria bătăliei del aVarna. Răsboiul lui Stefan cel Mare cu Albert craiul Polonei. Despre Ludovic, craiul unguresc si lesesc.
hadi hajókon éjjeli jelzésre használt, veres, zöld vagy fehér szinü fény, mely különféle szinkombinációkban a jelző-kódex betűit vagy számait ösmerteti.
(franc., ejtsd: kosztüm), szinpadi elnevezése a szinpadon használt női és férfi jelmezruháknak. K. Kosztüm.
in Anhalt, város Anhalt hercegségben, az Elbe partján, (1890) 6476 lak., gyufa-, papír- és cserépedény-készítéssel. Közelében van Friederikenbad ásványvizforrással.
A. m. cotangens. L. Trigonometriai számok.
(más nével el Tio), spanyol költő a XV. századból, szül. Toledoban. Munkái: Las Coplas de Mingo Revulgo (szatira II. Jánosra); Dialogo entre el Amor y un viejo, stb.
La (ejtsd: la kót), 20 km. hosszu partvonal a Genfi tó mellett, az Aubonne torkolatától a Promenthause kifolyásáig; fehér borától nevezetes.
(ejtsd: kót dór), 1. az Autun-völgytől Dijonig huzódó, 400-600 m. magas, jura-mészből álló dombsor Franciaországban, amely vizválasztóul szolgál a Földközi-tenger és Atlanti-oceán közt s amelynek oldalain (Clos-Vougeot, Romanée, volnay, Pomard, Chambertin) pompás borok teremnek. Legmagasabb csúcsa: Chevannes és Détain közt a Bois de Janson (636 m.). - 2. Département Franciaországban Aube, Haute-Marne, Haute-Saone, Jura, Saone-et-Loire, Niévre és Yonne között, 8761 km2 területtel, (1891) 376,866 lak. A C. domblánc északi végéhez csatlakozik a Monts de l'Auxois, a Plateau de Langres és a Chatillonais nagyobbára mészkőből álló alacsony dombláncok és fensikok. Legmagasabb része a départementnak a gnájszból, gránitból és porfirból álló Morvan, amely kevésbé termékeny, télen különösen zord; ebből emelkedik ki a département legmagasabb hegycsúcsa, a Mont de Gien (723 m.) és szomszédja, a Gros-Moux (721 m.). Sik föld csak C.-nak keleti részén van, amely mezőgazdasági termékekben igen gazdag. A départementnak csaknem fele a Rhône vizkörnyékéhez tartozik; itt folyik a Saone, amely fölveszi a Vingeannet, Ognont, Bézet, Tillet, Ouchet és Vouget. A Szajna Saint-Germain-la Feuillenél ered és fölveszi a Coguillet, Brévont, Laignest, Aubeot sé Armancont. A Loire medencéjéhez tartozik a z Arroux. A canal du Bourgogne és a canal du Rhône-au-Rhin átszeli a département-t. Az éghajlat mérsékelt a sikon, hideg a Morvanon. A föld nagyon termékeny; sok a gabonája (1887-iki termés 2 millió hl. Búza, 94 ezer hl. Rozs, 403 ezer hl. Árpa, 1,4 millió hl. Zab), a cukorrépája és nagy keterjedésüek a szőllei (32,426 ha.). Az állattenyésztés jelentékeny (1887: 338,626 juh, 159,189 szarvasmarha, 74,809 sertés és 51,681 ló). A bányászat szolgáltat épületköveket, szenet, vasérceket. Ásványvizforrások: Auvillars, Corcelles, Santeney stb. A fontosabb iparágak: cukor-, kémiai-, posztó-, bőr- és vasipar, főképen fegyver- és gépgyártás. A département, amely nagyobbára Burgundiából (Dijonnais, Beaunois, Auxonnois, Losnois, Auxois) és a Champagnenek Bassigny nevü részéből alakult, 4 arrondissementra oszlik; ezek: Dijon, Deaune, Chatillon-sur-Seine, és Semur. Főváros: Dijon. V. ö. Joanne: Géographie de la C., 1874.
(franc., ejtsd: kotlett), felszeletelt oldalas részei a disznó- borju- vagy juhhusnak, melyeket sózás után többnyire liszt-, tojás- és zsemlyemorzsában mártva, avagy csupán sózva forró zsirban gyorsan sütnek meg.
(ejtsd: kotaňteň), Franciaország vidéke Alsó-Normandiában, a mai Manche département északi és középső része. Fővárosa volt Coutances; kisebb részei: Val de Cer, la Hague, Beaumont, Beaupplois, Plein, Graignes. V. ö. Dupont: Hist. du C. 1875.