(ejtsd: kuzen-montobán) Károly Vilmos Mária Apollinaire Antal, Palikao gróf, francia tábornok, szül. Párisban 1796 jun. 24., megh. u. itt 1878. jan. 8. az 1825. elhalt Launay de Picardois tábornok leányának tövénytelen fia. 1814. a hadseregbe lépett, előbb a vértes csapatnál, 1824 óta pedig a tüzérségnél és vadászoknál szolgált. 1831-57. Algériában állomásozott, hol több izben tünt ki. 1847. az a szerencse ért, hogy mint a Cahseurs d'Afrique ezredese Abd-el Kader-t elfogta. 1851. dandár- és 1855. hadosztályparancsnokká nevezték ki Limogesban. 1860. nagyobb szereplés várt reá: rábizták t. i. a Khinába rendelt hadsereg vezényletét, mely az angolok szövetségében megkezdte az ugynevezett ópium-háborut. A szerencse kedvezett a szövetségeseknek: C. a khinaiakat aug. 12. Sinko mellett legyőzte, Tangkut ostrommal vette be és az angolokkal egyesülve, Csangkiahuang (szept. 13.) és Palikiaho falu (szept. 21.) mellett megint könnyü szerrel győzött. III: Napoleon ugyan szenátorrá nevezte ki és a Palikao grófi cimmel és ranggal tüntette ki; azonfelül 50,000 frank évi dijat akart számára biztosítani, ezt az utóbbit azonban a törvényhozó testület elvetette. A császár erre saját teljhatalmából 600,000 frankkal kárpótolta tábornokát. 1865. C. a 4. hadtest parancsnokává nevezték ki Lyonba, 1870 aug. 4. pedig Eugénia császárné az Ollivier-minisztérium bukása után a föltétlenül megbizható bonapartista-kabinet (az u. n. mameluk.-minisztérium) élére állította, melyben C.-nek az elnökségen kívűl a hadügyi tárca is jutott. Ez állásában C. uj csapatok felszerelése és kiképzése s az ország védelmi állapotának szervezése terén nagy tevékenységet fejtett ki. A császárság bukása és a forradalom kitörése után (szept. 4.) C. átlátta a helyzet tarthatatlanságát s a császárné példájára álruhában külföldre menekült, ahonnan csak a szerencsétlen háboru lezajlása után tért vissza Franciaországba. 1871. adta ki saját igazolására: az Un ministére de la gueree de vingt-quatre jours c. munkát, melyben önérzettel emlékszik meg a fentebbi tervről. (V. ö. Grande Encycl. XIII. 195.)
(ejtsd: köszinsz) Sámuel, angol rézmetsző, szül. Exeterben 1801 május 9., megh. Londonban, 1887 máj. 9. Számos művei közül leginkább kitünnek az angol királyok és a napoleoni császári ház tagjainak arcképei.
(ejtsd: kuszmáker) Károly Ödön Henrik, francia zenei író, szül. Balleul-ben 1805 ápr. 19., megh. 1876 jan. 10. Lilleben élt mint a Nord-département főtanácsának, a régészeti társulatnak és a belga akadémiának tagja. C. legnagyobb és legérdemesebb műve: Oeuvres complétes du trouvére Adam de la Halle (lille 1872); Notices su les collections musicales de la bibliothéque de Cambrai et d'autres villes du départem. Du Nord (1843); Chants populaires des Flamands de France (1856); a Didron-féle Annales Archéologiques-ban: Essai sur les instruments de musique en moyen-age, képekkel; Mémoire sut Hucbald et ses traités de musique (Douai 1841); Histoire de l'harmonie au moyen-age (Páris 1852); L'Harmonie au mogen-age (u. o. 1857); Essai historique sur le Hoop (Lille 1862); Les harmonistes des XII. et XIII. siécles (u. o. 1869); Drames litugiques du moyen-age (Rennes 1860) stb. Nemzeti tárgyu könyve: Troubles religieux du XVI. siécle dans la Flandre maritime 1560-1570 (Lille 4 kötet).
Zsigmond János (Kusser-nek is irták), szül. Pozsonyban 1657., hol atyja orgonajátszó és kántor volt, megh. Dublinban 1727. Kiképzését a szülői házban nyerte és oly nagy haladást tett az orgonajátékban és zeneszerzéstanban, hogy hire országszerte elterjedt. Nyugtalan természete lévén, elhagyta hazáját 19 éves korában és Európa majdnem minden nagyobb városát beutazta. Párisban 6 éven át a hires Lully tanítványa lett, ki igen kedvelte; onnan beutazta Németországot és rövid időn át mint karmester működött Wolfenbüttel- és Stuttgartban, végre Hamburgban letepedett, hol 1693-tól 1697-ig működött, ez időben a hires Mattheson és Kaiser Reinharddal az első állandó német operát megteremtette. Operáinak nagy részét ott is adatta elő. Erindo (1693), Porus (1694), Pyramus és Thisbe (1694), Scipio Africanus (1665) és Jason (1667). Később négy éven át Olaszországban tartózkodott, majd Londonba ment, hol hangversenyeket adott és mint igen keresett zenetanár működött. 1700. a dublini székesegyház karnagya lett. Nyomtatásban a következő művei jelentek meg: Apollon enjoué, contenant six Ouvertures de théatre accompagnées de plusieurs Airs (Nürnberg 1700); Heliconische Musen-Lust aus der Oper Ariadne (Nürnberg 1700); Ode:Long have I fear'd that you, my sable Muse a hires Hunt Arabella halálára (London) és a Seranade to be represented on the Birth Day of His Most Sacred Majesty George I. at the Caste of Dublin the 28th of May 1724. Compos. By Mr. John Sigismund Cousser, Master of the Music, attending His Majesty's State in Ireland, and Chappel-Master of Trinity-College, Dublin (1724).
(ejtsd: kusztu), 1. Miklós, francia szobrász, szül. Lyonban 1658., megh. 1733 máj. 1. Coyzevox unokaöccse és tanítványa, 1681. Elnyervén az akadémián a római dijat, tanulmányait Olaszországban fejezte be, 1720. Az akadémia rektor alett. Műveiben külső legencia feszességgel és kacérsággal párosul, nevezetes közülük: a Seine és a Marne egyesülésének nagy csoportja, jelenleg a Tuileriák kertjében, XV. Lajosnak szinpadiasan feszes márványszobrát a hálatelt Franciaországnak c. jellemző dombour mű a párisi Louvreban.
2. C. Vilmos, francia szobrász, az előbbinek öccse, szülé. Lyonban 1678., megh. 1746. Szintén nagybátlyjának, Coyzevoxnak tanítványa, a római Szt. Ignác-templom sázmára elkészítette gonzagai St. Lajos domboru művét. Művei még modorosabbak, mint bátyjáé, ilyenek pl. lovászai a Champs Elysées bejáratánál. Leszczinska Mária márványszobra a Louvreban stb.
3. C. Vilmos, francia szobrász, az előbbinek fia és tanítványa, szül. Párisan 1716., megh. 1777. Öt évig Rómában tartózkodott, azután pedig atyja műhelyében dolgozott. Művei, p. a II. Frigyes számára készült Mars és venus, korának felületes és édeskés izlését tükrözik vissza.
(ejtsd: kutánsz),járási székhely La Manche départementban, a csatornázott Soulle jobb partján, 10 km.-nyire a tengertől, püspöki székhely, (1891) 8145 lak., gyapotszövéssel, csipke-, zongora- és orgonakészítéssel, márványbányászattal és kereskedéssel; botanikus kerttel és nyilvános könyvtárral. Kiválóbb épületei: a Pillers-vízvezeték, a Notre-Dame és a Szt. Péter-templom. Lebrun szobra ékesíti a várost. A C.-i csatorna 5,6 km. hosszu; az ugyanily nevü várost köti össze a Sienne-nel. Évi forgalom rajta mintegy 5400 t.
(ejtsd: kuton) György, a francia forradalom rémuralmának egyik főembere, szül. Orcetben (Auvergne) 1756., kivégeztetett 1794 ju. 28. Ügyvéd volt Clermontban, miglen 17900. Az ottani törvényszék elnökévé nevezték ki. A Puy de Dome département a nemzetgyülésbe küldte 1791., ahol a sánta, vézna meg szelid természtü emberből fanatikus, véeszomjazó politikus vátl. Föltétlenül megszavazta a király kivégeztetését. Kezdetben a girondisátk párthive volt, de midőn látta, hogy e pártot mily végzetes veszedelem fenyegeti, a hegypárthoz ment át s Robespierre hiveihez csatlakozott. Mint a jólétbizottságnak tagja, indítványozta a rémuralom ellen felkelt Lyon városának kiátkozását és megbüntetését, és személyesen kisérte azt a hadsereget, mely e rettentő ítéletet végrehajtandó volt. Épp oly vérszomjasnak mutatkozott a konventben is, ahol Danton kivégeztetését sürgette és általában a sommás eljárást ajánlotta. Robespierre bukása után azonban őt is elérte a nemezis: thermidor 9. Elfogták és Saint-Justtel együtt azzal vádolták, hogy Robespierre meg ők triumvirátus alapítására törekedtek. Pártja ugyan kiszabadította, de midőn a konvent hada ostrom alá fogta a városháza s midőn menekvésre töb reménye nem volt, tőrrel akart véget vetni életének. De a seb nem volt halálos s igy Robespierre-rel és Saint-Just-tel együtt a nyaktiló alatt vérzett el. (Corresp. De C., Páris 1872. Aulard, Les orateurs de la convention II. 425-43.)
(ejtsd: kutrá), város Girond francia départementban, a Dronne és Isle összefolyásánál, vasúti csomópont, (1891) 4231 lak., csónakkészítéssel, vörösbor-, szesz- és lisztkereskedéssel. Romjai mági is megmaradtak, amelyben Medicis Katalin és IV. Henrik laktak egy ideig. 1587 okt. 20-án IV. Henrik a ligának Joyeuse herceg vezérelte csapatain itt győzelmet aratott.
(francia, ejtsd: kutüm), Franciaországban egyes vidékeknek, városoknak, községeknek királyi privilegiumokon, statutumokon, nagy részben szokáson s törvénykezési gyakorlaton alapult partikuláris jogai. Jelentőséget különösen a XV. század óta nyertek.
(ejtsd: kutür) Tamás, francia festő, szül. Senlisben 1815., megh. 1879. Gros és Delaroche műhelyében tanult. Az 1843. Salonban csinos, kissé szentimentális Troubadour-jával lépett föl. 1847. Római ogia c. festménye (Louvre) Franciaország legünnepeltebb festőjévé tette és a világ minden részéből vonzott tanítványokat. C. irodalmilag is működött, különösen Delacroix ellen intézett cikkeivel, 1878. pedig: Entretiens d'atelier c. 2 köt. Könyvet adott ki.